< Bibliai kérdés az 1 János levélből

K: Mi volt az 1 János levél megírásának fő oka?

V: János azok ellen írt, akik megpróbálták az embereket tévútra vezetni: a züllött proto-gnosztikusok ellen, akik tagadták, hogy Jézus testben jött el. Hasonlóképpen Tertullianus is, aki Kr. u. 207/208-ban írt, azt mondta, hogy az Antikrisztusok ellen írta, például a marcioniták ellen, az „Against Marcion” című mű 3. könyvének 8. fejezetében, 327. oldalon. Ma azonban vannak, akik ezzel nem értenek egyet, ezért íme négy rész egy átfogó elemzéshez.

Kifejezett: A legegyszerűbb megoldás az lenne, ha megkérdeznénk Jánost. Íme, mit mondott arról, miért írta a levelet.

a. Hogy örömünk teljes legyen. 1 János 1:4. János az 1 János4:12 , 17, 18 versekben is beszél arról, hogy teljesek legyünk Isten szeretetében.

b. Hogy ne vétkezzünk. 1 János 2:1

c. Egy régi és egy új parancs is. (Szeressétek egymást!) 1 János 2:7–8

d. Azokhoz ír, akik ismerik Istent, akiknek bűneit megbocsátották, és akik legyőzték a gonoszt. 1 János 2:12–14, valamint azokhoz, akik ismerik az igazságot. 1 János 2:21

e. János azokról ír, akik megpróbálják Isten népét tévútra vezetni. 1 János 2:26

f. A hívőknek ír, hogy megismerjék: örök életük van. 1 János 5:13. Az 1 János levél az NIV Study Bible 1908. oldala szerint 42 alkalommal használja a „tudni” szót.

Figyeljük meg, hogy a János által megadott okok az általánostól a konkrét felé haladnak. Az a) és c) pontok meghatározzák az általános kontextust ahhoz, amit János mondani fog. A d) pont nem annyira az oka annak, hogy János ír, hanem inkább egy emlékeztető arra, hogy miért ír nekik. Bármit is állítson valaki az 1 János fő gondolatáról, annak kapcsolódnia kell ahhoz, amit János állít az 1 János fő gondolatairól, különösen a b), e) és f) pontokhoz.

Összességében: A 104 vers közül az alábbiakban bemutatjuk a legfontosabb témákat, amelyek a versek 90%-át teszik ki. Úgy tűnik, ezek azok a főbb pontok, amelyeket János kiemelt.

Összehasonlítás: Az 1., 2. és 3. János-levél közös vonásai

a. Vigyázzatok a csalókra, akik tagadják, hogy Jézus testben jött el. 1 János 2:18-19,26; 4:1-3; 2 János 7

b. Az öröm legyen teljes. 1 János 1:4; 2 János 4,12; 3 János 3

c. Az igazság: 2. János 1–4; 3. János 1, 3, 4, 8, 12

Szeretet: 2 János 1,3

d. Járjatok a szeretetben és az igazságban.

e. Sok mindenről írhatnék, de inkább szemtől szembe szeretnék beszélni, a toll és a tinta helyett. 2 János 12, 3 János 13

Történelmi háttér: János elsősorban Kis-Ázsiában végzett szolgálatot, és az 1 János levelet valószínűleg Kr. u. 70 és 110 között írta. Íme néhány akkori eretnekség.

a. Az „olcsó kegyelem” (Júdás 4,8; Jelenések 2:2,6,14–15,20–23). Erről tárgyal Caesarea-i Eusebius (3:28 –29;4:14 ) és Iréneusz (26)

b. A zsidók és a judaizálók (Jelenések 2:9; 3:9). Ezeket említi Iréneusz (26) és Ignác a filadelfiaiakhoz írt levelében

c. Jézus testben való eljövetelének tagadása. Hippolytus (222–235/6) említi a doketistákat, Polikárp pedig a 7. fejezetben (110–155) utal az 1 János 4:3-ra

d. Hamis apostolok és tanítók, valamint az igazi apostolok tagadása (Jelenések 2:2. Iréneusz és Eusebius Caesareai említi őket)

Azok, akik az egyházból kiléptek a Jézus testben való eljövetelének tagadása, az antinomizmus és az eltérő apostoli tekintély eretneki kombinációja miatt, a szabadszellemű gnoszticizmus öt pontjából hármat képviselnek. (A másik két pont a félistenekről szóló fantáziadús mitológia, valamint az a hit, hogy az Ószövetség Istene gonosz volt, és eltért az Újszövetség Istenétől.) A gnoszticizmus eretnekségéről sokat tudunk Iréneusz, Hippolytus, Eusebius és mások keresztény írásaiból, és a kép tökéletesen illeszkedik, kivéve egy dolgot: a gnoszticizmus csak később vált azonosítható mozgalommá. Ugyanakkor jelen voltak a proto-gnosztikus elemek, mint például Simon Magus eretnekségei, a szabadszellemű proto-gnosztikus Cerinthus, és valószínűleg a doketisták is. Iréneusz szerint – aki ezt János tanítványától, Polikárptól hallotta – János személyesen is elítélte Cerinthust. Ezt Eusebius Egyháztörténete 3:28; 4:14 című művében rögzítette. Iréneusz „Az eretnekségek ellen” című művének 3. könyve, 3.4. fejezete, 416. oldal (Kr. u. 182–188) szintén említi Cerinthust és a Jánossal történt fürdőbeli esetet.

Következtetés: A kifejezett, abszolút, összehasonlító és történelmi kontextuselemzések közös eleme az a figyelmeztetés, hogy óvakodjunk a csalóktól, akik tagadják Jézus testben való eljövetelét. Az 1. János-levél fő üzenete úgy tűnik, hogy igazságban és szeretetben figyelmezteti a nyájat azok ellen, akik

1. tagadják Jézus testben való eljövetelét

2. nem tartják be Isten parancsait

3. nem gyakorolják a testvérek iránti szeretetet

K: Az 1 János 1-ben kik voltak a gnosztikusok?

V: A gnoszticizmus olyan eretnekségek csoportja volt, amelyek a fantáziadús görög gondolkodást és a kereszténységet akarták ötvözni. A gnosztikusokat az 1 János-levél nem említi kifejezetten. Minden gnosztikus hitt fantáziadús, istenhez hasonló lényekben, és úgy vélték, hogy Krisztus is csak egy közülük. Úgy hitték, hogy az Ószövetség és az Újszövetség Istene különböző, és hogy az Ószövetség Istene gonosz, vagy legalábbis ostoba és tévútra tévedt. A gnosztikusok elfogadták az evangéliumokat, de Pál írásainak nagy részét vagy egészét elutasították. Voltak további szentírásaik is, amelyek változatosak voltak. Kétféle gnosztikus létezett: a szabadszellemű és az aszketikus. Minden gnosztikus szerint a fizikai test nem számított, csak az ezoterikus spirituális tudás. A szabadszellemű gnosztikusok arra a következtetésre jutottak, hogy a testben tetszés szerint vétkezni teljesen rendben van. Az aszketikus gnosztikusok pedig arra a következtetésre jutottak, hogy cölibátust kell tartani, soha nem szabad megházasodni, és keményen kell bánni a testtel.

Mellékesen megjegyezzük, hogy a bazilidai gnosztikus szekta „Abrasay”-t imádta legfőbb istenségként. Varázslatosnak tartották az „abrasadabra” varázsigét, amely később „abracadabra”-vá torzult, ami egy értelmetlen szó, amelyet a mágusok manapság használnak. Ez az www.worldwidewords.org oldalon olvasható.

Nagyon ésszerűnek tűnne, hogy az 1. János-levél a gnosztikusokhoz szól, kivéve egy dolgot: a gnoszticizmus csak 50–100 évvel később fejlődött ki teljesen. Azonban a proto-gnoszticizmus már akkor is elterjedt volt, és Eusebius feljegyzi, hogy János a Cerinthus nevű eretnekben találkozott a proto-gnoszticizmussal. Így sokan úgy vélik, hogy az 1. János-levelet nagy részben a proto-gnoszticizmus elleni küzdelem céljából írták. További részletekért lásd az előző kérdést. A gnoszticizmus eretnekségével kapcsolatos további hivatkozásokat lásd a 2. János-levél 7. verséről szóló tárgyalásban.

K: Igaz-e, hogy az 1 János-levélben János minden ihletett művét egy eretnek, a gnosztikus Cerinthusz szem előtt tartásával írta, ahogyan azt egy katolikus állította?

V: János ismerte Cerinthust, de Cerinthus nem volt gnosztikus, bár hitbeli hasonlóságok voltak közöttük. Íme néhány információ Cerinthusról, majd a gnosztikusokról.

Cerinthosz egy korai eretnek volt, akit proto-gnosztikusnak nevezhetnénk. Eusebius egyháztörténész beszámol arról, hogy Polikárp, az apostol János tanítványa, a következőket mondta Jánosról. „És vannak olyanok, akik tőle hallották, hogy János, az Úr tanítványa, amikor Efézusban fürödni ment, és meglátta odabent Cerinthust, fürdés nélkül kirohant a fürdőházból, kiáltva: »Meneküljünk, nehogy még a fürdő is összeomoljon, mert az igazság ellensége odabent van!«”

Irenaeus egyházi író (182–188) írt Cerinthus ellen. Íme, amit Irenaeus mondott az Irenaeus: Az eretnekségek ellen című művének 1. könyvében, 26. fejezetében, a 351–352. oldalon.

„Cerinthus pedig, aki az egyiptomiak bölcsességében nevelkedett, azt tanította, hogy a világot nem az elsődleges isten teremtette, hanem egy bizonyos Erő, amely messze el van választva tőle, és távol áll attól a Főhatalomtól, aki az univerzum felett uralkodik, és nem ismeri azt, aki mindenek felett áll. Ő úgy ábrázolta Jézust, mintha nem szűztől született volna, hanem József és Mária fiaként, az emberi nemzés szokásos rendje szerint, miközben mégis igazabb, körültekintőbb és bölcsebb volt, mint más emberek. Sőt, keresztsége után Krisztus a Legfőbb Uralkodótól galamb formájában szállt le rá, és ekkor hirdette az ismeretlen Atyát, és csodákat tett. Végül azonban Krisztus elhagyta Jézust, és ekkor Jézus szenvedett és feltámadt, míg Krisztus szenvedésmentes maradt, mivel ő szellemi lény volt.” [A következő szakaszok más csoportokról, az ebionitákról, majd Cerdóról, végül Marcionról szólnak.]

Cerinthusnak közös volt néhány gnosztikussal az a hite, hogy a világ Teremtője más lény volt, mint a Legfőbb Isten, hogy Krisztus és Jézus különbözőek voltak, és hogy Krisztus szállt Jézusra. Azonban egy másik eretnek, akiről Iréneusz beszél, Marcion, és a gnosztikusok általában Marciontól származtak, nem Cerinthustól.

Cerinthosz, Marcion és általában véve a gnosztikusok valószínűleg azért jutottak el bizonyos következtetéseikhez, mert görög kultúrájuk azt tanította nekik, hogy Istennek nem lehetnek érzelmei, és teremtményei semmilyen módon nem befolyásolhatják Őt [érzelmileg]. Platón azt tanította, hogy két világ létezik: az alsó világ, amit mi valóságnak nevezünk, és az ideálok felsőbb világa. Így nem meglepő, hogy ezek közül az eretnek nézetek közül néhány többször is felbukkant, hiszen a görög filozófia közös forrásából származtak.

A gnosztikusok valójában nem egy csoportot alkottak, hanem több mint 30 különböző csoportot. Sok gnosztikus úgy vélte, hogy szerény, aszketikus életet kell élniük, és soha nem szabad megházasodniuk, míg sokan mások úgy gondolták, hogy az ember úgy élhet, ahogy jónak látja, hiszen a test amúgy sem számít. A gnoszticizmus csak jóval János halála után virágzott ki teljes mértékben (mint a gyom), de a proto-gnosztikus hiedelmek már János idején is léteztek.

Mellékesen megjegyezném, hogy soha nem olvastam sehol arról, hogy Cerinthusnak vagy a gnosztikusoknak lett volna bármilyen konkrét véleményük az Úr vacsorájáról, az egyház fizikai intézményéről, arról, hogy az üdvösség kizárólag a hitből származik, a szentségekről vagy az egyház hierarchikus jellegéről.

Helytelen azt állítani, hogy hittek a bűnök valódi eltörlésében, mert nem hittek a bűn létezésében abban az értelemben, ahogyan a Biblia a bűnről beszél.

Legalább három okból téves azt állítani, hogy János minden írása Cerinthus ellen irányult.

