K: Ki volt az első, aki szisztematikusan válaszolt a Bibliával kapcsolatos kérdésekre?
V: A legkorábbi író, akire rátaláltam, az alexandriai zsidó, Philo. Nem tudjuk pontosan, mikor írt, de tagja volt annak a küldöttségnek, amely i. sz. 38–40-ben Caligula császárhoz utazott. Feltételezik, hogy i. sz. 50 körül halt meg. Philo megírta a „Kérdések és válaszok a Teremtés könyvéről” című művet (1., 2. és 3. rész), amelyben 244 kérdésre ad választ a Teremtés könyvével kapcsolatban.
A korai keresztények közül sokan válaszoltak a Bibliával kapcsolatos egyedi kérdésekre. De az első, akiről találtam, hogy kizárólag kérdésekről és válaszokról írt, Eusebius Caesareai (Kr. u. 313–339/340), aki két művet írt. Az első címe: „Stephanusnak címzett evangéliumi kérdések és megoldások”, amelynek másik címe: „Kérdések és megoldások a Megváltónk genealógiájáról”, a második pedig: „Marinusnak címzett evangéliumi kérdések és megoldások”. A két művet együtt „Az evangéliummal kapcsolatos kérdések és válaszok” címmel emlegetik. Ezen felül Eusebius cáfolatot írt az állítólagos ellentmondásokra, amelyeket Hieroklész, egy neoplatonikus filozófus és Bithüniában, majd később Egyiptomban római kormányzó, aki Diocletianus uralkodása alatt súlyosan üldözte a keresztényeket, vetett fel.
Ezt követően Ambrosiaster írta az Ó- és Újszövetségről szóló kérdéseket (latinul) i. sz. 384 körül.
További információkért lásd a Nicene and Post-Nicene Fathers második sorozatának 1. kötetét, 32., 38–39. oldalát.
K: A kereszténység vallás-e?
V: A kereszténységet joggal nevezhetjük vallásnak, ahogyan azt a Jakab-levél 1:27 is teszi, mert Istenről szól, arról, hogyan kell élnünk, és arról, mi történik a halál után. Ugyanakkor nem lenne teljes a kép, ha azt mondanánk, hogy a kereszténység csupán egy vallás. Ez Isten módja arra, hogy átalakítsa az életünket, és megbocsátást nyújtson, hogy örökké Vele élhessünk.
Meg kell értenünk Isten szentségét, fenségét, szeretetét, igazságosságát és hatalmát. Meg kell értenünk, hogy bűneink miatt hogyan maradtunk el Isten igazságossági mércéjétől. A mennybe vezető út egyetlen módja az, ha elfogadjuk Jézus keresztáldozatának ingyenes ajándékát bűneinkért. Ahhoz, hogy újjászülessünk, el kell fogadnunk ezt az Isteni ajándékot, és egész életünket Neki kell átadnunk.
Az iszlám, a judaizmus és a hinduizmus nem ígér „újjászületést”, amelynek során Isten gyermekévé válnánk.
K: Mi van, ha nem hiszek Isten létezésében?
V: Egy gyűlés végén a híres evangélista, D. L. Moody-t odahívta egy férfi, aki így szólt: „Moody úr, én ateista vagyok.” Íme, Moody válasza szabad fordításban.
Hadd kérdezzem meg: az univerzumban található összes információ közül mennyit gondol, hogy az emberek ismernek?
A férfi azt mondta, talán 10%-át. (Ez meglehetősen nagyvonalú becslés volt, de Moody nem erőltette a kérdést.)
Moody folytatta: „Az emberek által ismert összes információból ön hány százalékot ismer?”
A férfi azt mondta, talán 20%-át.
Moody erre így szólt: „Az emberi tudásnak abból a 80%-ából, amit ön nem ismer, és abból a további 90%-ból, amit senki sem ismer, gondolja, hogy van-e bármilyen esély arra, hogy létezzen Isten?”
A férfi azt mondta, hogy lehetséges.
Moody erre így szólt: „Rendben, akkor ön nem ateista; ön agnosztikus.”
Moody ezután megkérdezte tőle: „Ha valóban létezne egy Isten, aki szeret téged, és aki mennyországot teremtett az emberek számára, érdekelne-e, hogy megismerd Őt?”
A férfi így válaszolt: „Ha lenne, akkor persze.”
Moody így válaszolt: „Rendben, akkor nem agnosztikus vagy, hanem kereső.”
Moody ezután így szólt: „Ha lenne egy levél, amelyet állítólag ez az Isten írt, érdekelne, hogy megnézd?”
A férfi így válaszolt: „Persze!”
Moody így szólt: „Itt van a Biblia János evangéliuma. Miért nem viszed haza, és olvasod el?”
Nézzük meg egy kicsit közelebbről ezt a három „szakaszt”!
Az ateistától az agnosztikusig: A híres tudós, Isaac Newtonnak egyszer volt egy gyönyörű, bonyolult, mechanikus modellje a Naprendszerről. Egy ateista barátja látogatott meg. Nagyon megcsodálta a modellt, és megkérdezte Newtont, ki készítette. Newton azt válaszolta, hogy senki sem; egyszerűen csak magától készült el. A barát újra megkérdezte, és Newton megismételte a válaszát. A barát kezdett dühös lenni, amikor Newton azt kérdezte tőle: ha nem tudsz elhinni, hogy valami ilyen egyszerű dolog magától készült el, akkor hogyan tudod elhinni, hogy az univerzum magától jött létre?
Van egy híres filozófiai érv Isten létezésére, az úgynevezett kozmológiai érv. Ez azt állítja, hogy minden teremtett dolognak volt oka a teremtéséhez. Nos, a dolgok okozhatnak más dolgokat, de mivel legalább egy teremtett dolog létezik, kellett lennie egy első oknak, amelynek magának nem volt oka, mert a semmiből nem lehet semmit létrehozni. Ez persze nem bizonyítja, hogy a kereszténység igaz, vagy hogy az első ok személyes volt, de mindenkinek hinnie kell egy első okban.
De vajon az első ok intelligens-e? Nos, bármit is mondjanak, még az ateisták is hisznek „istenben”. Ha az „istent” úgy definiáljuk, mint ami örök, kezdet nélküli és mindenható, akkor még a legszűkebb látókörű ateista is hisz „istenben”. Csak éppen ők az istenüket „véletlennek” nevezik. Most melyikben ésszerűbb hinni? Abban, hogy a világegyetem csodálatos egyensúlya, rendje és szépsége intelligens terv eredménye, vagy abban, hogy mindez csupán véletlen volt? Ha a fizikai állandók kicsit mások lettek volna, az atomok nem léteznének; a víz nem lenne elég széles hőmérsékleti tartományban folyékony ahhoz, hogy a földi élet létezzen, az állatok nem tudnának lélegezni, és a Föld nem lenne alkalmas a szerves élet fenntartására. Ésszerű-e azt hinni, hogy egész életünk és létezésünk egy kozmikus „baleset”? Nem, ott kint biztosan van Valaki.
Az agnosztikustól a keresőig: A zseniális francia tudós, Blaise Pascalnak volt egy híres mondása, az úgynevezett „Pascal-féle fogadás”. Ez egyfajta nyelvtörő, amely így hangzik: „Istenben hinni nagy potenciális nyereséggel jár, és nincs benne potenciális veszteség. Nem hinni Istenben nagy potenciális veszteséggel jár, és nincs benne potenciális nyereség. A nagy potenciális nyereség potenciális veszteség nélkül jobb, mint a nagy potenciális veszteség potenciális nyereség nélkül. Ezért jobb hinni Istenben, mint nem hinni benne.” Érvelése ma is érvényes, még ha nem is tudod ilyen gyorsan kimondani.
Nos, ha Isten el akarná rejteni magát, és nem akarná kinyilatkoztatni magát az embernek, el kell ismerni, megtehetné. De ha Isten kinyilatkoztatná magát, hogyan tehetné meg? Hagyhatna utalásokat a természetben. Beszélhetne egyes emberekhez, akik a szószólói lennének. Másrészt egy csalónak is lehetnek szószólói. Tehát Isten úgy „igazolná” a szószólóit, hogy pontosan megjósoltatná velük a jövőt, és csodákat tenné velük. Végül pedig Ő maga is eljöhetne. Ha teljes dicsőségében jönne, a vakító fény elpusztíthatná a bőrünket. De ha Ő a Mindenható, kitalálhatna egy módot arra, hogy úgy jöjjön, hogy dicsőségének nagy részét félretegye, így el tudnánk viselni a látványát, és mégis Istenként ismernénk fel Őt. Hogyan tudna Isten kommunikálni velünk? Hiszem, hogy mindazt megtette, amit fentebb felsoroltam.
Ha Isten eljönne a földre, nem olyan dicsőségben, hogy minden elpusztulna, hanem elegendő hatalommal ahhoz, hogy csodákat tegyen, megjövendölje a jövőt és nagy dolgokat tanítson, az kielégítene téged? Ha Isten ezt tenné, hányszor kellene eljönnie ahhoz, hogy meggyőzzen téged? Nekem egyszer is elég volt. A beteljesült próféciák bizonyítéka, a feltámadás tagadhatatlan ténye és az apostolok tanúsága – akik közül tizenegy életét adta Krisztusért – nekem elég. Neked mi a véleményed?
K: Hogyan hihetném el, hogy a Biblia Isten szava, hiszen pont olyan, mint bármelyik másik vallási könyv?
V: Benjamin Franklin, aki mindig is kísérletező típus volt, egyszer elvégzett egy kísérletet a Bibliával. Amikor a francia udvarban tartózkodott, Franklin hallotta, hogy néhány francia arisztokrata lekicsinyelte a Bibliát, ezért a következőket tette. Franklin saját kézírásával leírta Rút történetét, és az összes nevet franciára cserélte. Aztán felolvasta a történetet az arisztokratáknak. Ők megkérdezték tőle: „De honnan szedte ezt az irodalmi gyöngyszemet, Monsieur Franklin?” Franklin így válaszolt: „Abból a könyvből származik, amelyet annyira megvetnek, a la sainte [Szent] Bibliából!” (Ez a Believer’s Bible Commentary 287–288. oldalán szerepel.)
Ha Isten kinyilatkoztatná magát az embereknek, hogyan tenné? Nem kellene megvárnia, amíg az emberek belépnek a tudományos korszakba, hiszen az Ő magáról szóló igazságok, valamint az, hogy mit kell tenniük, minden időkre szólnak. Adhatna néhány jövendölést a jövőről, különleges hírnökeivel csodákat tehetne, és megtaníthatná nekünk a legmagasabb erkölcsi normákat. Ha létezne ilyen könyv, elolvasnád? Ilyen könyv létezik, és ez a Biblia.