1. Bár János az 1 János-levélben minden bizonnyal az eretnekekre gondolt, ő mindazok ellen szólt, akik tagadták, hogy Jézus Krisztus testben jött el, vagy tagadták, hogy a hívőknek szent életet kell élniük. János semmiképpen sem korlátozta magát csupán Cerinthuszra, hanem inkább azt mondta, hogy „...sok hamis próféta jött ki a világba...” (1 János 4:1)

2. A katolikusok azon állítása, miszerint János összes műve egy eretnek, vagy akár több eretnek ellen irányult, János írásainak teljes gazdagságát egyetlen apró pontra redukálja. Ha mindent, amit János írt, egyetlen pontra kellene redukálni, akkor az a pont az, hogy Jézus Isten egyszülött Fia, nem pedig az, hogy Cerinthus ellen kell hinni. Ráadásul, bár igaz, hogy az 1 János-levelet elsősorban a „sok hamis próféta” elleni védelem céljából írták, a 3 János-levélnek más hangsúlyai voltak, többek között a megosztó egyházi vezető, Diotrephes.

3. Úgy tűnik, mintha ez a katolikus személy nemcsak a Bibliával, hanem a katolikus pápával és a modern katolikus egyházzal is ellentétben állna. A katolikus egyház kiadott egy nyilatkozatot, amely lényegében azt mondja, hogy Luther igazolásról szóló tanítása „rendben van”. Ez nem azt jelenti, hogy áttértek volna, vagy akár egyetértenének Luther tanításával, hanem inkább azt, hogy tolerálják azt. Úgy tűnik, mintha ő a modern konzervatív keresztényeket gnosztikusokká, vagy legalábbis Cerinthus követőivé akarná tenni.

Biztos lehet benne, hogy a konzervatív keresztények nem hiszik,

hogy a Teremtő és a Legfőbb Isten különbözőek,

hogy Jézus és Krisztus különböző személyek,

hogy életünket nem szent módon kellene élnünk,

vagy hogy hamisan vádolnánk egy csoportot ősi eretnekséggel azáltal, hogy eltorzítjuk a tényeket, és a többi tényt nagyrészt kihagyjuk.

Végül még egy megjegyzés: bár úgy gondolom, hogy a pápa nagy tévedésben van, és sok súlyos hibát látok a katolikus tanításban, mégis találkoztam néhány katolikus hívővel, akikről úgy gondolom, hogy igazi hívők voltak. Nem feltétlenül „tartották be szigorúan” az összes katolikus tanítást (valójában kevés katolikus teszi ezt), de ahol különbséget láttak a Biblia tanításai és a katolikus egyház tanításai között, ott a Bibliát követték.

Tudtad, hogy a mennyben nincsenek protestánsok? Katolikusok és ortodoxok sincs a mennyben. Csak olyan emberek vannak ott, akiket Jézus üdvözített, és akik lehettek protestánsok, katolikusok vagy ortodoxok, de számukra a legfontosabb az volt, hogy Jézust kövessék.

K: Az 1 Jn 1:1–4-ben mi a célja ennek a szakasznak, szemben azzal, ha egyszerűen az 5. verssel kezdenénk?

V: Az 1 János 1:1–4 három célt szolgál.

Alapvetően János lelki élete nem a tanításon vagy egy „Krisztus-koncepción” nyugszik. Nem egy olyan Krisztuson nyugszik, aki valamiféle fantom volt. Hanem egy élő lényen nyugszik, aki valódi testet és vért öltött magára.

János hitelesen igazolja, hogy Krisztus szemtanúja volt, és hogy Jézus tanításait és cselekedeteit a kezdetektől fogva ismeri.

Fontos, hogy mivel János a kezdetektől fogva Krisztussal volt, érdekelnie kell, mit mond a Krisztus követéséről.

János itt az Istennel való közösségre, a másokkal való közösségre és a közösség teljességére helyezi a hangsúlyt. A könyv későbbi részében azt hangsúlyozza, hogyan kell szeretnünk Istent és másokat.

K: Az 1 Jn 1-ben szereplő könyvet elsősorban zsidó keresztények számára írták-e, ahogyan azt a hiperkalvinista John Gill tanította?

V: Nem. Gill azt tanította, hogy az 1 János fő üzenete elsősorban a zsidó keresztényeknek szólt, hogy hangsúlyozza: az üdvösség az egész világ számára szól. Gill értelmezése alátámasztást nyújt az 1 János 2:2-nek egy sajátos értelmezéséhez. Ugyanakkor nem ismerek olyan újabbkori írót, aki megfelelő alapot szolgáltatott volna ehhez a véleményhez, és egyetlen nikéai zsinat előtti író sem értelmezte soha így ezt a könyvet.

K: Az 1 János 1:1–4-ben János a keresztényként szerzett tapasztalatairól beszél, vagy a Jézus tanítványaként és szemtanújaként szerzett tapasztalatairól?

V: Noha a keresztények valóban megtapasztalják Krisztust az életükben, János itt Jézus tanítványaként szerzett szemtanúi tapasztalatára utal.

Egyrészt nagy áldásnak tűnik, hogy láthatta Jézust, amikor Jézus a földön járt. Másrészt a János-evangélium20:29 versében Jézus azt mondta, hogy azok az emberek áldottabbak, akik nem látták, és mégis hittek.

K: Az 1Jn 1:3-ban János azt mondja, hogy egymás közötti közösségünk hasonló az Atyával és a Fiúval való közösségünkhöz. Melyek a közösség jellemzői?

V: Az itt szereplő görög szó, a koinonia, a Biblián kívül üzleti partnerekre, ingatlan társtulajdonosokra vagy részvényesekre vonatkozott. Ez a szó, illetve származékai, az Újszövetségben több mint hatvan alkalommal fordulnak elő. Közös hitre (Filemon 6), közös vagyonra (ApCsel 2:44; 4:32) és az evangéliumban való partnerségre (Filippi 1:5) utal.

K: Az 1 János 1:4-ben mit is ért pontosan János az alatt, hogy „teljessé teszi az örömöt”? Hasonló kifejezések szerepelnek a János 15:11-ben; János 16:22–24-ben; 17:13-ban is.

V: Egyes kéziratokban „a mi örömünk”, másokban pedig „a ti örömötök” szerepel. Ettől függetlenül azonban a „mi örömünk” – amely magában foglalja a levél olvasóit is – végső soron a Szentlélek örömét jelenti, amikor Krisztusban maradunk. Ha Krisztusban maradsz, közösségben leszel Krisztussal és egymással, és hinni fogsz Istenben, valamint engedelmeskedni fogsz neki. A Szentlélek örömét akkor kapjuk meg, amikor először hiszünk, de keresztény életünk során az öröm hullámzó lehet. Vannak dolgok, amelyek elvehetik az örömünket, például ha téves dolgokat hiszünk Istenről, ha nem engedelmeskedünk Neki, és ha a világot szeretjük Isten helyett.

K: Miért hangsúlyozza János annyira a fényt az 1 Jn 1:5–7, Jn 1:4–5, 7–9; 3:19–21; 8:12; 9:5; 12:35–36, 46; Jelenések 21:23 versekben? Miért nem mondta egyszerűen csak: „Hé, srácok, tartsátok be a szabályokat!”?

V: Egyrészt azt hangsúlyozza, hogy azok, akik Istennel járnak, nem fognak tovább vétkezni. Ez egyrészt figyelmeztetés a saját életünkre nézve, másrészt pedig egy módszer a hamis tanítók és az igazak megkülönböztetésére. A hamis tanítók gyakran azt mondják, hogy a bűn nem baj. Egy másik szinten János a fény metaforáját használja annak hangsúlyozására, hogy az igazságosság nem csupán szabályok betartása, vagy valami, amit teszünk, hanem valami, amik vagyunk, és amivel rendelkezünk. Rendben van, ha úgy döntünk, hogy nem követünk el bűnt, még akkor is, ha egy részünk talán szeretné, mert „a szabályok így mondják”. De sokkal jobb eljutni oda, hogy azért döntünk úgy, hogy nem követünk el bűnt, mert egyszerűen nem akarjuk, abból fakadóan, hogy kik vagyunk.

K: Az 1 Jn 1,5-ben hogyan lehetséges, hogy Istenben nincs sötétség?

V: Nincs sötétség, amikor a fényre nézel; árnyék csak akkor van, ha valami eltakarja a fényt. A bűnök olyanok, mint az árnyékok, ahol a fényt eltakarják. Az Efézus 5:8-ban arra vagyunk hívva, hogy a fény gyermekei legyünk.

K: Az 1 János 1:5 szerint milyen körülmények között szabadna valaha is „Istenért vétkezned”?

V: Soha. Azáltal mutatjuk ki Isten iránti szeretetünket, hogy engedelmeskedünk Neki. Vagy Isten azt akarja, hogy tegyünk valamit, vagy azt, hogy valami mást tegyünk, vagy pedig azt, hogy egy adott helyzetben ne tegyünk semmit.

K: Az 1 János 1:7-ben mi a különbség a fény szerint járás és a fényben járás között?

V: Ha a világosság szerint jársz, akkor az igazság ismerete szerint jársz, és betartod a kapott parancsokat. János azonban többet kér tőlünk, mint pusztán a világosság szerint járni. A világosságban kell járnunk, Jézusban maradva, úgy élve az életünket, hogy ne csak engedelmeskedjünk Neki, hanem napi kapcsolatban és szeretetteljes közösségben is legyünk Vele.

K: Az 1 János 1:7-ben, mivel Krisztus megtisztít minket minden bűntől, miért vétkeznek még mindig a keresztények?

V: Még mindig a megszentelődés folyamatában vagyunk. Krisztus engesztelő áldozata nem csupán az üdvösségünk előtt elkövetett bűneink megbocsátásához volt szükséges, hanem az üdvösségünk után elkövetett bűneinkhez is, amint azt az 1 János 1:7 is mutatja.

K: Az 1 János 1:7-ben vegyük észre a „megtisztít” ige igeidőjét. Miért kell Jézus vérének éppen most megtisztítania minket a bűntől? Hogyan működik ez?

V: Jézus a kereszten eltávolította bűneink jogi bűnösségét, de Isten azt akarja, hogy most is törekedjünk arra, hogy egyre inkább Krisztusra hasonlítsunk. Még mindig vétkezünk, és viseljük bűneink következményeit, és Isten azt akarja, hogy életünkben egyre inkább tükrözzük Krisztust.

K: Az 1 Jn 1:7-ben, mivel Jézus a kereszten mindent megbocsátott, mit gondolsz arról a tanításról, hogy miután Krisztushoz fordultunk, többé nem kell megvallanunk bűneinket, és nem kell bocsánatot kérnünk?

V: János nem ezt tanította. Az 1 János 1:9-ben, a Jakab 5:16-ban, valamint a Zsoltárok 32:5-ben és 38:18-ban azt olvassuk, hogy meg kell gyónnunk bűneinket. A Máté 6:12-ben kifejezetten arra kérjük Istent, hogy bocsássa meg bűneinket. A Bible Knowledge Commentary: New Testament (Bibliai ismeretek kommentár: Újszövetség) 886. oldala különbséget tesz a keresztény lett hitetlenek számára nyújtott megbocsátás és a „családi megbocsátás” között, például amikor egy fiú bocsánatot kér az apjától, de tudja, hogy fiaiként biztos a helye.

K: Az 1 János 1:8-ban ki csalja meg itt az embert? Milyen módon csalják meg az emberek magukat?

V: Itt az ember megtéveszti önmagát.

a) Az emberek megtéveszthetik magukat az igazsággal kapcsolatban; azt gondolhatják, hogy valami igaz, ami nem az, vagy azt, hogy valami hamis, ami pedig igaz. Az emberek azt hihetik, hogy a dolgok homályosak és zavarosak, miközben a Bibliában valójában kristálytiszták.

b) Az emberek nem őrzik meg a szívüket, és ott csalják meg őket. Azt gondolják, hogy ha folyamatosan, vagy akár csak egyszer is vétkeznek, az boldogabbá teszi őket. Azt gondolják, hogy nem tudnak élni valamilyen bűn nélkül, vagy hogy képtelenek a helyes dolgot tenni.

c) Az emberek igazolják a bűnüket. Azt állítják, hogy nem volt más választásuk, vagy hogy tennie kellett valamit, hogy kielégítsék szükségleteiket.

K: Az 1 János 1:10-ben miért „nincs bennünk” az Ő igéje, ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk?

V: Ennek két része van.

Soha nem vétkezett: Ha valaki azt állítaná, hogy soha nem vétkezett, akkor nem gondolná, hogy szüksége van Megváltóra. Azzal állítaná, hogy a Biblia azon szavai, miszerint mindenki vétkezett, és hogy szükségük van egy Megváltóra, aki megváltja őket, hamisak. Ijesztő belegondolni, hogy azt mondanák Istennek, nincs szükségük az Ő irgalmára.

Már nem vétkezik: Ha valaki azt állítja, hogy régen vétkezett, és akkor szüksége volt Megváltóra, de már nem vétkezik, akkor azt állítja, hogy már nincs szüksége Isten irgalmára, csak a múltra. Valószínűleg nagyon szűk látásmódja van a bűnről. Egyszer egy keresztény megkérdezte egy „szentségről” szóló előadót, hogy bűntelenül tökéletes-e, és az előadó azt válaszolta, hogy igen, most már az. A keresztény ekkor megkérdezte tőle a felesége telefonszámát, mire a szentségről szóló előadó megkérdezte, miért. A keresztény azt mondta, fel akarja hívni a feleségét, hogy megkérdezze tőle, ő is azt mondaná-e, hogy már soha nem vétkezik. A szentségről szóló előadó ekkor visszakozott, és azt mondta, hogy nem arról van szó, hogy már nem „követ el hibákat”, hanem csak arról, hogy nem vétkezik. A kisebb hibákat nem tekintette bűnnek.

K: Az 1 János 2:2-ben Krisztus az egész világ bűneinek engesztelő áldozata? Ha igen, akkor mindenki üdvözülni fog?

V: Nem. Vannak, akik hiába fogadják el Isten kegyelmét (2 Korinthus 6:1). Az evangélium üzenete egyesek számára értéktelen, mert nem párosul a hittel, amint azt a Zsidókhoz írt levél 4:2 is mutatja.

K: Az 1 Jn 2:2-ben a „teljes világ” kifejezés minden emberre vagy mindenféle emberre utal?

V: Az igazi keresztények nem értenek egyet ebben a kérdésben, kétféle nézet létezik.

A legtöbb kálvinista ezt úgy kell értelmeznie, hogy „Izráel és az egész világ választottjaiért” és „a világ bármely pontján érvényes”, a Genfi Tanulmányi Biblia szerint. Ellenkező esetben teológiájuk összeomlik. Ugyanakkor még a szigorú kálvinisták is, mint például A. W. Pink, elismernék, hogy az 1 János 2:2 legalábbis „látszólag” támogatja az egyetemes engesztelés fogalmát. Az amyraldiánusok és a 4½ pontos kálvinisták, akik az engesztelés egyetemes és korlátozott aspektusait egyaránt elfogadják, a következő nézetet vallják. Hivatkozásképpen íme a legkorábbi keresztény, aki az 1 János 2:2-ről írt, és ehhez hasonló nézetet tanított.

Augustinus (kb. 400) az 1 János-levélhez fűzött kommentárjában az 1 János 2:2-t úgy értelmezte, hogy az az egész világ egyházára vonatkozik. Hippói Szent Ágoston azt is hitte, hogy a megkeresztelt csecsemők, akik meghaltak, mind a mennybe kerülnek, a meg nem keresztelt csecsemők pedig mind a pokolba, így a kálvinistáknak nem kellene túl gyorsan Augustinusra hivatkozniuk támogatásként ebben a kérdésben.

Mindenki más nézete: A görög szöveg azt jelenti, amit mond. Márton Luther, amikor az 1 János 2:2-t említette, így írt: „Nyilvánvaló tény, hogy te is az egész világ része vagy; így a szíved nem csalhatja meg önmagát azzal, hogy az Úr Péterért és Pálért halt meg, de értem nem.”

Hivatkozásképpen: néhány olyan keresztény, aki hitt abban, hogy Krisztus az egész világért engesztelt, a következők voltak

Alexandriai Kelemen (193–217/220), aki a *The Instructor* című művének 3. könyvében, 12. fejezetében, 295. oldalán idézi az 1 János 2:2-t, és úgy értelmezi, ahogyan ott szerepel.

Origenész (225–254) a *Celsus ellen* című művének 3. könyvében, 49. fejezetében, 484. oldalán említi ezt a verset és az 1 Timóteus 4:10-et, és úgy értelmezi, hogy azok nemcsak a rabszolgákra, a nőkre és a gyermekekre vonatkoznak, hanem az értelmesekre és az egyszerűekre is.

Atanáz (kb. 297–373) *Az Ige megtestesülése* című művének 7.5. fejezetében, 40. oldalon. „Mert az Ő feladata volt ismét, hogy a romlandót romolhatatlanságra vezesse, és sértetlenül megőrizze az Atya mindenki feletti jogos igényét. … és méltó volt arra, hogy mindenkiért szenvedjen, és mindenki követe legyen az Atya előtt.” Lásd még: *A pogányok ellen* című művének 1.4. fejezetét, 6. oldalát.

Gergely Nazianzi (kb. 330–391) A Theofániáról, avagy Krisztus születésnapjáról

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386) Első kateketikai előadás, I.

János Aranyszájú (kb. 392–407) számos mű

Prosperus Aquitaniai (kb. 420) Válaszok a galloknak, 8. cikk: úgy vélte, hogy Krisztus mind a kiválasztottak, mind az elvetettekért halt meg, akik hallották az evangéliumot. (Prosperus a végleges jellegű szempontokat is elfogadta, amint azt a 9. cikk is mutatja.)

Lásd még az 1 János 1-ről szóló értekezést.

K: Az 1 Jn 2:2; 4:10-ben szereplő szó „engesztelő áldozatot” vagy „a bűn megtisztítását” jelenti?

V: Az itt szereplő görög szó, a hilasmos, csak ebben a két versben fordul elő. Egyes tudósok (Westcott és Dodd) úgy értelmezték, hogy ez a bűn megtisztítását jelenti, abban az értelemben, hogy immár nincs többé bűn. Az RSV fordításban „a bűn engesztelése” szerepel.

A hilasterion főnév azonban a Róma 3:25-ben, a hilaskomai ige pedig a Lukács 18:13-ban és a Zsidók 2:17-ben fordul elő. Ezeken a helyeken a bűnért való engesztelő áldozatra vagy a bűn megbékítésére utal. Ahogyan az Evangelical Commentary on the Bible 1180. oldalán olvasható: „A »bűnért való engesztelő áldozat« kifejezés egy engesztelő áldozatot jelent: Krisztus csillapítja Istennek a bűn iránti haragját (4:10). Ő nem egyszerűen az a »bűnért való engesztelés« (RSV), amelyet Isten adott a bűn bűntudatának eltörlésére.” Ezt támasztja alá az is, hogy az 1 János 2:1 szerint Jézus közbenjár értünk, ami itt inkább jogi kontextust jelez, mint orvosi kontextust.

Az Expositor’s Bible Commentary 12. kötete, 314. oldalán az áll, hogy nincs egyetértés abban, melyik az elsődleges jelentés, de rámutat arra, hogy a görög irodalomban ezt a szót a bűnös által a sértett megnyugtatására felajánlott áldozatként használták. Wuest kiegészített fordítása mindkét szempontot figyelembe veszi, és ezt „bűnbocsánati elégtételnek” fordítja mind az 1 János 2:2-ben, mind a 4:10-ben.

K: Ellentmond-e az 1 János 2:3–5 annak, hogy kegyelemből üdvözülünk?

V: Nem, hanem kiegészíti azt. Ilyen versek nélkül a kegyelem általi üdvösség tanának hiányoznának bizonyos elemei. További információkért lásd a Jakab 2:17-ről szóló értekezést és az Efézusbeliekhez írt levél 2:5–8-ról szóló három kérdést.

K: Az 1 Jn 2:7-ben, ahol egyes fordítások „Kedves barátaim”-ot használnak (a BSB-ben „Szeretteim” szerepel), milyen barátokról van szó?

V: Van egy külön görög szó a baráti szeretetre (phileo), de itt nem ezt a szót használják. Itt az agapetoi szó szerepel, ami az agapé-szeretet címzettjeit jelenti.

A barátok egyszerűen olyan emberek lehetnek, akikkel jól érzed magad, amikor közös tevékenységet végeztek. Amikor te vagy ők abbahagyjátok azt a tevékenységet, a barátságnak nincs többé értelme. Természetesen szolgálunk, imádkozunk és más közös dolgokat végzünk más keresztényekkel, de remélem, hogy a barátságod más keresztényekkel ennél sokkal több.

A barátok lehetnek azok is, akik iránt szeretetet táplálsz, vagy akikkel szívesen töltöd az idődet. Beszélgethetsz velük különböző dolgokról, vagy akár akkor is összejöhettek, amikor nincs semmi különös, amiről beszélgetni lehetne. Egyszerűen csak élvezitek, hogy együtt vagytok.

Barátok lehetnek azok is, akikért szinte bármit feláldoznál. Barátaid számíthatnak rád, hogy azt teszed, ami nekik a legjobb, amikor nehéz időkön mennek keresztül. És te is számíthatsz rájuk.

János ennek a kifejezésnek a használatában valószínűleg mindent magában foglal, kivéve talán az elsőt, mert valószínűleg nem ismerte személyesen az összes olvasóját.

K: Az 1 Jn 2,6-ban hogyan kell úgy járnunk, ahogy Jézus járt?

V: Ez nem arra utal, hogy szandált viseljünk, Galileában járjunk, vagy más fizikai dolgokra. Ez a metafora azt jelenti, hogy úgy éljük az életünket, ahogy Jézus élne, vagy ahogy Jézus szeretné, hogy éljünk.

K: Az 1 Jn 2:7-8-ban János egy régi parancsolatot ír le, vagy egy új parancsolatot?

V: János költői módon mondja el nekünk, hogy egy régi parancsolat új és régi vonatkozásait egyaránt leírja.

K: Az 1 Jn 2:12-14-ben miért hangsúlyozza János az apákat, a fiatal férfiakat és a kisgyermekeket?

V: A Szentírás nem mondja meg, hogy János miért választotta ezt a költői kifejezést Isten szuverén akaratából. Láthatjuk azonban, hogy egy személynek különböző szerepei lehetnek a gyülekezetben, néha egyszerre is. Íme a véleményem.

Az új hívőknek (gyermekeknek) arra kell összpontosítaniuk, hogy bűneik megbocsátást nyertek, új életük van, és kapcsolatban állnak Istennel.

A munkatársaknak (fiatal férfiaknak) arra kell összpontosítaniuk, hogy (belsőleg és külsőleg) legyőzzék a gonoszt, erősek legyenek az Úrban, és Isten igéje éljen bennük.

A vezetőknek (apáknak) a sok munkájuk és vezetői feladataik mellett sem szabad szem elől téveszteniük azt a kapcsolatot Istennel, amely gyermekkorukban volt.

K: Az 1 János 2:16-ban hogyan sorolhatók a legtöbb bűn ezekbe a három kategóriába?

V: Figyeljük meg, hogy itt nem csupán a bűnökről van szó, hanem inkább a bűnre vezető bűnös motivációról.

A test (sarx) vágyai arra utalnak, ami kielégíti testi vágyainkat, legyen az szex, torkosság, részegség vagy kábítószer.

A szem vágyai azokra a dolgokra utalnak, amelyek csábítanak, legyen az gazdagság, szépség, fényűző otthonok, luxusautók vagy anyagi javak.

Az élet büszkesége arra a sokakban meglévő veleszületett vágyra utal, hogy a világnak azt mondják: „Én valaki vagyok, a saját teljesítményemnek köszönhetően”, vagy „Jobb vagyok nálad”. Furcsa módon az is, aki valamiben nem jeleskedik, kisebbrendűnek érezheti magát, mert azt hiszi, hogy ez az értékének mércéje. Sok felnövő fiatal hajlamos arra, hogy önértékelését a külseje, az iskolai eredményei vagy a sportteljesítménye alapján ítélje meg.

K: Az 1 Jn 2:16-ban mi a szokatlan abban a szóban, amellyel itt a „világi büszkeséget” jelölik?

V: Ez görögül egyetlen szó, az alazoneia, bár három angol szóra van szükség ahhoz, hogy akár csak megközelítsük a valódi, pontos jelentését. A Bibliában csak itt és a Jakab-levél 4:16-ban használják.

Talán a pontos jelentése valahol az között van, hogy olyan valaki, akit elviselhetetlen nézni a gőgös arroganciája miatt, és olyan valaki, akit nevetséges nézni a buta ostobasága miatt. – Nem akarsz ilyen lenni.

Íme, mi is az az alazon a görög író, Theophrastus szerint.

„Az alazon az a fajta ember, aki a mólón állva teljesen idegeneknek meséli el, mennyi pénze van a tengeren, és beszél befektetéseiről, azok nagyságáról, valamint arról, milyen nyereségeket és veszteségeket könyvelt el; miközben a meséit szövi, elküldi a fiát a bankba – miközben egy shillingje van a számláján. Ha útközben társaságba keveredik, hajlamos elmesélni, hogyan szolgált Nagy Sándor mellett, milyen viszonyban volt vele, és hány drágakövekkel díszített serleget hozott haza; valamint arról beszélni az ázsiai kézművesekről, hogy mennyivel jobbak, mint bármelyik európai – miközben soha nem járt Athénon kívül. Azt fogja mondani, hogy ingyenes engedélyt kapott faanyag-kivitelre, de nem élt vele, hogy elkerülje a rosszindulatú pletykákat; és hogy a gabonahiány idején több mint ezerötszáz fontot költött ajándékokra rászoruló polgároknak. Bérelt házban fog lakni, és mindenkinek, aki nem ismeri a tényeket, azt fogja mondani, hogy ez a családi rezidencia, de el fogja adni, mert túl kicsi a vendéglátásaihoz. (Theophrastus: Karakterek, idézi Dodd, Johannine Epistles, 42. o.)” Ez az Expositor’s Bible Commentary 12. kötetéből származik, 321–322. o.

K: Az 1 Jn 2:18,22 szerint hogyan lehet, hogy sok antikrisztus van?