Gondolhatnánk, hogy Isten tudja, hogyan érje el a sikert, úgy, hogy a könyv ne vesszen el, hanem széles körben terjesztve legyen. Nincs sok olyan széles körben terjesztett vallási könyv, amely azt állítaná, hogy Istentől származik: a Biblián kívül az egyetlenek, amelyeknek van követőik, a Korán, a Védák, a Mahábhárata – beleértve a Bhagavad-gítát –, az Upanisadok és a Tripitaka. Bármikor szívesen meghívjuk Önt, hogy hasonlítsa össze a Biblia tanításait ezekkel.
Például a Korán 4. szúrájának 34. versében az áll, hogy ha a feleség továbbra sem hallgat a férjére, a férjnek „meg kell vernie” vagy „meg kell korbácsolnia” a feleségét. Az itt használt arab szó nem azt jelenti, hogy enyhén megérinti; ugyanaz a szó, amelyet egy erőszakos bűnöző vagy egy teve megverésére is használnak. Ha a feleség jó, de a férj hanyag, a Korán soha nem mondja, hogy a feleségnek meg kell vernie a férjét, vagy apját, testvérét vagy egy másik férfit kell keresnie, hogy megverje a férjét. A 18. szúra 85–86. versei arról szólnak, hogy egy férfi követte a lenyugvó napot, és látta, hogy az egy sáros forrás vizébe merült. Ma már tudjuk, hogy a nap nem merül el egy sáros forrásban.
„Fiaim megölik ellenségeiket, lányom császárnő, és én teljes győzelmet arattam. Hangom a legfőbb a férjem fülében. Az áldozatot, amelyet Indra bemutatott, és így dicsőségessé és legfőbbé vált, ezt készítettem nektek, ó istenek. Valóban rivális nők nélkülivé váltam. Rivális nők nélkül, a rivális nők megölőjeként, győztesként és kiemelkedőként magamhoz ragadtam a többi nő vonzerejét, mintha az a szeszélyes nők gazdagsága lenne.” Rig-Véda 10.159.3–5. Az alacsonyabb kasztokba tartozó embereket (általában sötétebb bőrűeket) a magasabb pozícióktól elzáró kasztrendszer alapja szintén a Rig Veda 10.90.11–12, 31. oldalán található.
A Rig Védához hasonlóan a Bhagavad-gítá is támogatja az indiai kasztrendszer által előidézett szegregációt. „Ó, Prtha fia [Arjuna], azok, akik menedéket keresnek nálam [Krisnában], még ha alacsonyabb származásúak is – nők, vaisják [kereskedők] és szudrák [munkások] –, elérhetik a legfőbb célt. Mennyivel inkább igaz ez az igazságos brahmanákra, a bhaktaira és a szent királyokra. Ezért, miután eljöttetek ebbe az ideiglenes, nyomorúságos világba, szenteljétek magatokat a szeretetteljes szolgálatnak irántam.” Bhagavad-gíta 9.32–33, 497–498. o.
A Katha Upanishad 19. oldalán a hindu „Isten”, a Brahman természetéről olvashatunk: „Neki [Brahmannek] a brahminok és a ksatriják csupán táplálékot jelentenek, a halál pedig maga a fűszer.” Az Upanisadok azt tanítják, hogy az ember célja az, hogy minden szeretetét, törődését és egyéniségét elveszítse, miközben azok visszaszívódnak a kozmikus lángba.
Lehet, hogy a Tripitaka „hűvösebb” tanításokat tartalmaz, de a buddhizmus is azt tanítja, hogy minden élet szenvedés, és hogy az embereknek el kell menekülniük egy olyan helyre, ahol nincs szeretet vagy gyűlölet, öröm vagy szomorúság, és nincs egyéniség.
Tehát mielőtt azt mondanád, hogy a Biblia olyan, mint bármelyik másik könyv, olvasd el az 1. Korinthus 13-at, a Hegyi Beszédet, és különösen Jézus utolsó hetét az evangéliumokban, és nézd meg magad.
K: Nem jutsz a mennybe, ha egyszerűen csak jó ember vagy?
V: Ahogyan te és a szobatársad megállapíthatjátok a szabályokat a saját lakásotokban, úgy Isten is megállapíthatja a szabályokat az Ő házában. Ha egy idegen, de barátságos kutya jön az ajtómhoz, aki nem szobatiszta, és az ágyamra fog pisilni vagy hányni, akkor nem engedem be a házamba. (És ez az emberekre is vonatkozik.)
Valójában, ha jó ember vagy, a mennybe kerülnél, de pontosan mennyire kellene jónak lenned? Isten mércéje a tökéletes helyére a tökéletesség, és Ő szerint – ahogy a Rómaiakhoz írt levél 3. fejezete mondja – senki sem felel meg ennek. Sőt, még rosszabb, hogy ítélet alá esünk a már elkövetett bűneink miatt. Nos, valójában egy „ember” elég tökéletes. Ő Jézus Krisztus. Bár nem kellett volna, mégis úgy döntött, hogy helyettünk hal meg. Ha elfogadjuk az Ő ingyenes ajándékát, és ha hajlandóak vagyunk alávetni az életünket Istennek, hogy Ő szentté, tökéletessé és számára elfogadhatóvá tegyen minket (más szóval, „a mennyországra szoktasson”), akkor befogadnak minket a mennyországba.
K: Honnan tudod, hogy a te utad a helyes út?
V: Először is, ez nem „az én” utam, hanem Jézus útja. Mutass nekem valaki mást, akiről több mint 200 prófécia és utalás született még születése előtt, és mutass nekem valaki mást, aki feltámadt a halálból, és akkor az ő útját is fontolóra veheted.
Tudod, néhány prófécia hihetetlenül részletes volt, mint például a Dániel 9-ben szereplő, amely a Messiás halálának idejéről szólt. Mások pedig elképesztőek, mint például az Ézsaiás könyvében szereplő, hogy Őt „Isten velünk”-nek hívták, vagy hogy szűztől (görögül parthenos) született. Tehát ha összeállítok egy listát azokról az emberekről, akik Betlehemben születtek, Kr. u. 32–33 körül haltak meg, akikről azt állították, hogy szűztől születtek, és akikről azt állították, hogy Istenek, és végigmegyek a listán, hogy hányan tettek csodákat és támadtak fel a halálból, akkor csak egy jelöltem van. Kinek van még ilyen referenciája?
K: Hogyan lehet Isten szerető, és hogyan engedheti meg mindazt, ami a világban történik?
V: Bár eredetileg a világ jó volt, ne felejtsük el, hogy ma egy bukott világban élünk. Isten mércéje szerint senki sem jó, de sokszor rossz dolgok történnek olyanokkal, akik kevésbé érdemlik meg, mint mások, akik látszólag megússzák a dolgot.
Ez úgy tűnhet, mintha az élet igazságtalan lenne – persze csak akkor, ha a földi élet lenne minden, ami létezik. A Scientific American egykori rovatvezetője, egy Martin Gardner nevű teista, mélyreható gondolatot fogalmazott meg The Whys of a Philosophical Scrivener című könyvében. Azt mondta, hogy ha hiszel az igazságosságban (és ő hitt benne), akkor hinni kell a túlvilágban is. Más szavakkal: az élet ezen a földön annyira igazságtalan, hogy ha mindenki megkapja az igazságot, akkor a halál után kell lennie egy időnek, amikor az igazságosságot kiszolgáltatják. A keresztények ezt Ítéletnapnak nevezik. Évszázadokkal korábban Lactantius (kb. 303–325) szinte ugyanezt a gondolatot fogalmazta meg a The Divine Institutes című művének 6. könyvében, 9. fejezetében, a 171–172. oldalon.
A világ messze nem ideális hely, de ha az lenne, milyen lenne? Senkivel sem történne semmi rossz, és senki sem betegedne meg, sem halna meg. Bár mindenkinek lenne szabad akarata, hogy azt tegye, amit csak akar, mindenki egyhangúlag úgy döntene, hogy Istent és embertársait szereti. Hiszek ebben az ideális világban, amelyet Mennynek nevezünk. A földi szenvedések arra figyelmeztetnek minket, hogy ne érezzük magunkat túl kényelmesen itt, de a Rómaiakhoz írt levél 8:18 és az 1. Péter-levél 1:6–9 arra emlékeztet minket, hogy Isten népének e világbeli szenvedései semmik ahhoz képest, amilyen örömök várnak rájuk a következő életben. A föld nem a lehetséges világok közül a legjobb, de talán a legjobb út a lehetséges világok közül a legjobb felé: a menny felé.
K: Tekintettel arra, hogy Istenben egyaránt megvan a nagy szeretet és a nagy harag, hogyan értsük a poklot és a tűz-tavat?
V: A halál utáni büntetésre hat, egymást kiegészítő metafora segítségével gondolhatunk: a kiválasztott sors, egy kozmikus szemétdomb, az ítélet, a karantén, a végtelen növekedés és a pusztulás időtorzítása.
Egy kiválasztott sors: Nézzük a poklot egy gonosz ember szemszögéből: Képzeljük el, hogy Hitler a mennyben van, anélkül, hogy valaha is megbánta volna, amit tett. Képzeljük el, hogy milliókat kényszerítenek arra, hogy akaratuk ellenére örökké egy Szent Istennel éljenek. El tudod ezt egyáltalán képzelni? Én nem. Inkább azt gondolom, hogy ha valaki végül kijelenti, hogy nem akarja örökké szeretni, szolgálni és imádni Istent, Isten vonakodva azt mondja: „Rendben”. Isten külön univerzumot fog létrehozni csakis számukra, és abban az univerzumban azt tehetnek, amit csak akarnak. Ezt az univerzumot nevezzük pokolnak. Természetesen Isten minden szeretet és jóság forrása, és ők ott nem fognak részesülni ezekben a dolgokban. Lehet, hogy korábbi barátaik is velük lesznek a pokolban, de a szeretet hiányában már nem lesznek többé a barátaik. Nem csak emberek vannak abban a világegyetemben. Démonok és más lények is ott lesznek velük. Tehát a pokolban lévő ember nem közvetlenül a pokol szenvedéseit választotta, hanem azt az utat, hogy elutasítja Istent, ami elvezette őt a sorsához.