V: Csak egy Antikrisztus van, de előtte sok kisebb antikrisztus lesz. Csak egy fő Antikrisztus van a Máté 24:4–5, 26; Márk 13:6, 14; Lukács 21:8; Dániel 9:26–27; 11:36–37; a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 2:3-4; valamint a Jelenések könyve 13:1-10 szerint. Ugyanakkor, amint azt az 1. János 2:18,22 és a 2. János 7 is mutatja, sok kisebb antikrisztus létezik. Lehetséges, hogy kapcsolat van aközött, hogy valakiben ott van az antikrisztus szelleme (1. János 4:3), és aközött, amit a pszichológusok Messiás-komplexusnak neveznek.

Az alábbi személyek vagy maguk állították a következőket, vagy mások állították róluk a következőket.

Íme egy részleges lista azokról a személyekről, akiket mások az Antikrisztusnak neveztek.

További információkért lásd a 2 János 7-ről szóló értekezést.

K: Az 1 János 2:19-ben hogyan lehet traumatikus a hamis tanítók távozása?

V: Természetesen hamis tanításaik eltéríthetnek néhány embert, de amikor úgy döntenek, hogy távoznak, vagy arra utasítják őket, hogy távozzanak, egyesek megkérdőjelezhetik az ortodox vezetők bölcsességét, amiért csökkentik a létszámukat, vagy azzal vádolhatják az ortodoxokat, hogy megosztottságot okoznak. Az Expositor’s Bible Commentary 12. kötete 324–325. oldalán úgy vélik, hogy ez a hamis tanítók részéről önkéntes lépés volt. Ettől függetlenül azonban ez zavarba ejtheti az új hívőket.

K: Miért említi János az 1 János 2:20-ban a Szenttől kapott kenetünket?

V: Négy lehetséges ok van erre.

a) Az üdvösséget a Szentlélekkel való megkenésünk révén kaptuk meg, amikor Krisztushoz fordultunk.

b) Továbbra is megvan az üdvösségünk, mert a Szentlélek kenete tart minket az Úrban.

c) Ez nem olyan kenet, amelynek köszönhetően úgy élhetünk, ahogy csak akarunk, hanem a „Szenttől” származó kenet.

d) Egyes gnosztikusok, például a naassenek, egy különleges kenettel dicsekedtek. „Csak mi vagyunk keresztények az emberek közül, akik beteljesítjük a harmadik kapu misztériumát, és ott szó nélküli szent kenettel kenetet kapunk.” (Philosophumena 9. kötet, 121–122. o.) Ez Dodd Johannine Epistles című művének 61. oldaláról és az Expositor’s Bible Commentary 12. kötetének 325. oldaláról származó idézet. Lehet, hogy ez prófétai jellegű volt, vagy pedig a proto-gnosztikusok is hasonlóan cselekedtek.

K: Az 1 Jn 2:22 ellentmond a proto-gnosztikus eretnek, Cerinthus tanításának, aki azt állította, hogy „Krisztus” Jézusra szállt le Jézus keresztsége alkalmával, és Jézus halála előtt elhagyta őt. Így Krisztus (mint Isten) nem szenvedett volna, csak Jézus szenvedett volna. Mely bibliai versek cáfolják ezt az állítást?

V: Az 1 János 2:22 mellett itt vannak más versek is, amelyek kifejezetten azt mondják, hogy vagy „Krisztus”, vagy „Krisztus Jézus” (de nem csak „Jézus”) fog szenvedni és meghalni.

Lukács 24:26 „Hát nem kellett-e a Krisztusnak mindezeket elszenvednie, hogy aztán dicsőségébe lépjen?”

Lukács 24:46 „Így van megírva: A Krisztus szenvedni fog, és a harmadik napon feltámad a halálból…”

Apostolok cselekedetei 3:18 „De így teljesítette be Isten azt, amit minden prófétán keresztül megjövendölt, mondván, hogy Krisztusa szenvedni fog.”

Apostolok cselekedetei 17:3 „…elmagyarázva és bizonyítva, hogy a Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból. »Ez a Jézus, akiről nektek hirdetek, az a Krisztus« – jelentette ki.”

Apostolok cselekedetei 26:22b–23 „Én [Pál] nem mondok mást, mint amit a próféták és Mózes megjövendöltek: hogy a Krisztus szenvedni fog, és mint az első, aki feltámad a halálból, hirdetni fogja a világosságot a mi népünknek és a pogányoknak.”

Róma 3:24–25 „…a Krisztus Jézusban lévő megváltás. Isten Őt mutatta be engesztelő áldozatként a vérében, a hit által…”

Rómaiak 5:6 „Krisztus meghalt a gonoszokért.”

Rómaiak 5:8b „Még bűnösök voltunk, amikor Krisztus meghalt értünk.”

Róma 6:3 „Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik Krisztus Jézusba keresztelkedtünk, az Ő halálába keresztelkedtünk?”

2 Korinthus 1:5a „Mert ahogy Krisztus szenvedései ránk áradnak…”

Van még több is, de a lényeget megértetted.

Mindezek közül mennyi íródott Cerinthus idején? Cerinthus valószínűleg János élete vége felé élt, így valószínűleg az Újszövetség nagy része (a Jelenések könyvét kivéve) addigra már meg volt írva. Még ha Cerinthus nem is ismerte a többi szentírást, tisztában volt azzal, amit az apostolok (beleértve Jánost is) tanítottak, és Cerinthus úgy döntött, hogy valami teljesen mást tanít, mint amit ők mondtak. A platóni görögök úgy hitték, hogy mivel Isten tökéletes, nem vagyik kitéve szenvedélyeknek (érzelmeknek) vagy szenvedésnek, és Isten nem szenvedhet. Cerinthus kitalált egy módszert, amellyel Krisztus lehetett Isten, és mégis Isten nem szenvedhetett. Sokan követték Cerinthust, mert ő össze tudta hangolni a kereszténység előtti gondolkodásmódjukat az evangéliummal. Bizonyos dolgokat azonban nem szabad összehangolni.

K: Az 1 Jn 2:25-ben és az 1 Pét 1:9-ben az örök élet csupán ígéret a keresztények számára, vagy már birtokolják is, ahogyan az Ef 1:4-ben áll?

V: Mindkettő. Ez az Efézusbeliekhez írt levél 1:13-ról szóló vita megismétlése.

A Biblia arra utal, hogy Isten időtlen, ugyanakkor az időn belül is létezik. Egy időtlen Isten esetében a válasz mindhárom: múlt, jelen és jövő.

Chuck Swindoll írt egy kiváló, az üdvösségről szóló bibliai tanulmányfüzetet, amelyben ezeket a szempontokat tárgyalja.

A múltbeli előre tudás és az előre elrendelés szempontjai: Az idő kezdete előtt Isten a kezdettől fogva ismerte a végét és minden napunkat (Zsoltárok 139:16; Ézsaiás 44:7; Efézusbeliek 1:4; Titusz 1:2).

A jelenbeli események szempontjai: Amikor meghallottuk az igazság szavát, és az Úrhoz kiáltottunk (Róma 10:9–10), új teremtménnyé váltunk (2 Korinthus5:17 ). A Zsidókhoz írt levél 4:2 és az Apostolok cselekedetei 10:44 szintén a jelenbeli szempontokat mutatják be.

Jelenbeli, folyamatos vonatkozások: Ahogyan életünkben megvalósítjuk a bennünk lévő üdvösséget, Isten éppen átalakítja az életünket (Filippi2:12 –13; 1 Péter 2:2; Zsidók3:14 ;4:11 ;6:11 ).

A jövőbeli remény szempontjai: Vágyakozunk üdvösségünk beteljesülésére (Zsidók9:15 ,28; Róma 8:23–25; 1 Péter 1:4–5,9,13; 1 Korinthus 15:50–53; 2 Korinthus 5:5).

K: Az 1 János 2:28-ban mit jelent valójában az a szó, amelyet „biztosnak” fordítottak?

V: Az itt szereplő görög szó, a parrhesian, az 1 János 3:21-ben, 5:14-ben, valamint a Zsidókhoz írt levél 4:16-ban és 10:19-ben is előfordul. A „biztos” nem túl pontos fordítás, mert a görög szóhoz képest túl gyenge kifejezés. Talán jobb fordítás lenne a „biztos bizalom” vagy a „bizalom, amelyre az életed támaszkodhat”.

K: Az 1 János 2:28-ban milyen igealakot fordítottak „szégyentelenül” kifejezéssel?

V: A görög nyelv általában nagyon pontos az igealakok tekintetében, de ebben a konkrét esetben a kifejezésnek két jelentése lehet.

Középső hangnem: Jelenthet „nem szégyellni magát” vagy „szégyentelen”, vagy

Passzív hang: „nem szégyenítik meg”

De talán mindkettő igaz. Vannak, akik szégyellhetik azt, amit a földön tettek. Mások viszont, még ha kezdetben nem is érezték szégyenüket, Isten szégyenbe hozhatja őket tetteik miatt.

K: Az 1 Jn 2:28-ban mi a különleges a „jövetel” szóban?

V: Ez a görög szó, a parousia, János írásaiban csak ebben a versben fordul elő, de a görögök jól ismerték ezt a kifejezést. Ezt a kifejezést használták azokra az ünnepségekre, amelyek egy király hivatalos látogatását kísérték.

K: Az 1 Jn 3:1-ben mit jelentett pontosan az, hogy valaki fontos személy fia volt az ókorban?

V: Gyakran legalább öt dolgot jelentett.

a) Azt jelentette, hogy egy nap örökséghez jutsz.

b) Valószínűleg azt jelentette, hogy most is jól gondoskodnak rólad: van pénzed, ételed és szállásod.

c) Gyakran azt jelentette, hogy római polgárjogot kaptál, és az azzal járó kiváltságokat te és utódjaid is élvezhettétek.

d) Gyakran jó oktatást jelentett.

e) Lehet, hogy egy kellemetlen vonatkozása is lenne. Általában egy jól képzett rabszolgát neveztek ki a tanítódnak vagy oktatódnak. Ő tanította volna neked a nyelvtant, a beszédet, a történelmet, a klasszikusokat és más tantárgyakat. Tanulni akartál volna, mert valószínűleg megkapta volna a felhatalmazást, hogy megverjen és megbüntessen, ha nem tetted volna.

K: Miért utal az 1 Jn 3:1 arra, hogy úgy érezhetjük, nem értenek meg minket?

V: Az 1 János 3:1 azt mondja, hogy a világ nem ismer és nem ért minket, mert nem ismeri Istent. A világ gyakran nem tudja felfogni, mi hajt minket? Sok évvel ezelőtt egy munkatársam megkérdezte tőlem: „Ha nem iszol, nem szedsz drogot, és nem hancúrozol (erkölcstelenül), akkor mit csinálsz szórakozásképp?” Ha nem a test vágyait, a szem vágyait vagy az élet büszkeségét üldözöd, akkor mi az, amiért érdemes küzdeni?

Mi azonban Istent követjük, és teljes szívünkből keressük Őt. Tudjuk, hogy végső soron az az öröm, amelyet az Istennel való együttlétből nyerünk, nagyobb lesz, mint minden olyan élvezet, amelyet egy ideig élvezhetünk ezen a földön.

K: Az 1 János 3:1–2-ben a keresztény nőket is „Isten fiainak” nevezik?

V: Igen. A Galátusokhoz írt levél 3:26–28 azt mutatja, hogy Krisztusban nincs férfi vagy nő, hanem mindannyian „Isten fiainak” számítunk. Ennek a koncepciónak – miszerint a nők is Isten „fiai” – két oka lehet.

1. A görög kultúrában a lányokat nem tartották olyan fontosnak, mint a fiúkat.

2. A héber nyelvből átvett hagyomány szerint a héber nyelvben nem volt külön szó a „gyermekekre”, hanem a „fiak” szó magában foglalta a fiúkat és a lányokat is. Ez a Christianity Today című folyóiratban megjelent cikk alapján állapítható meg:10/27/1997 , 35. o.

További információkért lásd a Galátusokhoz írt levél 3:28-ról szóló magyarázatot.

K: Az 1 János 3:2 szerint hogyan leszünk olyanok, mint Jézus?

V: Úgy fogunk hasonlítani Jézusra, ahogyan a tükörkép hasonlít az eredetire.

Jellemünkben arra vagyunk hívva, hogy Krisztushoz hasonlóak legyünk. A mennyben bűntelenek leszünk.

Isten iránti szeretetünkben azért szeretünk, mert Isten először szeretett minket.

Mások iránti szeretetünkben Krisztus követeiként hirdetjük Isten szeretetét.

Bár soha nem fognak minket imádni, és nem leszünk Istenek, Isten gyermekei vagyunk, és örökségül kapjuk azt a dicsőséget és bőséges gazdagságot, amelyet Isten gyermekeire ruház.

K: Az 1 János 3:3 szerint hogyan tisztítjuk meg magunkat, ha Isten tisztít meg minket?

V: Noha Istennek van hatalma, nekünk van a felelősségünk, hogy hozzáférjünk ehhez a hatalomhoz. Azt mondani, hogy Isten tiszta, én pedig bűnös vagyok, ezért kénytelen leszek a bűnben maradni, éppoly nem bibliai, mint azt mondani, hogy ebben az életben bűntelenné válhatunk. Azt mondani, hogy a megszentelődés teljes mértékben Isten műve, és nekünk nincs semmi dolgunk benne, éppoly nem bibliai, mint azt mondani, hogy Isten nélkül is megtisztíthatjuk magunkat. Pál jól bemutatja ezt az ellentmondást a Filippi 2:12–13-ban: „Ezért, szeretteim, ahogyan mindig is engedelmeskedtetek – nemcsak jelenlétemben, hanem most, távollétemben még inkább –, vigyétek végső beteljesüléséig [az Úr Jézushoz való hasonlóságot] saját üdvösségeteket egészséges, komoly óvatossággal és reszketve, mert Isten az, aki folyamatosan kifejti bennetek az erejét, mind az Ő tetszésének vágyakozásában, mind annak végrehajtásában.” (Wuest kiegészített fordítása)

Nem úgy tisztítjuk meg magunkat, hogy arra koncentrálunk, hogy „ne vétkezzünk”, vagy akár arra, hogy betartsuk a törvényeket. Azzal tisztítjuk meg magunkat, és tartjuk be Krisztus törvényét, hogy Jézusra összpontosítunk.

K: Az 1 Jn 3:4-ben mi a különbség a bűn és a törvénytelenség között?

V: Valójában a bűn törvénytelenség. Volt egy régi játék, a Dungeons and Dragons, amelyben egy karakter lehetett jó vagy gonosz, valamint törvénytisztelő vagy törvénytelen. Így egy karakter lehetett „törvénytelen jó” vagy „törvénytisztelő gonosz”. Az a tanítás, hogy az emberek bármelyikek lehetnek, Isten szemében értelmetlen. Ha nem követed Isten parancsait, nem vagy istenfélő. Még ha követed is Isten parancsait, de nem tartod be azt a parancsát, hogy szeresd felebarátodat, akkor ne áltasd magad: te sem vagy istenfélő. Azt mondják, hogy az egész gnosztikus irodalomban soha nem szerepel parancs arra, hogy szeresd testvéredet.

K: Az 1 Jn 3:4–6; 1 Jn 3:9 és 1 Jn 5:18 szerint bűntelennek kell lennünk, vagy nem lehet bűnünk, hogy üdvözüljünk?

V: Nem, különben hogyan írhatta volna János az 1 János 1:8-at? Geisler és Howe a When Critics Ask című könyv 539. oldalán a következőképpen magyarázzák ezt: „Ha egy disznó és egy bárány a sárba esik, a disznó ott akar maradni, a bárány viszont ki akar mászni. A hívő és a hitetlen egyaránt ugyanabba a bűnbe eshet, de a hívő nem maradhat benne, és nem érezheti magát kényelmesen.” A 2. Krónikák6:36 is azt mondja, hogy mindenki vétkezik.

K: Az 1 János 3:8-ban azt olvastam, hogy Jézus azért jött a földre, hogy meghaljon bűneinkért, akkor miért jött azért is, hogy elpusztítsa az ördög műveit?

V: Mindkettő igaz. Az ördög e világ fejedelme, és az 1 János 5:19b szerint az egész világ a gonosz hatalma alatt áll. Jézus azért jött ebbe az ellenséges világba, hogy elpusztítsa az ördög munkáját azzal, hogy értünk meghalt a kereszten, és feltámadt a halálból. Jézus azért jött, hogy életünk legyen (János 10:10).

K: Miért mondja az 1 János 3:9, hogy azok, akik Istentől születtek, nem vétkeznek, hiszen a 2 Krónikák6:36 -ben az áll, hogy mindenki bűnös? (Ezt a muszlim Ahmad Deedat vetette fel.)

V: Az 1 János 3:9-ben és az 1 János-levél más részein szereplő görög szó igeidője azt jelenti, hogy „továbbra is vétkezik”. Ehhez azonban nem kellett görögül tudni, hogy rájöjjünk erre. Az 1 János 1:8 azt mondja, hogy mindenki vétkezik. Nem tudom, miért hozta fel Deedat a 2 Krónikák 6:36-ot, hogy megpróbálja szembeállítani az 1 János levelet a 2 Krónikákkal, amikor az 1 János levél maga is egyértelműen tanítja nekünk, hogy mindenki vétkezik. Az 1 János 2:2, 12 és az4:10 is azt mutatja, hogy vétkezünk.

K: Az 1 János 3:10,14–18, 23–24 szerint, ha egy keresztény gyűlöli másokat, vagy nem mindig szereti őket, a pokolba kerül?

V: Különbség van aközött, hogy nem mindig szeretünk valakit annyira, amennyire kellene, és aközött, hogy gyűlöljük azt a személyt. Noha a gonoszt gyűlölnünk kell (Zsoltárok 45:7; Példabeszédek15:27 ), más ember iránti gyűlöletnek nem szabad helye lennie egyetlen keresztény szívében sem.

A keresztények azonban nem szeretnek tökéletesen. Az igazi keresztények is vétkeznek, és néhányan súlyosan is. Az igazi keresztények azonban bűnbánatot tartanak bűneik miatt, ami azt jelenti, hogy sajnálják bűneiket, bevallják azokat Istennek, és elhatározzák, hogy többé nem követik el őket.

K: Ellentmond-e az 1 János3:10 annak, hogy Isten azt mondta, szerette Jákóbot, de gyűlölte Ézsaut?

V: Nem, két okból.

1. Elméletileg szólva, még ha Istennek egyáltalán nem lenne szeretete valaki iránt (ami a Zsoltárok 145:8,13 szerint nem igaz), Istennek nem kötelessége betartania azokat a parancsokat, amelyeket teremtményeinek ad.

2. A „Jákóbot szerette, Ézsaut pedig gyűlölte” kifejezés egy héber idióm volt, amely azt mutatta, hogy Jákóbot jobban szerették, és ő olyan áldásokat kapott, amelyeket Ézsau nem kapott meg.

K: Az 1 János 3:10,15-ben van-e valaki, akit valóban megvet vagy gyűlölsz? Van-e valaki, akiről, ha bűnbánatot tartana, Krisztusban hinne, majd meghalna és a mennybe jutna, csalódott lennél? Ha igen, mit üzenhet neked ez az igehely?

V: Ha csalódott lennél, ha megtudnád, hogy egy bizonyos személy bűnbánatot tartott és üdvözült, az annak a jele, hogy te vagy az elveszett, ha Isten szeretete nincs a szívedben. Bármilyen rosszat is tett velünk bárki a földön, az nem olyan nagy, mint a mi bűnünk egy tökéletesen szent Isten előtt. De Isten megbocsátotta bűneinket, és viszonylagosan nézve látnunk kellene, hogy valójában milyen kicsinyek azok a sérelmek, amelyeket az emberek okoznak nekünk. Inkább azt szeretném, ha az emberek sok rosszat tennének velem, és üdvözülnének, minthogy senki ne tegyen velem semmit, és elvesznek.

K: Az 1 János 3:12-ben hogyan tartozott Káin a gonoszhoz? Azért, mert megölte testvérét, Ábelt?

V: Nem azt mondja, hogy Káin azért tartozott a gonoszhoz, mert megölte a testvérét. Inkább azt mondja, hogy Káin azért ölte meg a testvérét, mert az ördög gyermeke volt. Káin cselekedetei azt mutatták, hogy a szíve gonosz volt. De a gonosz cselekedetek általában megerősítik a gonosz szívet.

K: Az 1 Jn 3:16-17 szerint, összehasonlítva a munkahelyeden vagy a szervezetekben, amelyekhez tartozol, átlagos emberekkel, te inkább szeretetteljesebbnek vagy kevésbé szeretetteljesnek számítanál? Miért számít ez?

V: Lehet, hogy egyesek minden keresztényt ítélkezőnek tartanak, bármit is tegyünk; ez itt nem számít; ők kivételek. De ha a legtöbb ember nem tart téged szeretőnek, akkor milyen tanúságot teszel Isten szeretetéről? Azok számára, akik még nem hajlandók a keresztény közösség közelébe menni, te lehetsz az egyetlen Krisztus-szeretet, amit látnak. Remélhetőleg az, amit látnak, jó, tiszta és vonzó.

K: Az 1 Jn 3,16–17 szerint a mai világban az emberek talán azt sem tudják, mi az igazi szeretet. Mi a különbség a szeretet és a szentimentalizmus között? Mi is valójában a szeretet?

V: A szentimentalizmus az, amikor szép, szeretetteljes érzéseink vannak Isten vagy valaki más iránt. Bár a szeretetben gyakran ez is megvan, a szeretet több ennél. A szeretet az, amikor teszünk valamit, hogy kifejezzük a szeretetünket.

Egy dolog, ha valakivel összejövünk, hogy együtt csináljunk valami élvezeteset, például sportoljunk, de egészen más dolog tudni, hogy akkor is eljönne hozzád, ha neki nem lenne szórakoztató, de neked segítségre lenne szükséged. Amikor még istentelenek és szerethetetlenek voltunk, Krisztus meghalt értünk (Róma 5:6–8).

Úgy tűnhet, hogy rengeteg barátod van, ha valakinek a veled való kapcsolata anyagi hasznot hoz számára. De hány olyan barátod van, aki saját veszteségére is megosztaná veled anyagi javait, ahogyan az 1 János 3:17 mondja? De ahhoz, hogy ilyen barátaid legyenek, neked is ilyen barátnak kell lenned.

Ha a barátodnak hallania kellene valami kellemetlent, elmondanád neki, vagy inkább csak a kellemes dolgokat tartanád fenn? Ha valami, amit mondasz, veszélyeztetheti a veled való barátságát, de nagyon fontos, hogy hallja, akkor döntened kell: jobban szereted a barátságot, vagy jobban szereted a barátot? A szentimentalizmus szeretetnek tűnhet, de itt elválik a szeretettől, mert a szentimentalizmus a kellemes dolgokhoz kötődik, a szeretet pedig ahhoz, ami a másik számára a legjobb.

Végül is az 1 János 3:18 azt mondja, hogy a bibliai szeretet cselekvés, és az igazságon alapul.

K: Az 1 János 3:16–18 szerint hogyan fejezed ki a szeretetet?

V: Van egy történet egy kisfiúról, aki anyukája születésnapjára egy játék tűzoltóautót vett neki. Sok felnőtt így ad ajándékot: azt adja másoknak, amit ő maga szeretne. Ez nem azt jelenti, hogy szereted az illetőt, hanem azt, hogy ráprojiciálod a saját akaratodat. A szeretet valódi kifejezése az, ha azt adod nekik, amire szükségük van, vagy amit akarnak. Néha meg kell keresnünk a legjobb módját annak, hogy kifejezzük a szeretetünket. Néha az, amit valaki leginkább szeretne tőlünk, nem anyagi ajándék, hanem az időnk ajándéka.

De vajon a szeretet mindig azt jelenti, hogy megadjuk a másiknak, amit akar – különösen, ha alkoholista vagy drogfüggő? A szeretet kifejezése nem csupán azt jelenti, hogy megadjuk az embereknek a számukra elengedhetetlen dolgokat, hanem azt is, hogy megadjuk nekik azokat a jó dolgokat, amiket akarnak. A szeretet lehet „szigorú szeretet” is, amikor megtagadjuk tőlük a kívánt dolgokat – még akkor is, ha azok jó dolgok –, ha az a legjobb számukra, hogy abban a pillanatban ne kapják meg azokat.

K: Az 1 Jn 3,16–18-ban láthatjuk, hogyan kell cselekedni a szeretetben, de mit jelent az, hogy igazságban szeretni? Lehet-e hamisan szeretni, vagy színlelt kapcsolatot ápolni?

V: Az igazságban való szeretet azt jelentheti, hogy nem színlelt szeretettel szeretünk, nem teszünk úgy, mintha szeretnénk valakit azért, mert gazdag, vonzó vagy befolyásos kapcsolatai vannak. Azt is jelentheti, hogy nem mutatunk hamis arcot másoknak, hanem hagyjuk, hogy minden hibánkkal együtt szeressenek minket. Nem fogod magad igazán szeretettnek érezni, ha tudod, hogy valaki más csak a rólad kivetített hamis látszatot szereti.

Az igaz szeretet azt is jelentheti, hogy azt teszed, ami a másiknak a legjobb, és őszinte vagy, még akkor is, ha ez fáj, vagy úgy érzed, hogy ez veszélyeztetheti a barátságot.

K: Miért érzi János szükségét annak említésére az 1 János 3:20-ban, hogy Isten nagyobb, mint a szívünk?

V: Bár ezt mindenki tudja a fejében, néha az emberek úgy érezhetik, hogy a szívükben lévő bűntudat vagy szégyen túl nagy ahhoz, hogy Isten megbocsáthassa. János emlékeztet bennünket arra, hogy Isten az uralkodója az érzéseinknek, és amikor Ő kijelent valamit, az igaz, függetlenül attól, hogy mi hogyan érezzük magunkat.

K: Az 1 Jn 3:19–21 és az 1 Jn 5:13 alapján hogyan nyerik a keresztények a bizalmat (vagy a bizalom hiányát) Isten iránt?