Egy szeméttelep: Az egyik leggyakoribb szó, amelyet Jézus a „pokolra” használt, a Gehenna. A Gehenna valójában a Jeruzsálem külvárosában található szeméttelep volt. Odahalmazták a hulladékot, és amikor elég magasra tornyosult ahhoz, hogy bűzöljön, és elegendő patkány és más élőlény gyűlt össze körülötte, elégették. A pokolra úgy is gondolhatunk, mint egy kozmikus szeméttelepre azok számára, akik úgy döntöttek, hogy nem méltók arra, hogy Istennel legyenek a mennyben.
Ítélet: Nem szabad kegyetlenkednünk egyetlen teremtménnyel sem, de a hangyával szembeni kegyetlenség más, mint a kutyával vagy az emberrel szembeni. A törvények szerint egy polgár meggyilkolása más, mint egy elnök vagy király meggyilkolása. Más szavakkal: a bűn súlyosságát részben az határozza meg, hogy kivel vagy mivel szemben vétkezel. Ez alapján a legszentebb Isten ellen elkövetett bűnök messze, messze súlyosabbak, mint a mások ellen elkövetettek.
Karantén: Az én házamban távol akarom tartani mindazt, ami mocskos és betegséget okoz. Jogom van megtagadni a belépést azoktól, akik ártani akarnak a családomnak. Ha úgy gondolom, hogy nekem van ilyen jogom, akkor Istennek nincs-e ugyanaz a joga a saját házában?
Végtelen növekedés: Képzeljünk el valakit, akinek ebben az életben van egy bűne, például kapzsiság vagy bujaság. Képzeljük el, hogy az adott bűn iránti vágy évente 0,01%-kal növekszik. Most képzeljük el, hogy az illető már egymillió éve a pokolban van, és biztosan tudja, hogy a bűnös vágy soha nem fog kielégülni.
A pusztulás időtorzítása: A Biblia utal arra, hogy az Istennel töltött idő a mennyben nem ugyanaz, mint ahogyan mi a földön tapasztaljuk az időt (2Pét 3:8; Zsolt 90:4; Titusz 1:2; esetleg Jelenések 10:6). A túlvilágon eltöltött idő általában jelentősen eltérő lehet. A Biblia a kínjaik füstjéről és a Tűz-tóról úgy beszél, mint örökkévalóról, de emellett „elpusztulásról” és „pusztulásról” is szó esik. Tekintettel arra, hogy Isten örök lelket adott nekünk, és hogy megadta nekünk azt a komoly felelősséggel járó képességet, hogy úgy döntsünk, örökre elszakadunk Tőle, egyes evangélikusok talán a bűn végtelenségének irgalmas enyhítését látják ebben. A pusztulásnak nem feltétlenül kell megsemmisülést jelentenie (ami ellentmond az örök büntetésnek), hanem inkább a tudat vagy az ép elme aszimmetrikus elvesztését.
Ezek közül a korábbi metaforák közül néhány nem a Tűz-tó jellegére vonatkozó bibliai meghatározásnak szánt, hanem inkább – nem bibliaellenes – leírásnak arra, hogy milyen lehet.
K: Hogyan tudok hinni a csodákban?
V: Az emberek azt is mondták, hogy a Wright fivérek sem tudnak majd soha repülni. „Teljesen biztos” volt, hogy az ember soha nem tudja felülmúlni a gravitáció természeti törvényét, és mégis megtörtént. A tudósok azt is állították, hogy az atomot soha nem lehet felhasítani, és hogy az idő mindenre nézve állandó. Nevethetünk a múltbeli tudósok dogmatikus tévedésein, anélkül, hogy sejtenénk, hogy a jövő generációi talán a mi tudományunk tévedésein fognak nevetni.
Továbbá, mivel a Teremtő alkotta meg az összes természeti törvényt, hogyan lehetsz olyan biztos abban, hogy Ő nem tudja a természeti törvényeket még a Wright-fivéreknél is könnyebben felülírni? Képzeld el egy pillanatra, hogy megfigyelhetnél és kommunikálhatnál egy kétdimenziós univerzumban élő lényekkel. Elmesélnél nekik néhány „csodás dolgot”, például hogy egyszerre látod a külsőjüket és a belsőjüket is. „Látnál” a sarkok mögé, és dolgokat tudnál megjelenni és eltüntetni (csupán azzal, hogy be- vagy kimozdítanád őket a síkból). Ha megkérnének, hogy mutasd meg magad, három ujjadat dughatnád be a síkjukba, és ők azt látnák, hogy három körnek tűnsz. Biztos vagyok benne, hogy nekik is lennének olyan emberei, akik tudományosan kijelentenék, hogy te lehetetlen vagy. Tehát tényleg ennyire biztosak lehetünk abban, hogy primitív tudásunk mindent tud, ami létezik?
Ha tanultál kémiát vagy fizikát, akkor gondold át ezt: a kvantummechanikáról és a kémiai statisztikai mechanikáról tudott ismereteink alapján, ha valakinek nem lenne más különleges ereje, csak az, hogy olyan dolgot valósítson meg, ami statisztikailag már eleve lehetséges, akkor a Bibliában alig van olyan csoda, amit ne tudna véghezvinni (a jövő megjóslása mellett).
Valaki talán azt mondaná, hogy ha egy csoda meggyőzné őt, annak igazán nagy csodának kellene lennie. Mi a helyzet a halottak feltámadásával? Erről bővebben a következő kérdésnél olvashat.
K: Jézus feltámadása nem csupán egy mitikus történet?
V: Nem. Ma vannak, akik hisznek az repülő csészealjakban; mások szerint az ember holdra szállása csak mítosz volt. Vannak, akik hisznek az asztrológiában és a tarotkártyákban; mások szerint a szeretetünk, a tiszteletünk és minden, ami értelmet ad az életünknek, nem más, mint véletlenszerű „balesetből” származó kémiai reakciók. Bármennyire is furcsák egyes mai hiedelmek, ez annak a tünete, hogy itt valami nem stimmel. A baj az, hogy túl kevesen teszik fel azt az egyszerű kérdést: „Hol vannak a bizonyítékok?” Még olyan dolgok esetében is, amelyeket tudományos kísérlettel nem lehet igazolni – mint például a történelem –, mégis fel kell tennünk a kérdést: „Hol vannak a bizonyítékok?”, szemtanúi beszámolókat és olyan bizonyítékokat vizsgálva, amelyeket egy bíróság előtt is benyújthatnánk. Tehát ha azt kérdezed, hogy láthatnád-e Jézus fizikai feltámadásának „bizonyítékait”, az teljesen jogos kérdés.
Négy különböző bizonyítékvonalunk van. Először is ott vannak az evangéliumírók és Pál tanúságtételei, aki látomásban látta Jézust, és több mint 500 embert ismert, akik Jézus feltámadása után tanúi voltak neki (1 Korinthus 15:5–7).
A második bizonyítékcsoport, amelyről sokan nem tudnak, a nem keresztény forrásokból származó bizonyítékok Krisztusra vonatkozóan. A római történetíró, Suetonius (Kr. u. 120) írt egy „Chrestusról”, aki felkavarta a római zsidókat. (Bár a Chrestus név nem volt ritka, nem ismerünk senkit Chrestus néven, aki Jézus Krisztuson kívül felkavarta volna a római zsidókat.) A palesztin történetíró, Thallus írt az akkori sötétségről, amely az országot borította. A római történetíró, Tacitus szintén említi a „Christus”-t, akit Poncius Pilátus alatt végeztek ki. Van egy levél egy Mara bar-Serapion nevű férfitól, aki i. sz. 73 körül írt fiának. Arra buzdítja őt, hogy kövesse a történelem bölcseinek példáját, mint például Szókratész, Pitagorasz és az a bölcs király, akit a zsidók kivégeztek. Josephus egy zsidó történetíró volt, aki Jézusról és testvéréről, Jakabról is írt. A zsidó Talmudok is említik Jézust, mint varázslót. Jézusról szó esik a Babiloni Talmudban, a Tol’doth Yeshu-ban, az Amora ‘Ulla’-ban, a Yeb. IV 3-ban és a Baraita-ban. Lucianus Samosatából, egy 2. századi szatirikus író, úgy írt Krisztusról, mint akit Palesztinában keresztre feszítettek. Azt is elmondta, hogy Krisztus azt tanította, minden ember testvér, és arra buzdított, hogy hagyják el a görög isteneket. Plinius a Fiatalabb, Bithünia kormányzója, aki Kr. u. 112-ben írt a császárnak, azt kérdezte, hogyan kell bánni a keresztényekkel, és röviden leírta hitüket, beleértve azt is, hogy Jézus Isten volt. Phlegon Káriából, aki Kr. u. 137-ben írt, szintén beszámolt egy nagy sötétségről, amely Kr. u. 33-ban borult a földre (bár Krisztust nem említette).
A tanúk harmadik csoportját azok a keresztények alkotják, akik hitükről írtak. Római Kelemen, aki a korinthusiaknak írt levelet, amelyet meglehetősen pontosan Kr. u. 96–98-ra datálhatunk, Krisztusról és Pálról beszél. Ignác, aki Kr. u. 116-ra meghalt, számos levelet írt. Polikárp, aki Kr. u. 163 körül halt meg, egy másik keresztény vértanú és János apostol tanítványa volt. Papias, aki i. sz. 156 körül vértanúhalált halt, Theophilus Antiochiából, aki i. sz. 181-ben vagy 188-ban halt meg, Justinus, aki i. sz. 165-ben vértanúhalált halt, Irenaeus (i. sz. 182–188), Alexandriai Kelemen (i. sz. 193–217/220), Tertullianus (198–220), valamint Hippolytus, aki 235/6-ban halt meg, szintén sokat írtak Krisztusról. A Didaché (vagyis a Szent Apostolok tanításai) egy névtelen egyházi kézikönyv volt, amelyet i. sz. 60–120 körül írtak. Tatianus (i. sz. 172 körül) keresztényből enkratita gnosztikussá vált, aki a Diatessaron nevű evangéliumharmóniát írta. Ha az evangéliumok minden egyes példánya megsemmisülne, akkor is rendelkezésünkre állna az evangéliumok versei körülbelül 79%-ának egész vagy egy része pusztán a Diatessaronból.
A bizonyítékok negyedik vonala maga a keresztény egyház. Becslések szerint körülbelül 40 000 keresztényt végeztek ki mártírhalálra, mielőtt a kereszténység a Római Birodalom hivatalos vallásává vált. Ha az összes korai keresztény – az apostolokat is beleértve – nemcsak azért halt meg, amit hazugságnak tartott, hanem bátran bejárta az akkori ismert világot, és olyan lelkesedéssel hirdette azt, amit hazugságnak tartott, hogy ezzel elindította a világ legnagyobb vallását, akkor ez a szkeptikusok „csodája” szinte olyan nagy, mint a Biblia csodái.