V: A 2 Korinthus 13:5-6 szerint felelősségünk, hogy megvizsgáljuk magunkat, valamint olyan tanítókat is, mint Pál, hogy meggyőződjünk arról, hogy a hitben vagyunk-e. Legalább három, egymást kiegészítő módja van annak, hogy megvizsgáljuk magunkat.

Tanítás: Az 1 János 5:9–12 szerint bárki, aki (igazán) hisz Isten Fiában, annak szívébe van írva Isten igazságának bizonysága.

Szeretet: Az 1 János 3:16–18 szerint, ha „megértjük”, hogy Jézus annyira szeretett minket, hogy életét áldozta értünk, akkor mi is annyira szerethetjük másokat, hogy életünket adjuk értük. Ha nem vagyunk hajlandók életünket adni másokért, az jele lehet annak, hogy valójában nem „értjük meg”, mit tett értünk Krisztus.

Engedelmesség: A János 14:15,23 és az 1 János 3:4-7 azt mutatja, hogy ha szeretjük Istent, akkor engedelmeskedünk Jézus tanításainak. Ezt a szeretet egyik alkategóriájának is tekinthetnénk, de mivel vannak, akik engedelmesség nélkül próbálnak szeretni, ezért érdemes külön pontként kezelni.

K: Az 1 János 3:21-ben hogyan ítélik el egyesek szívét?

V: Amikor megvizsgáljuk magunkat, és látjuk, hogy elmaradunk a követelményektől, három dolgot tehetünk. Visszahúzódhatunk Istentől a bűntudat és a szégyen érzése miatt, feladhatjuk, és megpróbálhatunk más dolgokkal elterelni a figyelmünket, vagy közelebb léphetünk Istenhez a gyógyulás és a megszentelődés érdekében. Közeledjünk Istenhez (Zsidók 10:22), függetlenül attól, hogy hogyan érezzük magunkat az önvizsgálat után.

K: Az 1 János 3:22–23-ban hogyan kapcsolódik össze Isten parancsainak betartása az Ő Fiának nevében való hithez és egymás szeretetéhez?

V: Hittel kérhetünk, anélkül, hogy a szívünk elítélne minket, és Isten megad nekünk mindent, amit kérünk, mert jó dolgokat fogunk kérni, mivel engedelmeskedünk Isten parancsainak és tetszünk Neki. Nem azt mondja, hogy kedvünk van tetszeni Neki, vagy szándékunkban áll tetszeni Neki, hanem azt, hogy azt tesszük, ami Neki tetszik.

K: Az 1 János 3:24-ben mit mond nekünk az 1 János 3 arról, hogy mit jelent Istenben élni, és hogy Isten bennünk éljen?

V: Az, hogy Istenben vagyunk és Isten bennünk van, többek között abban nyilvánul meg, hogy hiszünk Istenben, engedelmeskedünk neki és szeretjük őt, tudva, mennyire szeret minket Isten, és mit tett értünk Krisztus. Ahogyan Isten szereti másokat, úgy nekünk is szeretnünk kell másokat. Az, hogy Istenben vagyunk és Isten bennünk van, a Szentlélekből fakad, amelyet Isten minden hívőnek ad.

K: Az 1 János 4:1–3 szellemekre vagy emberekre utal?

V: Ez az ige bármilyen tanítási forrásra vonatkozik, legyen az egy szellemtől származó misztikus üzenet vagy egy embertől származó szó, akár szóban, akár írásban. Ha valaki azt állítja, hogy szellem által szól, akkor a megvizsgálása ugyanaz.

K: Az 1 János 4:1-ben, mivel vannak, akik Istenre keresnek, miért engedné Isten tudatosan a hamis prófétákat?

V: Ahogyan Isten úgy döntött, hogy megteremti a teremtést és megengedi a bukott világot, úgy sok olyan dolgot is megenged, ami megszakítja a szívét, amint azt a Máté 23:37–39 is mutatja. Isten nem robotoknak teremtett minket, hanem választási lehetőségeket ad nekünk (mind kifejezett, mind burkolt formában) arra vonatkozóan, hogy követjük-e Őt. Azok számára, akik nem akarnak Istent követni, Isten megengedi Sátánnak, hogy hamisítványokat hozzon létre, hogy az emberek jobban érezzék magukat a választásaikkal. De Isten tudja, kik az Övéi, és gondoskodik arról, hogy a kiválasztottjai vagy ne térjenek el ezek közül egyikbe sem, vagy ha mégis eltévednek ezek közül az utánzatok közül valamelyikbe, visszatérjenek. Lásd még a Habakuk 1:13-hoz fűzött három kérdést is.

K: Az 1 János 4:2 szerint minden szellem vagy tanító Istentől való, ha azt mondja, hogy Jézus testben jött el?

V: Nem. Ahogyan az 1 János 5:1-ben is olvasható, ez egy szükséges, de nem elégséges feltétel az istenfélő tanítók esetében.

K: Az 1 János 4:2 szerint, ha minden szellem (vagyis próféta), aki vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől való, akkor mi a helyzet Mohameddel? (Ezt a kérdést a muszlim Ahmad Deedat vetette fel.)

V: Deedat hozzáteszi, hogy a Korán 3:45-ös szúrájában és számos más helyen Jézust „Krisztusnak” nevezik. Először is javítsunk ki néhány kisebb hibát, majd térjünk rá a lényegre.

Kisebb pont 1: A Korán Jézust „Masih”-nak nevezi, ami lefordítva „Messziás”, és néhány helyen egyenértékű a „Krisztus” kifejezéssel. Valójában nem sok helyen fordul elő.

Kisebb pont 2: Egy másik muszlim apologéta, akivel leveleztem (Fareed), elutasította, hogy Jézus a Messiás lenne. Fareed azonban nemcsak Deedattal nem értett egyet, hanem a Koránnal is ellentmondott. Tehát nem mindig lehet abból kiindulni, amit egy muszlim apologéta mond.

3. mellékes megjegyzés: Sok muszlim nagy jelentőséget tulajdonít egy középkori könyvnek, a Barnabás-evangéliumnak. De ez a mű is tagadja, hogy Jézus a Messiás lenne, ami szintén ellentmond mind a Bibliának, mind a Koránnak.

Főbb pont: Semmi értelme Jézust Krisztusnak/Messiásnak/Masihnak nevezni, ha újradefiniáljuk a kifejezést. Az Ószövetség kimutatta, hogy a Messiás az Ígért, a Megkent volt, aki megment minket bűneinktől. A Korán nem állítja, hogy Jézus bárkit is megmentett volna bármitől. Mózes maga tanította, hogy Jézus nem is fog közbenjárni értünk, hanem saját hibái miatt mentséget fog keresni magának. Csak Mózes lesz az, aki közbenjár az emberekért. Ez megtalálható a hadíszokban a Sahih Muslim 1. kötet, 1. könyv, 378. szám, 129. oldalán, valamint az Ibn-i-Majah 5. kötet, 37. könyv, 4312. szám, 528–530. oldalán.

K: Az 1 Jn 4:2–3 arról szól, hogy Jézusnak a feltámadása előtt vagy után volt-e teste, vagy mindkettőről?

V: Mindkettőre. A When Cultists Ask című mű 298. oldalának, valamint a When Critics Ask című mű 539–540. oldalának megfelelően János a görög nyelvben a befejezett időt („eljött”) használja. A befejezett idő múltbeli és folytatódó cselekvést vagy állapotot jelöl. A 2 János 7-ben János azt mondja, hogy a csalók nem hajlandók „bevallani Jézus Krisztus testben való eljövetelét”, és ehhez a görög nyelvben a jelen időt használja.

A Lukács 24:39; János 2:19–22; 20:26–27; valamint az Apostolok cselekedetei 2:30–31 is bizonyítja, hogy Jézusnak feltámadása után is volt fizikai teste.

K: Az 1 János 4:4-ben kik azok a „ők”, akiket a keresztények legyőznek?

V: Ez nem személytelen küzdelmekre vagy bűnökre utal; ez személyes dolog. Ez nem csupán a hamis prófétákra vonatkozik, hanem elsősorban a hamis tanítók mögött álló szellemekre. Fel kell ismernünk és legyőznünk kell ezekben a hamis szellemekben való hitet, ugyanúgy, ahogyan más kísértéseket is legyőznünk kell.

K: Az 1 Jn 4:5-ben mi a világ szemléletmódja?

V: A világnak számos, egymással ellentétes nézete van, de általánosságban elmondható, hogy bármit is tart valaki helyesnek a saját szemében, azt megteheti. Ennek egy változata az, hogy megtehetik, amíg az nyíltan nem árt másoknak. Egy második nézet a „YOLO” (You Only Live Once – Csak egyszer élsz), vagyis élvezd ki minden örömöt, amit csak tudsz, most azonnal. Egy harmadik nézet szerint nem szabad ítélkezni más nézetek felett – kivéve persze a kereszténységet.

K: Miért hallgat a világ az 1 János 4:5 szerint itt inkább a hamis tanítókra, mint a keresztényekre?

V: Azért hallgatnak rájuk, mert megtévesztették őket, vagy magukat tévesztik meg három szempontból: az értelem, az érzelmek és az akarat tekintetében.

Értelem: Feltételezéseik és hiedelmeik alapján logikusabbnak tűnhet, ha a jelenre koncentrálnak. Néhány nem keresztény nagyon szkeptikus; azt akarják hinni, hogy semmi sem biztos, ezért úgy élik az életüket, hogy „minden eshetőségre felkészülnek”. Ahogy egy pólón is állt: „Az élet bizonytalan, ezért edd meg először a desszertet.” Más nem keresztények másképp viselkednek; rendkívül hiszékenyek, olyan dolgokban hisznek, amikben nem kellene hinniük. Ha valami hamis lenne, akkor a hitrendszerük összeomlana, ezért nem akarják, hogy hamis legyen.

Érzelmek: Bizonyos dolgokban kellemesebb hinni, mint másokban. Ha két dolgot egyformán igaznak tekintenek, akkor egyesek határozottan a kellemesebbet fogják elhinni, pusztán azért, mert az kellemesebb.

Akarat: Vannak, akik szándékosan úgy döntenek, hogy hisznek valamiben, vagy részesei lesznek valaminek. Voltak olyan mormonok Utahban, akik nem hittek a mormonizmus igazságában. De mégis mormonok maradtak, mert ha kiléptek volna, a feleségük elhagyta volna őket, és magával vitte volna a gyerekeket. Ha valaki kilép a mormonizmusból, a mormon főnöke kirúghatja, vagy lehet, hogy nem fog annyit eladni a mormon ügyfeleknek. Az iszlámban a saría törvényei szerint, ha egy férfi elhagyja az iszlámot, meg kell ölni, ha nem tér vissza. Néhány muszlim ugyanezt gondolja a nőkről is, mások viszont azt mondják, hogy nem, őket csak határozatlan időre be kell zárni.

K: Az 1 Jn 4:7-ben, mivel Isten a szeretet, ez nem azt jelenti-e, hogy a szeretet maga Isten, és minden, amit a szeretetért teszünk, automatikusan Istenért is történik, ahogyan azt a keresztény liberálisok állítják?

V: Nem. Ahogy egy keresztény fogalmazott: „Kultúránk átvette azt az igazságot, hogy Isten a szeretet, és megfordította, hogy a szeretetet tegyék istenükké.” Ami a pénz iránti szeretetből történik, az nem Istenért történik, amint azt a Máté 6:24 is mutatja. Egy példa arra, hogy gonoszság az embereket jobban szeretni, mint Istent, a Máté10:37 , ahol Jézus azt mondja: „Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám; aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám.”

K: Az 1Jn 4:9 szerint hogyan élünk Jézus által?

V: Erre legalább négyféleképpen igaz.

Most a földön úgy fogunk élni, hogy tudjuk: a mennybe tartozunk. Abbahagyjuk azokat a dolgokat, amelyek nem tetszenek Istennek, nem mondunk olyan dolgokat, amelyeket Ő nem szeretne, hogy mondjunk, és úgy akarunk élni, hogy Neki tetszünk. Nem csupán engedelmeskedünk Neki, hanem szeretni is fogjuk Őt. Ezt saját erőből nem tudjuk megtenni, de Jézuson keresztül élünk a bennünk lakozó Szentlélek által.

A halál után nincs saját jogunk vagy érdemünk arra, hogy a mennybe jussunk. De Jézus kifizette a váltságdíjat értünk, és Őáltala jogunk van arra, hogy örökké Vele éljünk, Krisztussal együtt ülve (Efézus 2:6).

Múltunkat megtisztították. Bűntudat nélkül élhetünk a múltban elkövetett cselekedeteink miatt. Ha amit tettél, nem olyan gonosz, mint amit a tarsusi Saul tett (mielőtt Pál lett), akkor te is megtapasztalhatod azt a bűntudattól való szabadságot, amelyben Pál részesült.

Másoknak látniuk kell Isten iránti engedelmes szeretetünket, még akkor is, amikor nem hirdetjük az evangéliumot. El kell fogadnunk a többi hívőt is, ahogyan Krisztus is elfogadott minket (Róma 15:7), és senkit sem szabad világi szempontból megítélnünk (2 Korinthus 5:16).

Alázatban látjuk, hogy az örök kincseket agyagedényekben őrizzük (2Korinthus 4:7). Nincs mit dicsekednünk azzal, amit tettünk (Filippi 3:4-7), hanem csak azzal dicsekedhetünk, amit Krisztus tett a kereszten keresztül (Galata 6:14).

K: Az 1 János 4:10 alapján kell-e aggódnunk Isten szeretete miatt, hiszen a kezdeményezés Istentől származik?

V: Az 1 János 4:10 nem jelentheti azt, hogy nem kell szeretnünk Istent, mert az ellentmondana az 1 János 4:19–21-nek. Ezenkívül mind a kálvinisták, mind a nem kálvinisták egyetértenek abban, hogy az Efézusbeliekhez írt levél 1:5-ben és más helyeken szereplő előre elrendelés nem azt jelenti, hogy a hívők nem szeretik Istent, ami ellentmondana a Szentírásnak.

Inkább az 1 János 4:10 és a 4:19 is két, egymást kiegészítő módon mutatja be a sorrendet és a kezdeményezést. Amikor az emberiség elveszett, tudatlan és Isten iránt szeretetlen volt, Isten szeretett minket, és elküldte Jézust, hogy meghaljon értünk. Amikor mi egyénileg nem érdeklődtünk Isten iránt, vagy akár aktív ellenségei voltunk Istennek, Isten mégis először szeretett minket. Az a gondolat, hogy Isten azokat szereti, akik először szeretik Őt, az Ő irántuk érzett szeretetük miatt, az 1 János 4:10,19 által teljesen felfordul.

K: Az 1 János 4:12 szerint hogyan lehetséges, hogy senki sem látta Istent Jézuson kívül, hiszen Ézsaiás látta az Urat az Ézsaiás 6:1-ben?

V: Az 1 János4:12 -ben arról van szó, hogy senki sem látta Istent testben, kivéve Jézust, aki megjelent a földön. Ézsaiás 6-ban ez látomásként értelmezendő. Még ebben a látomásban is azonban Ézsaiás elpusztultnak érezte magát Isten szentségének közelsége és saját bűnös természete miatt.

K: Az 1 János 4:13–15 szerint hogyan élünk Istenben, és Isten bennünk?

V: Itt párhuzamos mondatokról van szó.

Mi Istenben élünk: életünk Krisztussal együtt Istenben van elrejtve. Amikor Krisztus megjelenik, mi is megjelenünk. (Kolossé 3:3-4) Azok számára, akik életüket Istennek adták, Isten megosztja velük az Ő életét.

Isten bennünk él: Isten a Szentlélek által él bennünk, akit Krisztus Lelkének is neveznek. Mi vagyunk az Ő kezei a földön, és Krisztus kifejeződései mások számára. Isten bennünk él, és úgy látja a dolgokat, ahogyan mi tapasztaljuk őket.

K: Az 1 János 4:13-15 szerint miért teremtett minket Isten, ha már voltak angyalai és állatai?

V: Az angyalokkal és az állatokkal ellentétben csak a férfiakról és a nőkről mondják, hogy Isten képmására lettek teremtve. Mi – korlátozott módon ugyan – tükrözhetjük Isten egyes tulajdonságait, például a szeretetet. Isten bennünk élhet, így bizonyos mértékben átélheti azt, amit mi átélünk, és a mi szemünkkel láthatja a világot.

Dicsőségére: Isten gyermekeit dicsőségére teremtette. Ézsaiás 43:7; 61:3.

Hogy szerethessen: Isten nagyon szeret minket. Zsoltárok 145:9,17; 1 János 3:1.

Hogy az Ő gyermekei legyünk: 1 János 3:1-2; Galátusok 3:28, Róma 8:15-17

Hogy bennünk éljen: 1 János 4:12–16; Róma 8:9–11

Isten azt akarja, hogy senki se vesszen el. Ezékiel 18:23,32; 33:11; 2. Péter 3:9. Ugyanakkor Isten nem bánja, hogy megteremtette azokat, akik – ha lehetőségük nyílik rá – szabad akaratukból úgy döntenek, hogy elutasítják Őt. Isten előre tudta, hogy vétkezni fognak, és mégis úgy döntött, hogy nem avatkozik bele a döntésükbe, és nem „törli ki” őket a létezésből.

Talán az egyik oka annak, hogy Isten úgy döntött, hogy a saját képmására teremt lényeket, hasonló ahhoz az okhoz, amiért a szülők úgy döntenek, hogy gyermekeket vállalnak. Igen, a gyermekek sokba kerülnek – pelenkákkal és étellel –, és igen, a gyermekek fájdalmat okoznak betegségeikkel, sérüléseikkel és engedetlenségükkel, de mindezek ellenére a szeretet miatt megéri.

K: Az 1 Jn 4:17-ben hogyan áll szemben a „hiányos szeretet” a bennünk teljessé vagy tökéletessé vált szeretettel?

V: A szeretet lehet hiányos a tudás tekintetében, vagy hiányos az elkötelezettség tekintetében, de a kettő gyakran együtt jár.

A tudás segít a szeretet kiteljesedésében: az ember Isten iránti szeretete növekedhet, ha többet tud Istenről, az Ő gondoskodásáról és drága ígéreteiről. Ahogy egyre jobban szereted Istent, egyre inkább kifejezni akarod majd a szeretetedet azzal, hogy elkötelezed magad annak érdekében, hogy Neki tetszel.

Az elkötelezettség segít a szeretet kiteljesedésében: ha valaki elkötelezi magát egy másik ember szeretete mellett, akkor ennek megfelelően fog cselekedni. Általában ezután követik az érzelmek is.

Feltétel nélküli szeretet: Istenet és másokat feltételekhez kötve is szerethetjük. Vannak, akik azért hagyták el a hitet, mert csak addig akarták követni Istent, amíg a körülményeik kedvezőek voltak számukra. Jó dolog, hogy Jób nem ilyen volt. Vannak, akik addig követnék Istent, amíg Isten nem veszi el tőlük a házastársukat. Jó dolog, hogy Ezékiel és Hudson Taylor nem ilyenek voltak. Vannak, akik addig követnék Istent, amíg Isten megvédi a családjukat a gonosz emberektől. Jó dolog, hogy Corrie ten Boom nem ilyen volt. Rájöhetünk arra, hogy nincs bennünk az a képesség, hogy feltétel nélküli szeretetet érezzünk Isten iránt, vagy feltétel nélküli szeretetet mások iránt, beleértve azokat is, akik rosszat tettek velünk. Rájöhetünk arra, hogy nem vagyunk képesek feltétel nélkül szeretni anélkül, hogy Isten rajtunk keresztül szeretne.

K: Az 1Jn 4,18 szerint „a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet”, akkor miért kell félnünk Istentől a 2Kor5:11 -ban?

V: Kétféle félelem létezik.

Isten előtt olyan félelemmel kell félnünk, amely összeegyeztethető a szeretettel. A keresztényeknek abban az értelemben kell félniük Istentől, hogy áhítattal tekintenek rá, és tisztelik igazságosságát, tudását és hatalmát. Félelmünknek olyan jellegűnek kell lennie, amely arra késztet minket, hogy a Zsoltárok 22:23 szerint dicsérjük Istent. Mivel Isten kegyelmén kívül nincs más út az örök élethez, Istennek mindenki felett sokkal nagyobb hatalma van, mint csupán a testi élet és halál felett.

Néhány vers, amely hangsúlyozza az Isten iránti helyes félelem módját: Jób 28:28; Zsoltárok 15:4; 34:11; 40:1–3; Példabeszédek 1:7; 2:4. Néhány vers, amely megmutatja, hogy helytelen nem félni Istentől: Zsoltárok 55:19; Példabeszédek 1:29; 9:10; 10:27; 15:33; és Jeremiás 2:19.

Senki mást nem szabad félnünk. Dávid a Zsoltárok 3:6-ban nem félt ellenségeitől. A Zsoltárok 23:4 azt mondja, hogy nem kell félnünk a gonosztól, a Zsoltárok 27:1–3 pedig azt, hogy nem szabad másokat félnünk. További versek: Zsoltárok 46:2; 49:5; Példabeszédek 29:25.

K: Az 1 János 4:19–20 szerint miért lehetetlen őszintén azt mondani, hogy szereted Istent, ha gyűlölöd a testvéredet?

V: A Szentírás nem mondja ki kifejezetten, de ennek több oka is lehet.

Összehasonlító nehézség: Ha nem vagyunk képesek szeretni keresztény testvéreinket, akiket láthatunk, megérinthetünk és akikkel közvetlenül beszélgethetünk, akkor még nehezebb lenne szeretni Istent, akit (még) nem láthatunk, nem érinthetünk meg és nem beszélhetünk vele szemtől szembe.

Ami bennünk van: Ha Isten Lelke ad nekünk szeretetet mások iránt, és nincs bennünk ez a szeretet mások iránt, az azt jelentené, hogy nincs bennünk Isten Lelke, és nem vagyunk üdvözültek.

K: Az 1 János 4:20–21 szerint hogyan kell szeretnünk másokat?

V: Szinte minden tekintetben szeretnünk kell másokat. Cselekedetekkel kell szeretnünk, nem csak szavakkal (Jakab2:14 –16), önfeláldozóan, és úgy, ahogyan Isten szeret minket (1 János4:19 ). A szeretet a legfontosabb keresztény erény (1 Korinthus 13, különösen az 1–3. és a 13. vers).

Az egyetlen mód, ahogyan nem szabad szeretnünk, az, ha bárkit, akár a saját családunkat is, jobban szeretjük, mint Istent. Ha az állítólagos szeretetünk valaki iránt arra késztet minket, hogy engedetlenek legyünk Isten iránt, akkor az téves vagy helytelen szeretet.

K: Az 1 János 5:1 azt jelenti, hogy mindenki, aki hiszi, hogy Jézus a Messiás, a mennybe jut?

V: Nem. Ahogyan az 1 Jn 4:2-ben is olvasható, ez a hithez szükséges, de nem elégséges feltétel. Érdekes, hogy a görög nyelvben nem egy, hanem két szó van a „hinni” kifejezésére. Az egyik szót a Bibliában az életre kiterjedő, bizalommal teli támaszkodásra használják, a másikat pedig a pusztán intellektuális egyetértésre.

K: Az 1 Jn 5:1b-ben a „tőle születettek” kifejezés Jézusra vagy más hívőkre utal?

V: Bár igaz, hogy azoknak, akik szeretik az Atyát, Jézust is szeretniük kell, ez a vers nem ezt mondja. Ez három okból utal más hívőkre.

Az 1 János 4:20 szembeállítja Isten szeretetét a testvér gyűlöletével

Az 1 János 4:21 arra buzdít minden Istent szeretőt, hogy szeresse testvérét.

Az 1 János 5:2 azt mondja, hogy Isten gyermekeit (többes számban) kell szeretnünk.

Tehát az 1 János 5:1b, amely a 4. fejezet vége és az 1 János 5:2 között helyezkedik el, ugyanazt a témát tárgyalja, mint a többi vers. A kommentátorok egyhangúlag úgy vélik, hogy ez más hívőkre utal.

K: Az 1 János 5:1b-ben hogyan szereti az Atyát szerető mindenki „azokat is, akik tőle születtek”?

V: Az Atya szeret minket, és ha szereted az Atyát, akkor azokat is szeretni fogod, akiket Ő szeret. Jézus arra parancsol minket, hogy szeressük testvéreinket.

Egyek kell legyünk (János 14:20). Teljes egységre kell jutnunk (János 17:23), hogy a világ megismerje: az Atya küldte Jézust. Nem nekünk kell megteremtenünk az egységet, hanem meg kell őriznünk a Szentlélek egységét (Efézus 4:3). Végül, gyakorlati szempontból nézve: ha az örökkévalóságot a mennyben fogod tölteni Krisztusban lévő összes testvéreddel, jobb, ha már most megtanulod őket kedvelni és szeretni!

K: Miért kapcsolódik itt olyan szorosan egymáshoz az Isten iránti szeretet és az Ő parancsainak betartása az 1 János 5:3–4-ben?

V: János csupán azt ismétli, amit Jézus mondott a János 14:21, 23–24-ben. Ha nem akarsz kifejezni a szeretetedet, akkor felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán van-e benned szeretet. Az egyik legfőbb módja annak, hogy kifejezzük Isten iránti szeretetünket, az, ha engedelmeskedünk parancsainak. Ha valaki azt mondja, hogy kegyelem alatt élünk, és ezért nem kell engedelmeskednünk semminek, amit nem akarunk, mondd meg neki, hogy olvassa el újra a János 14-et.

Ennek következménye az Ószövetségi törvények kérdése. Sok törvényt megvizsgálva bölcsességet láthatunk bennük a higiénia, a nép identitásának megőrzése stb. tekintetében. De nem szabad hagynunk, hogy ezek a dolgok elvakítsanak attól a ténytől, hogy egyes törvények és szertartások nem szolgáltak olyan természetes célt, amely az emberek javát szolgálta volna. Inkább arról volt szó, hogy Isten adta őket, hogy az emberek engedelmességükön keresztül kifejezhessék iránta érzett szeretetüket. Ma már nem hagyjuk, hogy az emberek hajának oldalai megnőjenek, és nem ünnepeljük az újholdat és az állatáldozatokat, de továbbra is kifejezzük szeretetünket azzal, hogy engedelmeskedünk azoknak a parancsoknak, amelyeket Isten most adott nekünk.