Az eddigiek alapján már csak egy kérdés marad. Amikor az emberek azt mondják neked, hogy Jézus feltámadása csupán mítosz, kérdezd meg tőlük: „Hol vannak a bizonyítékaid?”
K: Melyek a csodák a Bibliában?
V: Nagyon sok csoda van: még ha nem is számoljuk a próféciákat és azokat az eseteket, amikor Isten természetes eszközökön keresztül cselekedett. Íme a Biblia csodái (beleértve az isteni találkozásokat is).
A Teremtés könyvében szereplő csodák
Az ég és a föld teremtése. 1Móz 1
Az Édenkert teremtése. 1Móz 2
Noé özönvize. 1Móz 7–8
A Bábel tornya és a nyelvek összezavarása. 1Móz 11:7–9
Betegségek küldése a fáraóra és háznépére Sárai miatt. 1Móz 12:17
Isten három látogató formájában jelenik meg Ábrahám előtt. 1Móz 18
Sodoma és Gomorra elpusztítása. 1Móz 19:1–29
Izsák születése Sáránál, az idős, meddő asszonynál. 1Móz 21:1-2
Isten meghívta Hágárt, hogy keressen egy kutat. 1Móz 21:17-19
Egy angyal szólította Ábrahámot, és Izsák helyett egy kost adott neki. 1Móz 22:12-13
Ábrahám szolgája azonnal feleséget talált Izsáknak (isteni elrendezés). 1Móz 24:12-16
Az Exodusban történt csodák
A fáraó leánya megtalálta a csecsemő Mózest (isteni elrendezés). 2Móz 2:5-6
Mózes és az égő csipkebokor. 2Móz 3:2-6
Mózes pálcája és a leprás keze. 2Móz 4:2–7
Áron botja kígyóvá változott. 2Móz 7:8-10
Az egyiptomiak botjai kígyókká változtak, de Áron botja felfalta őket. 2Móz 7:11-12
A vér csapása. 2Móz 7:19-22
A békák csapása. 2Móz 8:6-7
A szúnyogok csapása. 2Móz 8:17-18
A legyek csapása. 2Móz 8:24
Az állatok pusztulásának csapása. 2Móz 9:6-7
Jégeső csapása. 2Móz 9:23-25
Sáska csapás. 2Móz 10:12-15
A sötétség csapása. 2Móz 10:22-23
A páska. 2Móz 12:29-30
A felhő és a tűzoszlop. 2Móz 13:21-22
A Vörös-tenger átkelése. 2Móz 14:21-31
A víz édesítés Marában. 2Móz 15:25
A fürj és a manna. 2Móz 16:13-15; 4Móz 11:4-9
Víz a sziklából Masszában. 2Móz 17:1-7; 4Móz 20:11
Az izraeliták addig győzték le az amalekitákat, amíg Mózes kezei fel voltak emelve. 2Móz 17:11
Az Úr leszállt a Sínai-hegyre, amely mintha lángokban állt volna. 2Móz 19:20
A népet pestis sújtotta az aranyborjú miatt. 2Móz 32:35
Mózes ragyogó arca. 2Móz 34:29-30
A Levitikusban leírt csodák
Nádáb és Abihu meghaltak, mert engedély nélkül tüzet mutattak be az Úr előtt. Levitikus 10:1-2
A Számok könyvében történt csodák
Tűz az Úrtól. 4Mózes 11:1
A 4. Mózes 11:4-9 már említésre került a 2. Mózes 16:13-15-ben
Mirjám ideiglenesen leprás lett. A Számok könyve 12:10-14
A Számok könyve 20:11-ben szereplő eseményt már említettük a Kivonulás könyve 17:1-7-ben
Bileám szamara. A Számok könyve 22:22-32
Pestis az izraeliták ellen. 4Mózes 25:8-9
A Mózes ötödik könyvében leírt csodák
Mózes erős volt, és még mindig jó volt a látása, közvetlenül azelőtt, hogy 120 évesen meghalt. Mózes ötödik könyve 34:7
A Józsué könyvében leírt csodák
A Jordán-folyó átkelése. Józsué 3:15-17
Jerikó falainak leomlása. Józsué 6:20-21
Jégeső és a nap megállása a déli kánaáni királyok elleni harc során. Józsué 10:11-14
A Bírák könyvében leírt csodák
Gedeon gyapjúja. Bírák 6:36-40
Sámson meddő szülei angyalt láttak, és megszületett Sámson. Bírák 13:2-6
Sámson ereje. Bírák 14:5–16:20
A Rút könyvében történt csoda
Rút Boáz mezőjét választotta munkára (isteni elrendelés). Rút 2:3,19-20
Az 1. Sámuel könyvében történt csodák
Hanna gyermektelen volt, de megszülte Sámuelt. 1 Sámuel 1:3,17
Amikor a filiszteusok birtokában volt a frigyláda, bálványuk ledőlt, és daganatok gyötörték őket. 1 Sámuel 5
Isten megölte a 70 bet-semesi férfit, akik belenéztek a frigyládába. 1 Sámuel 6:19
Saul véletlenül, tudta nélkül lépett be abba a barlangba, ahol Dávid rejtőzött. (isteni elrendezés) 1 Sámuel 24:3-4
A 2. Sámuel könyvében leírt csodák
Uzzát megölték, amikor kinyújtotta a kezét, hogy megtartsa a ládát. 2 Sámuel 6:6-7
Az Úr pestist küldött, mert Dávid megszámlálta a harcosokat. 2 Sámuel 24:15-16
A 1. Királyok könyvében történt csodák
Az Úr kétszer is megjelent Salamonnak. 1 Királyok 3:5; 9:2
Illés által megjövendölt aszály. 1 Királyok 17:1-6
A lisztes edény és az olajos kancsó, amelyek soha nem fogytak el a zarefáti özvegynél. 1 Királyok 17:7-14
Illés feltámasztotta a zarefáti özvegy halott fiát. 1 Királyok 17:17-24
Illés és a Baál prófétái a Kármel-hegyen. 1 Királyok 18:38
Isten utána természetfeletti módon táplálta Illést. 1 Királyok 19:1-9
Az Úr megjelent Illésnek. 1 Királyok 19:9-13
A 2. Királyok könyvében leírt csodák
Isten tüzet küldött, hogy megölje azokat a katonákat, akiket Elizeus elfogására küldtek. 2 Királyok 1:9-12
Illés forgószélben felmegy a mennybe. 2 Királyok 2:11-12
A Jordán folyó szétválik Elizeus előtt. 2 Királyok 2:13-14
Elizeus és a víz meggyógyítása. 2 Királyok 2:19-22
Egy medve széttépi a 42 fiút, akik gúnyolódtak Elizeuson. 2 Királyok 2:23-25
Az özvegy olaja. 2 Királyok 4:1-7
Elizeus feltámasztja a sunamita asszony fiát a halálból. 2 Királyok 4:8-37
Elizeus eltávolítja a mérget egy fazék ételéből. 2 Királyok 4:38-41
Elizeus 20 árpakenyérrel eteti meg 100 embert. 2 Királyok 4:42-44
Elizeus meggyógyítja a szíriai Naamánt a leprától. Gehazi leprás lesz. 2 Királyok 5:1-27
Egy vas fejszecsapó lebeg a vízen. 2 Királyok 6:1-7
Elizeus csapdába ejti az arameusokat. 2 Királyok 6:8-20
Az arámi sereg visszavonul, miután szekerek és lovak zaját hallja. 2 Királyok 7:5-8
185 000 asszír halt meg Jeruzsálem ostrománál. 2 Királyok 19:35-36; 2 Krónikák 32:21; Ézsaiás 37:21-37
Az 1. Krónikákban leírt csodák
Uzza meghalt, miután megérintette a ládát. 1 Krónikák 13:9-10
Menetelés hangja a balzsamfák tetején. 1 Krónikák 14:15
Pestis sújtotta Izráelt a népszámlálás után. 1 Krónikák 21:14-15
A 2. Krónikákban szereplő csodák
A moabiták és az edomiták Izrael helyett egymás ellen harcoltak. 2 Krónikák 20:22-23
Uzzia király leprás lett, miután feláldozta a papi áldozatot. 2 Krónikák 26:20-21
Az asszír sereg megsemmisüléséről lásd: 2 Királyok 19:35-36; 2 Krónikák 32:21; Ézsaiás 37:21-37.
Az Ezsdrás könyvétől a Énekek énekeig nem történt csoda
Az Ézsaiás könyvében leírt csodák
(A látomások és a jövőbeli csodák itt nem szerepelnek.)
Az asszír hadsereg megsemmisüléséről lásd a 2 Királyok 19:35–36; 2 Krónikák 32:21; Ézsaiás 37:21–37 verseket.
Jeremiás könyvében és a Siralmak könyvében nem történt csoda
(A jövőbeli csodákat itt nem vesszük figyelembe.)
Az Ezékiel könyvében leírt csodák (még nem valósultak meg)
(A látomások és a jövőbeli csodák nem szerepelnek itt.)
Ezekiel szeretett felesége meghal. Ezekiel 24:15-18
A Dániel könyvében szereplő csodák
Dániel értelmezi Nabukodonozor álmát. Dániel 2:24-49
Sádrak, Mésak és Abed-Nego megmenekülnek a tűzkemencéből. Dániel 3:20-30
Nebukadneccar egy ideig állatként él. Dániel 4:31-34
Az írás a falon. Dániel 5
Dániel az oroszlánok barlangjában. Dániel 6:16–28
Csodák, amelyek Hóseástól Malakiásig történtek
Jónás, a nagy hal, a szőlő és a féreg. Jónás 1:17; 4:6-7
Az evangéliumokban történt csodák (még nem készült el)
Az Apostolok cselekedeteiben történt csodák (még nem kész)
Jézus felvétele a mennybe. Apostolok cselekedetei 1:9-11
Pünkösdkor tűznyelvek és különböző emberi nyelveken való beszéd. Apostolok cselekedetei 2:1-13
Péter és János meggyógyít egy több mint 40 éves nyomorék koldust. Apostolok cselekedetei 3:1-10; 4:22
A hívők imádkozása után megrendült a gyülekezet helyszíne. Apostolok cselekedetei 4:31
Ananiás és Szafira meghaltak, mert hazudtak Istennek. Apostolok cselekedetei 5:1-11
Az apostolok sok embert meggyógyítottak. ApCsel 5:12-16
Az apostolokat csodás módon kiengedték a börtönből. ApCsel 5:17–21
Fülöp csodákat tesz Samáriában. ApCsel 8:4–8, 12
Simon, a varázsló, varázslataival lenyűgözte az embereket (hogy hamisak voltak-e vagy valódiak, azt nem mondja). ApCsel 8:9-11
Fülöp és az etióp. ApCsel 8:26–40
Saul, a tarsusi látomása és vaksága. ApCsel 9:1-12
Saul látása visszatér. ApCsel 9,17–18
Péter meggyógyítja a bénult Aeneást. ApCsel 9,32–35
Péter feltámasztja Tabitát (Dorkást) a halálból. ApCsel 9:36-43
Cornelius és házanépe nyelveken szól (a keresztség előtt). ApCsel 10:44-48
(itt még nem ért véget)
A Rómaiakhoz írt levéltől a Júdás-levélig nem történt csoda
(A látomások itt nem szerepelnek.)
A Jelenések könyvében történt csodák
(A jövőbeli csodák nem szerepelnek itt. János látomása sem szerepel a listán.)
K: Nem nevetséges elvárni bárkitől is, hogy abszolút irányelveket kövessen?
V: Ma már mindannyian elismerjük, hogy vannak dolgok, amelyek nem abszolútak, például az ízlés, a szín vagy a stílus kérdései. Hívjatok régimódinak, ha akartok, de én úgy gondolom, hogy a sorozatgyilkosok legalábbis társasági problémákkal küszködnek. Hívjatok politikailag inkorrektnek, ha akartok, de szerintem az, hogy Sztálin millióknyi ukrán embert éheztetett halálra, abszolút nem volt kedves tőle. Hívjatok biztonságmániásnak, ha akartok, de néha úgy gondolom, hogy kiugrani egy 21 emeletes ablakból veszélyes lehet az egészségre. Talán nem értetek egyet mindezzel, vagy talán ti is ragaszkodtok bizonyos abszolútumokhoz.
Ezért, „abszolutista társam”, a kérdés nem az, hogy léteznek-e abszolútumok, hanem inkább az, hogy milyen dolgok számítanak abszolútumnak. Vannak fizikai abszolútumok: például ha lelököd az autódat egy hídról, az újraértékesítési értéke valószínűleg csökkenni fog. Vannak érzelmi abszolútumok is: ha azt mondod a barátodnak, hogy ő az egyetlen, akit valaha is szeretni fogsz, és mégis másnap meglátja, hogy egy másik férfival csókolózol, akkor lehet, hogy nagyon-nagyon sokáig kell várnod, mire eljegyzési gyűrűt kapsz tőle. Tehát, ha ezek a dolgok akár csak közel is állhatnak az abszolútumokhoz, miért kételkednél abban, hogy létezhetnek erkölcsi abszolútumok is?
Egy barátom írt egy dolgozatot egy filozófiaórára Kant azon nézetéről, miszerint a jót úgy definiálja, mint „azt, amit kötelességtudatból tesznek”. Megengedte, hogy elolvassam a dolgozatot, amíg ő elment ebédelni. Azt mondta, csak tegyem az ágyára, és zárjam be az ajtót, amikor elmegyek. Meg is tettem, majd később csatlakoztam hozzá az ebédnél. Megkérdezte, mit gondolok róla, és én azt mondtam neki, hogy nem értek vele egyet. Hitler katonái, akik kötelességüknek tartva megölték azokat a zsidókat, nem cselekedtek jót. Senki sem cselekszik jót, akit egy banda vezére bűncselekmény elkövetésére utasít. Sőt, azt mondtam neki, hogy annyira helytelennek tartottam ezt, hogy kötelességemnek éreztem, hogy apró darabokra tépjem a dolgozatát! Hát ez nem volt jó cselekedet? – Erre ő felkapott egy asztali kést, és a kötelességtudatáról kezdett beszélni.
Egy keresztény barátom egyszer egy filozófiaórán volt, ahol a professzor azt tanította, hogy minden relatív. Sőt, azt mondta, amikor hátat fordít az osztálynak, az osztály nem is létezik. Hátat fordított, hogy bemutassa. Épp akkor egy másik hallgató eldobott egy könyvet, és eltalálta a professzort a tarkóján. A professzor hirtelen megfordult, és felkiáltott: „Ki csinálta ezt?” A hallgató így válaszolt: „Senki sem, mert mi nem létezünk!” Akárcsak egy bizonyos tömegű könyv, a valóság abszolútumai is képesek fejbe vágni minket, ha figyelmen kívül hagyjuk őket.
Sötétebb hangnemben: egyes dolgok egyszerre lehetnek relatívak (mint a statisztika) és abszolútak is. Például néhány évvel ezelőtt egy mexikói határ menti városban végzett tanulmány megállapította, hogy a prostituáltak 20%-a AIDS-es. Tegyük fel, hogy egy erkölcstelen férfi megpróbál „megvédeni magát” úgy, hogy a fertőzés kockázata 10% legyen. Ha egy fiú 10 találkozás után abbahagyja ezt az életmódot, akkor az esélye annak, hogy nem kapja el az AIDS-et, 81,7%, azaz (1 - (0,2)*(0,1))^10. Ha egy férfi 50 találkozás után hagyja abba, akkor az esélye annak, hogy nem kapja el az AIDS-et, csupán 36%. Igen, még a relatív dolgok között is vannak abszolútumok.
K: Jézus egy bulizós srác volt, és ha itt lenne, nem bulizna velünk?
V: Jézus esküvőkre és sok vacsorára járt. Soha nem részegedett le, soha nem vesztette el a fejét attól, hogy beállt volna, és soha nem becstelenítette meg a testét. Vannak romlott bulik és szórakoztató bulik. Az egyik módja annak, hogy megkülönböztessük őket, az, hogy az emberek hogyan érzik magukat másnap, vagy ahogy egy keresztény fogalmazott: „leborulhatsz és imádhatod Istent, vagy leborulhatsz és imádhatod a vécét.” Mi, keresztények, valójában szeretjük a bulikat, és szeretnénk meghívni téged is: minden vasárnap reggel. Természetesen ez nem puszta buli, hanem az Élő Isten örömteli és félelmetes imádása.
K: Mi van, ha mindig is keresztény voltam?
V: Nos, talán az vagy, de természetesen nem feltétlenül mindenki, aki ezt a címkét magára vállalja, az Isten szemében is az. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy Krisztust követjük. Azt jelenti, hogy elismerjük: Isten a Teremtőnk, szeret minket, és az ítéletnapon meg fogja ítélni az emberiséget. Azt jelenti, hogy bűneinkből bűnbánatot tartunk; nemcsak a bűnös cselekedeteinkért, hanem azokért a jó dolgokért is, amelyeket meg kellett volna tennünk, de elmulasztottunk, valamint a szavainkért és gondolatainkért is. Azt jelenti, hogy elismerjük: önmagunkban soha nem lehetünk elég jók ahhoz, hogy megérdemeljük, hogy Isten tökéletes mennyországába jussunk. Inkább egyszerűen elfogadjuk az örök élet ingyenesen adott kegyelmét, amelyet Jézus Krisztus adott nekünk azzal, hogy a kereszten meghalt bűneinkért, és testben feltámadt a halálból. Azt jelenti, hogy életünket Istenre bízzuk. Azt jelenti, hogy ahelyett, hogy saját jó cselekedeteinkkel próbálnánk bejutni a mennybe, elfogadjuk Jézust életünk Urának és Megváltójának, és úgy élünk, hogy Neki tetszünk.
Ha már átadtad az életedet Krisztusnak, az nagyszerű. Szeretnék hallani a tapasztalataidról. Ha még nem tetted meg, nincs jobb idő erre, mint a jelen. Szeretném megosztani veled, amit megtanultam, és itt lenni, hogy megpróbáljak válaszolni minden kérdésedre és kétségedre, mielőtt Krisztushoz fordulsz.
K: Mi van, ha régebben keresztény voltam?
V: Ha így van, az szomorúnak hangzik. Nehéz elképzelnem, milyen lehet úgy érezni, hogy a világegyetem leghatalmasabb, mégis legszeretőbb lénye ennyire szeret téged, hogy Ő ennyire nagyra értékeli az életedet, és aztán elfordulni ettől a szeretettől. Biztosan tízszer rosszabb érzés, mintha egy lány (vagy fiú), akit igazán kedvelsz, szakítana veled, mert egyszer hidegen és közömbösen viselkedtél. Milyen lenne, ha lenne egy ilyen nagyszerű célod az életben, hogy segíts másoknak örökké örömben élni, majd eljutnál oda, hogy az életed és a céljaid csupán értelmetlen vegyi anyagok kombinációi lennének, amelyekkel a következő évszázadokban senki sem törődne. Szeretném hallani a történetedet.
K: Rendben van az alkoholfogyasztás, hiszen még Jézus is borrá változtatta a vizet?
V: Jézus valóban vizet borrá változtatott, de a Biblia sehol sem említi, hogy bárki is berúgott volna a borból. A mértékletes alkoholfogyasztás megengedett, de parancsot kaptunk arra, hogy ne rúgjunk be. Egyszer egy ismerősöm, aki sokat ivott, elment egy bibliaórára, és hosszú idő után először nyitotta ki a Bibliát. Az első vers, amelyre rátalált, az Efézusbeliekhez írt levél 5:18 volt, amely így szól: „Ne részegedjetek meg a bortól, ami féktelen viselkedéshez vezet. Inkább teljessétek meg magatokat a Szentlélekkel.” (BSB). Később elmondta nekem, hogy szerinte a bibliaóra „ijesztő” volt.
K: Mivel néhány keresztény ismerősöm velem együtt bulizik, mi a különbség?
V: Természetesen attól, hogy valaki csak azt állítja magáról, hogy keresztény, vagy csak templomba jár, még nem lesz keresztény – éppúgy, ahogyan attól, hogy átmegy egy futballpályán, még nem lesz futballsztár. Egy engedelmes keresztény nem tenne olyasmit, ami ellentétes Isten parancsaival, például nem részegedne le.
Keresztényként én is szoktam „jól bulizni” nem keresztényekkel. Ittam (de nem alkoholt, csak üdítőket); soha nem használtam drogot, és nem tettem semmi mást, ami Isten dicsőségét csorbította volna. Mint bárki más, én is szerettem volna megismerni az embereket és találkozni régi barátokkal. Azonban fokozatosan abbahagytam a bulizást, főleg azért, mert unalmassá vált számomra. Ha az emberek annyit isznak, hogy másnap úgyis elfelejtik, amit mondtál, akkor mi értelme van az egésznek?
K: Úgy gondolom, hogy a vallás személyes dolog, akkor miért ne imádhatnám Istent a saját módomon?
V: Igen, a kapcsolatunk Istennel személyesnek kell lennie. Krisztus nagyon személyes volt Pál apostol számára – annyira személyes, hogy Pál az életét kockáztatva bejárta a Földközi-tengeri világot, hogy minél több embernek elmondhassa, milyen is az a személyes kapcsolat Istennel! Vannak arra utaló jelek is, hogy András apostol a mai Oroszországba ment, Máté Etiópiába, és Tamás apostol valószínűleg egészen Indiáig jutott. Azonban ahelyett, hogy a saját módszereddel imádnád Istent (ahogyan Káin megpróbálta), miért nem próbálod meg Isten módján imádni Őt? Végül is az imádat Neki szól, és nem magadnak, igaz?
K: Nem vagyok annyira gonosz, mint az a gyilkos a börtöncellában.
V: Lehet, hogy nem, de mindannyian elmaradunk attól, ami a mennybe jutáshoz szükséges. Bár egyesek, mint például Kajafás, nagyobb bűnt követtek el, mint mások, például Poncius Pilátus (János 19:11), ez nem nyújt túl nagy vigaszt, ha örökre elszakadsz Istentől. A végső kérdés az: az örökkévalóságot Istennel akarod tölteni, dicsérve és szolgálva Őt olyan módon, amit el sem tudunk képzelni? Ha nem, akkor Isten mondja ki a végső „rendben”-t. Létrehoz egy másik univerzumot, ahol te és a hozzád hasonló gondolkodásúak azt csinálhattok, amit akartok. Természetesen Isten minden szeretet és jóság forrása, így az a másik hely – ha úgy tetszik, egy vadrezervátum – Isten nélkül elég szörnyű lesz. Ezt a helyet pokolnak hívják. Jézus gyakran Gehennánek nevezte, ami egyben a Jeruzsálem külvárosában található szeméttelep neve is volt. Minden, amivé válhattál volna, minden szeretet és jóság, amit megtapasztalhattál volna, most a szemétbe került. És senkit sem fogsz hibáztathatni, csak magadat.
K: A Biblia csak a papoknak és lelkészeknek szól, mert rajtuk kívül senki sem érti meg igazán.
V: Megértem ezeket az érzéseket. Tisztelettel kell tekintenünk Isten Szentírására; elképesztő, hogy a szuperintelligens, mindentudó Isten úgy döntött, hogy kinyilatkoztatja szavait nekünk, szegény, korlátolt, feledékeny embereknek. Talán a démonok nevetnének az intelligenciánkon – vagy inkább annak hiányán –, ha nem lenne az, hogy Isten Igéje által, Isten hatalmán keresztül hatalmunk van felettük. De még ha a teológusok is egy egész életet töltenek a Biblia gazdagságának feltárásával, nem szabad túlságosan félnünk Isten Szent Könyvétől ahhoz, hogy elolvassuk, és – ami ugyanolyan fontos – hogy engedelmeskedjünk neki. Az üdvösség üzenete annyira egyszerű, hogy még a kisgyerekek is megtanulhatnak ebből a könyvből annyit, hogy megismerjék az üdvösség útját. De bár egyszerű, mégis egy egész életre szóló kihívást jelent a követése. Bár írtak már jó könyveket azok számára, akik semmit sem tudnak a Bibliáról, hogy hogyan tanulmányozzák azt, hadd adjak nektek néhány rövid tanácsot.
Ha segítségre van szükséged (és biztos vagyok benne, hogy van), imádkozz, mielőtt Isten Igéjét tanulmányoznád, és kérd Isten vezetését.
Ne feledjétek: Isten nem várja el tőlünk, hogy mindent tudjunk arról, amit nem tárt fel előttünk, de megadta nekünk mind a kiváltságot, mind a felelősséget, hogy megismerjük azt, amit kinyilatkoztatott. Ő még jobban szeretné, ha megtanulnátok, mint ti magatok!
A Biblia tanulmányozásakor gyakorold a következőket:
Megfigyelés: Ne csak azt nézd, mit mondanak az igehelyek, hanem az előttük és utánuk lévő verseket is, valamint az esetleges párhuzamos szakaszokat.
Értelmezés: Hasonlítsd össze a Biblia többi részével, és értelmezd ki, milyen jelentést szánt Isten azoknak a verseknek.
Alkalmazás: Na és? Határozd meg, mit tanulhatsz ebből, ami változást fog (vagy kellene, hogy) hozza az életedben.
Csatlakozz egy jó bibliai közösséghez! Az egyik oka annak, hogy más hívőkkel kell összejönnünk, az, hogy segíthessünk egymásnak.
Szerezz be néhány jó bibliai segédanyagot más keresztényektől. Rengeteg tanulmányi Biblia és jó bibliai tanulmányfüzet létezik, és a kommentárok is hasznosak. Egy konkordancia segít megtalálni más szakaszokat, amelyek ugyanazt a gondolatot vagy szót tartalmazzák. Vannak jó (és rossz) internetes források is. Az egyik, amely kifejezetten több mint 8 667 bibliai kérdésre ad választ, a www.BibleQuery.org. A www.MeeknessAndTruth.org oldalon is rengeteg hasznos anyag található a hit védelmére, a www.leaderu.org pedig számos cikket tartalmaz a kereszténységről és más témákról. A www.watchman.org olyan anyagokat tartalmaz, amelyek bemutatják, mi a baj a hamis vallásokkal, például a Jehova tanúival és a mormonokkal.
K: Miért nem hisztek minden prófétában (beleértve Mohamedet is)?
V: Egy ahmadija ugyanezt a kérdést tehetné fel egy muszlimnak: miért nem hisznek a muszlimok a prófétájukban, Mirza Ghulam Ahmadban? De a bahá’íok is feltehetik ugyanezt a kérdést az ahmadijáknak: miért nem hisznek a prófétáikban, a Bábban és Bahá’u’lláhban? Még a muszlimok is egyetértenének abban, hogy nem szabad hinni Musailama al-Kadhdhabban és a szanai al-Ansiban, mert mindannyian egyetértünk abban, hogy nem szabad minden prófétában hinni, amikor néhányuk hamis próféta.
Tehát nem hiszünk Mohamedben, mert Mohamed hamis próféta.
Természetesen egy zsidó ember felteheti a kérdést, hogy a keresztények miért követik Jézust, hiszen a zsidó Talmud azt tanítja, hogy Jézus hamis próféta volt. Ha még tovább megyünk vissza az időben, az egyiptomi fáraó eleinte nem látta, hogy Mózes igazi próféta volt.
Tehát, mivel minden Isten prófétájában hinni kell, és minden hamis prófétát el kell utasítanunk, hogyan lehet megkülönböztetni az igazi prófétákat a hamisaktól?
Ebben a döntő kérdésben Isten két próbát ad nekünk a Mózes második könyve 18:20–22-ben: hamis a próféta, ha más istenek nevében szól, vagy ha Isten nevében olyat mond, amit Isten nem parancsolt. Az 1 János 4:1–3 hozzáteszi, hogy hamisak azok, akik tagadják, hogy Jézus testben jött el, a Jeremiás 6:13 és 23:16 pedig olyan hamis prófétákat mutat be, akik saját szavaikat Isten szavaiként hirdették.
Az Ószövetség – amelynek Jézus korából és azelőttről származó másolatai a Holt-tengeri tekercsekben találhatók – nagyon világosan tanítja, hogy Isten Atya, a hívők pedig az Ő fiai, nem szexuális értelemben, hanem azáltal, hogy befogadta őket a családjába, és új teremtményként újjászülettek. Mohamed és a Korán ezt kifejezetten elutasítja. Mohamed, mint próféta, és a Korán, mint állítólag Isten szent könyve, hamis dolgokat állítanak az igaz Istenről.
K: Mivel a protestantizmus csak a 19. században érkezett ide, lehetetlen azt állítani, hogy a 16. századi ük-üknagyszüleinket a pokolba vetették.
V: Egyetértek. Bár egyes katolikusok is lehetnek igazi keresztények, miért kellene csak a protestantizmusig visszamenni? Sok nem zsidó ember halt meg még Krisztus születése előtt. Bár a Biblia nem mond el róluk mindent, Istenről viszont beszél. Isten igazságos és igazságos (Róm 3:4-5), és Isten nem számolja be a bűnt ott, ahol nincs törvény (Róm 4:15; 5:13). Ez azonban nem menti fel az embereket a felelősség alól, hiszen még a kőkorszaki bennszülötteknek is van egy tökéletlen mása Isten törvényének a lelkiismeretükben (Róm 2:14-15). És mindannyian megszegtük azt. De ahogyan Isten képes volt megmenteni Noét, Ábrahámot, Jóbot és másokat Krisztuson keresztül, annak ellenére, hogy soha nem hallották Krisztus nevét, úgy Isten képes megmenteni mindazokat, akik hozzá kiáltanak, függetlenül attól, hogy mit tudnak.
K: Nincs időm kis csoportba járni, mert nagyon elfoglalt vagyok a munkámmal és a családommal.
V: A lényeg nem az, hogy csatlakozol-e egy adott csoporthoz vagy sem, hanem az, hogy hiszel-e Istenben? Konkrétan: hiszel-e abban, hogy Isten azt akarja, hogy egészséges, kiegyensúlyozott életed legyen, amely magában foglalja a családot és a munkát, valamint a vele való közelséget is? Hiszel-e abban, hogy Isten biztosítani fog neked minden szükséges időt ahhoz, amit tenned kell, még akkor is, ha ez talán nem lesz elég ahhoz, hogy elvégezd mindazt a plusz dolgot, amit szeretnél csinálni, de amit Isten soha nem szánt neked, hogy halálra dolgozd magad?
Minden keresztény Krisztus ítélőszéke előtt fog állni (amit bema-ítéletnek is neveznek), számot adni, és cselekedeteit megvizsgálni fogják (1Kor 3:11–15). Tehát úgy állíthatod be az ideiglenes földi prioritásaidat, ahogy akarsz, de tedd ezt annak tudatában, hogy számot kell adnod arról, hogyan állítottad be őket. Ha valamit tenned kell, akkor tedd meg.
K: Számomra a Szentháromság és az Egység hit ugyanúgy néz ki. Ez csak szócsavarás. Végül is mindannyian azt hitték, hogy Jézus Isten.
V: A mormonok, a New Age-hívők, sőt, néha még a buddhisták is azt hiszik, hogy Jézus Isten; neked azonban a helyes Istenben kell hinned. Ahelyett, hogy azt mondanánk, egy bizonyos tan elengedhetetlen, a többit kizárva, fontos, hogy alávessük magunkat és higgyünk mindenben, amit Isten kinyilatkoztatott magáról.
Szörnyű hazugság azt állítani, hogy az Atya halt meg a kereszten.
Jézus keresztsége során az Atya megszólalt, és a Szentlélek galamb formájában szállt le. Jézus egy hasbeszélő volt, aki varázslatos mutatvánnyal megtévesztette az embereket, vagy három különálló lény/személy létezik?
A Zsidókhoz írt levél 5:8 azt mondja, hogy a Fiú megtanulta az engedelmességet. Kérdezz meg egy „egység” hívőt: pontosan kinek volt engedelmes a Fiú?
Vagy ahogy egy „Egyesség” prédikátor a rádióban mondta: „Nem lennék hajlandó imádni egy olyan Istent, aki a saját maga helyett »a fiát« küldené halálra.”
K: Tényleg nem mondhatod, hogy a te hited a helyes, míg a többieké téves.
V: Bizonyos értelemben igazad van. Nem állíthatom, hogy az én nézeteim és véleményem helyesek, de Jézus igen, és én csak azt szeretném megosztani az emberekkel, amit Ő mondott. Volt egy általános iskolai tanárnőm, akit remélem, nem tartasz túl dogmatikusnak; ő ragaszkodott ahhoz, hogy 2 + 2 = 4. Soha nem jutott eszembe, hogy azt mondjam neki: „Neked ez igaz, de nekem nem.” Ha nyitott szívműtétre lenne szükséged, elmennél-e egy orvoshoz, aki azt mondaná: „Sokan már sikeresen elvégezték ezt a műtétet ugyanúgy, de hé, ma nagyon kreatívnak érzem magam. Másképp szeretném kipróbálni.” Nem, azt reméled, hogy a sebész nemcsak ismeri a helyes módszert, hanem dogmatikusan ragaszkodik ahhoz, hogy a helyes utat kövesse, és kiváló szakértelemmel tegye azt, ami a beteg számára a legjobb. Az igazság az, hogy nekem nyitott szívműtétre volt szükségem. Valójában mindannyiunknak szükségünk van nyitott szívműtétre: hogy a közönyös önzéssel teli szívünket kicseréljük egy új, Istentől származó szívre, amely természetfeletti szeretettel van teli. Nem csak bármilyen orvosra van szükségünk, hanem a legjobb orvosra. Szükségünk van arra, hogy Jézus belépjen a szívünkbe.
K: Jelenleg tényleg nincs időm erre a Bibliára.
V: Egy keresztény, Charles E. Hummel, írt erről egy jó kis füzetet, melynek címe: A sürgős dolgok zsarnoksága, és amelyben a következő következtetésre jutott: „A sürgős dolgok zsarnoksága a fontos dolgok ellensége.” Annyira elárasztjuk magunkat apró, határidővel járó feladatokkal, hogy elmulasztjuk azt, ami a legfontosabb, csak azért, mert annak nincs határideje (legalábbis amennyire tudjuk). Mennyi ideig fog tartani az életed a földön az örökkévalósághoz képest? Nem szabad elhanyagolnod a legfontosabb dolgokat, és mi lehetne fontosabb, mint Isten és az örök sorsod? Ha valóban nincs elég időd Istenre, akkor imádkozz hozzá, és kérd meg, hogy távolítson el az életedből mindazt, ami megakadályoz abban, hogy közelebb kerülj hozzá.
K: A Bibliát olyan emberek írták, mint mi, ezért hibás lehet.
V: Írhatna-e a Mindenható Isten tökéletes szót egy tökéletlen tollal? – Természetesen megtehetné. Ő a Mindenható. Bár sem Péter, sem Pál, sem bármely más apostol nem állította magáról, hogy tökéletesen bűntelen lenne, nekünk kell eldöntenünk, hogy bízunk-e Krisztus apostolaiban vagy sem. Ha bízunk bennük, íme, mit mondtak a Szentírásról.
„Mert nem okosan kigondolt meséket követtünk, amikor hirdettük nektek Urunk, Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, hanem szemtanúi voltunk az Ő dicsőségének.” (2 Péter 1:16 BSB)
„Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy a Szentírás egyetlen próféciája sem saját értelmezésből származik. Mert ilyen próféciát soha nem emberi akarat hozott létre, hanem az emberek Istentől beszéltek, miközben a Szentlélek vezette őket.” (2 Péter 1:20–21, BSB)
„Az egész Szentírás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a bűnre való ráébresztésre, a javításra és az igazságban való nevelésre, hogy az Isten embere teljes legyen, minden jó cselekedetre felkészülve.” (2 Timóteus 3:16–17 BSB)
„…ahogyan szeretett testvérünk, Pál is írt nektek az Isten által neki adott bölcsességgel. Minden levelében így ír, és ezekben a dolgokról beszél. Leveleinek egyes részei nehezen érthetőek, amelyeket a tudatlan és ingatag emberek eltorzítanak, ahogyan a Szentírás többi részét is, saját vesztükre.” (2 Péter 3:15b–16 BSB)
Végül Jézus így szólt a Sátánhoz: „Írva van: »Nem csupán kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.«” (Máté 4:4 BSB) A többi kísértés során is Jézus a Szentírással válaszolt a Sátánnak. Jézusnak ez elég volt; remélhetőleg te is úgy fogod gondolni, hogy neked is elég.
K: Nem hiszem, hogy 1 milliárd római katolikus a pokolba kerülne csak azért, mert eltér a te hitedtől.
V: Én sem. De el kell mondanom, hogy a mennyben nem lesznek katolikusok. A mennyben nem lesznek protestánsok sem, és ezt protestánsként mondom. A mennyben csak Isten gyermekei lesznek, akik szeretik Őt és engedelmeskednek Neki. Úgy gondolom, hogy egyes katolikusok igazi keresztények. Úgy gondolom azt is, hogy egyes katolikusok és protestánsok nem azok. Nem azért vagyok itt, hogy rávedd téged, csatlakozz az én szervezetemhez vagy bármely más szervezethez, hanem azért, hogy meghívjalak egy kapcsolatra Istennel. Ha azonban a vallásod – legyen az katolikus, protestáns vagy más – arra vezet, hogy ne figyelj többé Isten Igéjére, hanem valami mást kövess helyette, akkor a vallásod egy bálvány, amely akadályozza az Istennel való igazi kapcsolatot.
K: A vallás azért is fontos, mert Jakab is említette a levelében. (1:26–27)
V: A vallás lehet fontos, de ahogy Illés is mondaná az 1 Királyok 18:27-ben, a vallás nem mindig jó. Attól függ, milyen vallásról van szó. Egyesek számára a vallás egy bálvány, amely Isten útjában áll. Amikor valaki a vallás nevében meg akar gyilkolni valakit, vagy más olyan dolgokat tenni, amelyek megsértik Isten szívét, akkor az a vallás mérgező. Pál az 1 Korinthus 10:20-ban azt mondja, hogy a pogányok áldozatai démonoknak szólnak. Mások számára a vallás – sőt, még a „keresztény vallás” is – egy hatástalan nyugtatószer. A vallásosság önmagában senkit sem tud megmenteni, csak Isten mentheti meg az embereket. Ugyanakkor Jakab azt tanítja nekünk, hogy a vallás nagyon is jó lehet, és mindannyiunknak ilyen vallásunknak kellene lennie. A külsőleg jó vallás szeretetteljes cselekedeteket hajt végre mások iránt (azaz gondoskodik a nyomorúságban lévő árvákról és özvegyekről), belsőleg pedig fegyelmezett engedelmességet tanúsít Isten iránt (megóvva magát attól, hogy a világ beszennyezze).
K: Jézus nem lehet egyszerre Isten és ember.
V: Miért ne? Ha Isten valóban Mindenható, kik vagyunk mi, hogy megmondjuk Istennek, mit nem tehet? Egy ember nem válhat Istenné, de a Mindenható Isten nem annyira gyenge, hogy ne tudna emberként megjelenni. Ha valaki úgy gondolja, hogy Isten nem tud „személyesen” megnyilvánulni, akkor annak az embernek az Istene túl kicsi, és nem az igazi Isten. Tehát csak azt követhetjük, amit Isten kinyilatkoztatott nekünk arról, amit tett.
Egy egyszerű ember nem fogadhat el imádatot (Máté 28:9,17; Lukács 24:52), és nem bocsáthat meg olyan bűnöket, amelyeket csak Isten bocsáthat meg (Mt 9:2-6; Mk 2:5-12; Lk 5:20-23; 7:48-50). Jézus azonban megtehette, mert Ő nem csupán ember volt, hanem Isten is.
K: A Szentháromság pogány eredetű, és a római katolikus egyház tanítása.
V: Ez egy ateisták által terjesztett, gyakran ismételt mítosz. Egyetlen történész sem mondana ilyet anélkül, hogy szakértőnek tekintsék. Antiochiai Theophilus (168–181/188) már a római katolikus egyház megalakulása előtt használta a „Szentháromság” kifejezést. Tertullianus (198–220) egy egész művet írt a Szentháromságról, pedig ő montanista volt, aki elszakadt a római püspöktől. Hasonlóképpen Novatianus (Kr. u. 250–254/257) írt egy „A Szentháromságról szóló értekezést”, és saját felekezetet alapított. Ezen felül van még 12 másik keresztény írónk, akik Kr. u. 325 előtt használták a „Szentháromság” szót.
Ennél korábban Antiochiai Ignác is bőven írt arról, hogy Jézus Isten, és ő János apostol tanítványa volt. Természetesen a Bibliában, a János 1:1-ben ez áll: „Az Ige [Jézus] Istennél volt, és az Ige Isten volt.” Tomasz apostol János 20:28-ban „Uram és Istenem!”-nek nevezte Jézust, a vak ember János 9:38-ban imádta Jézust, a tanítványok pedig Máté 14:33-ban imádták Jézust. A bölcsek Máté 2:11-ben imádták Jézust, és a bölcsek ma is imádják Őt.
K: Számos szabályt be kell tartani, ha valaki újjászületett keresztény lesz.
V: Igen, de a házasságban is sok szabályt kell betartani: légy figyelmes a házastársaddal, ne bántsd a házastársad, ne kavarj másokkal stb. De amikor két eljegyzett ember szerelmes egymásba, valószínűleg a legkevésbé sem az jár a fejükben, hogy a házasság csupán egy csomó szabályból áll. Ők az örök kapcsolatukra gondolnak. Igen, Isten parancsokat ad nekünk, nem csupán opcionális javaslatokat, és engedelmeskednünk kell Urunknak. De ez nem a kereszténység, csupán a kereszténység külső megnyilvánulása. A kereszténység egy kapcsolat köztem – minden tökéletlenségemmel együtt – és egy teljesen szent, szerető Isten között, aki még jobban szeret engem, mint én magamat; aki még jobban szeret, mint azt el tudnám képzelni. A szabályok betartása sokkal könnyebb, ha egyszer végre rájövünk, hogy a szabályok a mi javunkat és biztonságunkat szolgálják, és hogy Isten útja a legjobb út.
K: Ha a te lelkészed legyőzi az én lelkészemet egy vallási vitában, akkor én és a családom átlépünk a te gyülekezetedbe.
V: A kérdés nem a vita, ahogyan az ügyvédek vitáznak, hanem az igazság, ahogyan a tudósok vagy kutatók tárgyalják. Volt egy William Wilberforce nevű brit politikus és zseniális vitázó, aki névleg anglikán volt. Egy személyes barátja egy hosszú kocsiúton megosztotta vele az evangélium igazságát, és Wilberforce a vitában teljesen megsemmisítette őt. A keresztény végül azt mondta neki, hogy csak hallgasson csendben, és figyeljen az igazságra. Mindenesetre egy idő után Wilberforce keresztény lett, és vezető szerepet játszott a rabszolgaság eltörlésében az összes brit gyarmaton. Győződj meg róla, hogy a motivációd az igazság megismerése, és nem csupán a vita megnyerése.
K: Hogyan tudjátok egyszerűen figyelmen kívül hagyni Jézus anyját?
V: Nem hagyjuk figyelmen kívül. Tiszteljük és becsüljük Jézus anyját, de istenkáromlás lenne őt Jézussal egy szintre helyezni. Pál a 2. Korinthus 11:2–3-ban attól tart, hogy egyesek eltávolodnak, és Krisztuson kívül másoknak szentelik magukat. A katolikus egyház azonban egy gonosz bálvány nevével, a „Mennyek Királynőjével” (Jeremiás 44:17) illette őt, valamint „társmegváltónak” (co-redemptrix) és „társközvetítőnek” (mediatrix) nevezte. Ez bálványimádás, mivel az 1 Timóteus 2:5-6 szerint Jézus az egyetlen közvetítőnk.
K: A protestáns Biblia eltér a római katolikus Bibliától, ezért az előbbi hiányos.
V: Ez nem következik ebből, mert lehetséges, hogy a római katolikus Biblia tartalmaz kiegészítéseket. Míg az Újszövetség tekintetében minden keresztény Biblia azonos, az Ószövetség tekintetében nem két nézet (protestáns és katolikus) létezik, hanem legalább öt:
1. Az Ószövetség „alapvető” 39 könyve, amelyben a zsidók és az összes keresztény egyetért.
2. A tridenti zsinat ezt kiegészíti 8 könyvvel, valamint Dániel és Eszter könyvéhez 4 kiegészítéssel.
3. A szláv ortodox apokrifek megegyeznek a katolikusokkal, kivéve, hogy tartalmazzák még a 2. Esdrás, a 3. Esdrás, a 3. Makkabeusok könyvét, valamint két másik könyv (Manasszé imája és a 151. zsoltár) részeit is.
4. A görög ortodox apokrifek megegyeznek a szláv ortodox apokrifekkel, azzal a különbséggel, hogy tartalmazzák a 4. Makkabeusok könyvét is.
5. A történelmi kopt apokrifek tartalmazzák az 1., 2. és 3. Makkabeus-könyvet, a Baruch-könyvet, az Ecclesiasticus-t (Sirach), a Judith-könyvet, a Tobit-könyvet, a Salamon bölcsességét, valamint a Dániel és az Eszter kiegészítéseit. V. Cyril (1874–1927) idején azonban a kopt egyház elutasította ezeket.
A korai egyházban sokféle vélemény létezett, és a nem héberül beszélő írók közül sokan elfogadták az apokrif iratokat. Jeromos, aki a Vulgátában lefordította az apokrif iratokat, életének korai szakaszában szentírásként fogadta el őket, de miután megtanult héberül, elutasította őket a Biblia kánonjából.
Ma a jól tájékozott katolikusok is egyetértenek a protestánsokkal abban, hogy az apokrifek – különösen a Júdit-könyv – bizonyítható történelmi hibákat tartalmaznak. Doktrinális szempontból a Manassze-ima is azt tanítja, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob soha nem vétkeztek Isten ellen. Ahogy Charles Ryrie mondta: ha húst dolgoznál fel, és egy része a földre, a sárba esne, akkor is, ha a hús nagy része még mindig jó minőségű, szeretnéd, hogy az emberek megegyék? Szóval, követnünk kell-e a problémás könyveket? Természetesen nem.
K: A hitnek és a jó cselekedeteknek együtt kell járniuk ahhoz, hogy valaki a mennybe jusson.
V: Igen, együtt járnak, de nem úgy, ahogyan azt talán gondolod. Az emberek gyakran összekeverik azt, ami kiérdemli az üdvösségünket, ami megment minket, és azt, ami azt mutatja, hogy meg vagyunk mentve.
Ami kiérdemli az üdvösséget: Sem a hit, sem a cselekedetek nem érdemlik ki az üdvösséget; soha nem tehetünk eleget sem az egyikből, sem a másikból ahhoz, hogy eltöröljük az elkövetett bűneinket. Krisztus és az Ő áldozata érdemelte ki az üdvösségünket, nem pedig bármi, amit tettünk vagy hittünk.
Ami megment minket: Ahhoz, hogy megmeneküljünk, össze kell kapcsolnunk a hallott evangéliumi üzenetet a hittel (Zsidók 4:2). Kegyelemből, hit által vagyunk megmentve, nem cselekedetekből (Efézus 2:8-9).
Az üdvösséget megnyilvánul: De az a hit, amely nem vágyik cselekedetekre, nem üdvözítő hit. Még a démonok is „hisznek” és reszketnek, és „a cselekedetek nélküli hit halott” (Jakab 2:14-26).
K: Nem tudhatjuk biztosan, hogy a mennybe jutunk-e.
V: János apostol az 1 János 5:13-ban másképp mondja. Igazad lenne – de csak akkor, ha a mennybe jutás a saját érdemeinktől függne. Sosem tudnánk, hogy elég keményen dolgoztunk-e. Valójában a Biblia azt mondja, hogy egyikünk sem dolgozott elég keményen, és ha valaha is vétkeztünk, akkor a mennyországba vezető széles kapu örökre bezárul előttünk. De még akkor is, amikor saját erőből nem volt reményünk, Isten reményt adott nekünk azzal, hogy elküldte a keskeny kaput, amelyen keresztül bejuthatunk a mennyországba. Ez a kapu Jézus (János 10:7), és ha feladjuk saját törekvéseinket, és életünket Rá bízzuk, Ő a kereszten kiontott vére által megbocsátást ad nekünk, és elvezet minket az örök életbe. Ez a kegyelem ajándéka, nem a cselekedeteinké (Efézus 2:8-9). Csak hittel kell elfogadnunk.
A hit azonban nem valami, amit magától értetődőnek vehetünk; Pál így parancsol nekünk: „Vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben vagytok-e; próbára tegyétek magatokat” (2 Korinthus 13:5-6). Ez azt feltételezi, hogy képesek vagyunk próbára tenni magunkat. Az 1 János 5:12-13 azt mondja, hogy „tudhatjuk”, hogy örök életünk van. Hasonlóképpen az 1 János 5:19 azt mondja: „Tudjuk, hogy Istentől vagyunk.”
K: A szüleim nem akarják, hogy templomba járjak, de a Biblia azt mondja: „Inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mint az embereknek.” (Apostolok cselekedetei 5:29)
V: Fontos, hogy engedelmeskedjünk a hatóságoknak, legyenek azok szülők, kormánytisztviselők, tanárok stb., de Istennek, mint legfőbb hatóságunknak, engedelmeskednünk kell. Engedelmeskednünk kell szüleinknek és tisztelnünk kell őket (Efézus 6:1-3), ezért én, ha lehetséges, mégis elmennék a gyülekezetbe, de egyértelművé tenném szüleid számára, hogy tiszteled őket, és mindenben engedelmeskedsz nekik, ami nem ellentétes azzal, amit Isten mond. Ha a nagyszüleid azt mondták volna a szüleidnek, hogy ne fizessenek adót vagy ne fizessék ki az adósságaikat, a szüleid engedelmeskedtek volna nekik? Hasonlóképpen neked is meg kell adnod Istennek azt a tiszteletet, amivel tartozol neki azért, amit érted tett, amikor megteremtett és megmentett téged.
K: Nekem nem gond, ha egyedül gyakorlom a hitemet, és nem járok templomba.
V: Legalább kétféle hit létezik: az „önálló hit”, azaz a saját feltételeid szerinti hit, ahol a hit végső forrása és hatalma te magad vagy, és az „engedelmes hit”, Isten feltételei szerint. Ha Isten azt parancsolná nekünk, hogy gyülekezzünk össze, akkor a hívőknek el kellene dönteniük, melyik fajta hitben helyezik el a bizalmukat. A Zsidókhoz írt levél 10:25 arra int minket, hogy ne hagyjuk el a közös összejöveteleket. De rajtunk múlik, hogy engedelmes hitünk legyen-e vagy sem.
Előfordulhat, hogy egy keresztény nem túl lelkes a többi kereszténnyel való találkozás iránt, mert azoknak, akikkel találkozna, vannak hibáik, vagy mert rossz tapasztalatai voltak a múltban. Nincs tökéletes keresztény, és szükségünk van egymásra, hogy szeretettel bátorítsuk, kijavítsuk, és alkalmanként meg is feddjük egymást. Nagyszerű, ha lelkesen engedelmeskedünk Istennek, de amikor nem vagyunk lelkesek, akkor is arra vagyunk hívva, hogy engedelmeskedjünk Istennek.
K: Ami neked helyes, az másoknak nem feltétlenül az.
V: Az, amit én helyesnek érzek, nem számít annyira, mert tévedhetek, még abban is, hogy mi a helyes számomra. A kommunisták úgy érezték, hogy a nem kommunisták megölése helyes számukra. A radikális iszlám terroristák úgy érzik, hogy az öngyilkos merényletek helyesek számukra, egyes drogfüggők úgy érezhetik, hogy az ópium fogyasztása helyes számukra, a dzsainisták pedig úgy érzik, hogy az éhezés halálig helyes számukra. Nem, ami számít, az az, amit Isten mond, hogy helyes. Dönthetünk úgy, hogy követjük vagy elutasítjuk azt, amit Isten helyesnek mond, de azt tettetni, hogy nem ismerjük az igazságot, amelyet Isten kinyilatkoztatott nekünk, nem olyan lehetőség, amelyet Ő adott nekünk.