K: Az 1 János 5:4–5-ben mi az a győzelem, amely legyőzte a világot?

V: Győzelmünk három részből áll: a győzelem elnyerése, a győzelem kihirdetése és a győzelem elérés. Krisztus feltámadásával elnyerte népe győzelmét a bűn felett. Mi is kihirdetjük győzelmünket, amikor elfogadjuk Krisztust, és a keresztségünk kihirdetésén keresztül megmutatjuk a világnak. Ezt a győzelmet ebben az életben a bűn feletti diadalmas küzdelmünkkel érjük el.

K: Az 1 Jn 5:6-ban mi az a víz és vér, amellyel Jézus eljött?

V: Mielőtt megválaszolnánk ezt a kérdést, először beszéljük meg, hogyan is kell rá válaszolni. Nem kell olyan szimbolikát keresnünk, amely az első és a második századi hívők számára érthetetlen lett volna; olyan szimbolikát kell keresnünk, amelyet ők is megértenének. Másodszor, hasonló szimbolikát kereshetünk János írásaiban, például azt, hogy vízből és Lélekből kell születnünk (János 3:5), és azt, hogy Jézus élő vizet ad (János 4:10). Harmadszor, fontolóra vehetjük, kivel szemben szól János a könyv többi részében: azokkal a korai gnosztikusokkal, akik tagadták, hogy Jézus Krisztus testben jött el (1 János 4:2).

A válasz az, hogy Jézus vér által jött el, testben, és azt a testet vízzel keresztelték meg. Cerinthus el akarta választani az emberi Jézust az isteni Krisztustól, de János az 1 János 5:6-ban azt hangsúlyozza, hogy nem csupán Jézusról, nem csupán Krisztusról volt szó, hanem Jézus Krisztusról, akiket nem lehet elválasztani egymástól. Tertullianus (198–220) volt az első, akiről ismert, hogy ezt tanította.

Ami az egyéb nézeteket illeti, Hippói Szent Ágoston szerint ez Jézus oldalából kifolyó vérre és vízre utal a János 19:34-ben. Kálvin és Luther úgy vélték, hogy ez a mi vízkeresztségünkre és az Úr vacsorájának vételére utal. Plummer és Candlish szerint ez az Ószövetségi véráldozatokhoz és a megtisztulásra szolgáló vízhez kapcsolódik. További információkért lásd: The Expositor’s Bible Commentary, 12. kötet, 350. oldal. A 353. oldalon hozzáteszi, hogy függetlenül attól, hogy mit jelent az 1 János 5:6-ban, az 1 János 5:8-ban a víz és a vér a keresztségre és az Úr vacsorájára utal.

K: Az 1 János 5:7–8-at utólag illesztették-e be a Bibliába?

V: Ez egy olyan kiegészítés volt, amely nem szerepelt az eredeti kéziratokban. Ahogyan a General Introduction to the Bible 484. oldalán olvasható: „Valójában a hosszabb szövegváltozat elfogadása az 1 János szövegének hiteles részeként szinte minden fontosabb szövegkritikai szabályt megsért.” Azonban azok a keresztények, akik a King James-féle fordítást részesítik előnyben, általában elfogadják ezt a szakaszt, és itt bemutatjuk mindkét oldal érveit.

A „később hozzáadott” nézet: Először azokat a kéziratokat vizsgáljuk meg, amelyek tartalmazzák az 1 János levelet, és azokat, amelyek nem, majd azokat az egyházi írókat, akik nem hivatkoznak rá.

Olyan bibliai kéziratok és kéziratcsaládok, amelyek tartalmazzák az 1 János 5:6–9-et, de nem tartalmazzák ezt a kiegészítést.

Vaticanus [B] 325–350

Sinaiticus [Si] 340–350 körül

Bohairi kopt [Boh] 3./4. század

Alexandrinus [A] kb. 450

Sahidikus kopt [Sah] 3./4. század

Szír

Néhány örmény [Arm] az 5. századtól

Etióp [Eth] kb. 500-tól

grúz [Geo] az 5. századtól

Bizánci lekcionárium (K, L, P)

Arab

Szláv

048 eredeti, 33, 81, 322, 323, 436, 945, 1067, 1175, 1241, 1243, 1292, 1409, 1505, 1611, 1735, 1739, 1846, 1881, 2138, 2298, 2344, 2464,

Psi, 1844, 1852 esetében a „tanúskodás” kifejezés nyelvtani végződése kissé eltérő.

Az L833-ban a „víz” helyett a „keresztelés” kifejezés szerepel

Amiatinus latin Vulgata, a 8. század első fele

Codex Fuldensis latin Vulgata, 546 (a legrégebbi Vulgata)

Vallicellianus latin Vulgata, 735–804

A következő egyházi írók az 1 János-levélből idéznek vagy a Szentháromságról értekeznek, és soha nem említik ezt a kiegészítést.

Irenaeus (182–188) az 1. János-levél 6 versére hivatkozik

Tertullianus (198–220)

Alexandriai Kelemen (193–217/220)

Hippolytus (222–235/6)

Origenész (225–254)

Karthágói Ciprián (kb. 246–258) Érdekes azonban a The Nicene and Post-Nicene Fathers Second Series 7. kötetének 323. oldalán található gamma lábjegyzet. Abban részben ez áll: „Úgy vélték, hogy ezeket [a kiegészítő szavakat] S[zent] Cyprianus idézte az Egyház egységéről szóló művében; és ez az idézet, ha tényleg létezik, rendkívül fontos lenne, mivel az idézetek elfogadását egy korai időpontra vezetné vissza. Tischendorf (Gk. Test., Ed., viii, ad. Loc.) azonban okokat sorol fel arra nézve, hogy az idézet csupán látszólagos, és valójában a 8. vers utolsó mondatából származik.”

Dionysius of Alexandria (246–265)

Jeromos (373–420)

Nazianziusi Gergely (330–391) a Szentháromság bizonyításakor hivatkozik erre a versre, de nála nincs benne a kiegészítés. „Mi a helyzet akkor Jánossal, amikor katolikus levelében azt mondja, hogy hárman tanúskodnak: a Szentlélek, a víz és a vér?” A Szentlélekről című mű 19. fejezetében, 323–324. oldalon (A nikaiai és poszt-nikaiai atyák, második sorozat, 7. kötet) Gergely természetesen idézhette volna a kiegészítést, ha tudott volna róla a szentírásában.

Milánói Ambrus (340–397) szintén idézte az 1 János 5:6-ot, amikor a Szentlélekről és a Szentháromságról beszélt, de az 1 János 5:7-et nem idézte. Az egyetlen ésszerű magyarázat az, hogy az nem volt benne.

Hippói Szent Ágoston is hivatkozik az 1. János-levélre ezeknek a verseknek a kihagyásával.

Quodvultdeus (kb. 453)

Ezért került be a King James-féle Bibliafordításba, a Vulgatába, valamint a Kr. u. 380 körül kezdődő vallási írásokba.

A mai Handbook for Solving Bible Difficulties (Kézikönyv a Biblia nehézségeinek megoldásához) című mű 50–52. oldalán megemlítik, hogy ez a szövegrész csak nyolc görög kéziratban szerepelt. A legfontosabb azonban az, hogy a nyolc közül négyben a margón szerepelt, nem pedig a szövegben. Más szóval, ez egy jegyzet volt, amelyet valaki a margóra írt, ahogyan a keresztények ma is jegyzetelnek. Végül valaki átmásolta a margójegyzetet a szövegbe. Továbbá, bár az egyházi írók bőven idéztek az 1 János-levélből, és sokat írtak a Szentháromság védelmében, közülük egyetlen egy sem idézte az 1 János 5:7–8-at a Szentháromság védelmére. A szakasz hiányzik a szír, a kopt, az örmény, az etióp, az arab, a szláv és nyilvánvalóan minden nyelvű kéziratból, a latin kivételével. Az A Textual Commentary on the New Testament című mű 2. kiadásának 648. oldala szerint azonban még az ólatin/itáliai korai változatban és a Jeromos által kiadott Vulgatában sem szerepel.

Mind a *When Critics Ask* (540–541. o.), mind a *The Complete Book of Bible Answers* (73–74. o.) hozzáteszi, hogy az egyetlen ok, amiért egyáltalán szerepel bármely későbbi görög kéziratban, az az, hogy Erasmusra nyomást gyakoroltak, hogy vegye fel a 1522-es harmadik kiadású görög Újszövetségébe. Erasmus maga kihagyta ezt az első és a második kiadásából (3/1/1516 , illetve 1519). Erasmus kijelentette, hogy csak akkor veszi fel a szövegbe, ha találnak egyetlen olyan görög kéziratot is, amelyben szerepel. Miután Erasmus elkészítette a második kiadását, találtak egyet. Ez a Codex Gregory 61 néven ismert, amelyet egy Froy (vagy Roy) nevű ferences szerzetes másolt le 1520-ban (figyeljük meg a dátumot). Mivel Erasmus nem tudott a forrásról, 1522-ben, harmadik kiadásában felvette a szöveget, mert a katolikus egyház ezt kérte. Fayerabend nevű nyomdász 1574-ben felvette Luther Bibliájába.

Bruce Metzger görög tudós a Textual Commentary második kiadásának 715–716. oldalán részletesebben tárgyalja a kérdést.

A később hozzáadott szövegrészre vonatkozó nézet összefoglalása: A General Introduction to the Bible című mű 484. oldalán ez áll: „Valójában a hosszabb szövegváltozat elfogadása az 1 János-levél szövegének hiteles részeként szinte minden fontosabb szövegkritikai alapelvet megsérti.”

Eredeti nézet: El kell ismerni, hogy az 1 János 5:7–8-at tartalmazó három legkorábbi görög kézirat a 10., 12. és 14. századból származik, nem szerepelt a bizánci kéziratcsaládban, és még az eredeti latin Vulgatában sem volt benne. A következő minuskulákban található meg:

Codex Gregory 61 (1520/1521-ben készítette Froy/Roy oxfordi ferences szerzetes). Montfortianus kódex néven is ismert. (A 61-es és a 629-es kódex szövege kissé eltér a többitől.) Azután írták, hogy Erasmus kijelentette: csak akkor veszi fel ezt a szöveget a Bibliájába, ha bemutatnak neki egy olyan görög kéziratot, amelyben szerepel. Ezt „régebbi” görög szövegként adták át Erasmusnak, aki végül vonakodva, de felvette a szöveget.

88. változat – 12. századi kézirat, az 1 János 5:7–8-at később, a 16. században, Nápolyban kézírással egészítették ki

221-es változat – Egy eredetileg a 10. századból származó, jelenleg Oxfordban található kéziratba beillesztett eltérő szövegváltozat

429-es változat – egy változat, amelyet egy 16. századi, Wolfenbüttelben található kéziratba illesztettek be

629 – a szövegben szereplő, 14. századi szövegrész, nem eltérő olvasat

636variáns – egy variáns, amelyet egy 16. századi, Nápolyban található kéziratba írtak be

918 – 16. századi kézirat az Escorialban, Spanyolországban. A szövegben szerepel, nem eltérő olvasat

2318 – 18. századi kézirat Bukarestben, Romániában. A szövegben szerepel, nem eltérő olvasat

w110 – 16. század, Ximenes 1514-ben kiadott complutensi többnyelvű Bibliájának másolata.

Az előző kéziratok közül négyben a margón szerepelt, mint későbbi kiegészítés, a főszövegben nem. A 629-es esetétől eltekintve, Erasmus ideje előtt egyetlen ismert görög kéziratban sem szerepelt.

Cavensis latin Vulgata (Spanyolország, 9. század)

Toletanus latin Vulgata (10. század)

Néhány 5. századi örmény [Arm] kézirat

A második legkorábbi hely, ahol megtalálható, a Liber Apologeticus című mű, amelyet vagy a spanyol eretnek Priscillianus, vagy követője, Instantius püspök írt körülbelül 385-ben.

Szerepel továbbá Varimadum írásaiban is (380-ban)

A névtelen „A újrakeresztelésről szóló értekezés” (Kr. u. 250/4–256/7) 18. fejezete (Ante-Nicene Fathers, 5. kötet, 677. o.) hivatkozik az 1 János 5:8-ra. A lábjegyzet azonban azt mondja, hogy a latin formulát idézi, nem a görögöt.

A Speculum írásaiban (5. század).

Johannes Cassianus, a félpelagiánus tévedés atyja (435).

A Tiszteletreméltó Bede

Számos itáliai változatban és a latin Vulgata Klementin-változatában is megtalálható. „Tanúságot tesznek a földön: a Lélek, a víz és a vér, és a három egy Krisztus Jézusban. És a három tanúságot tesz a mennyben: az Atya, az Ige és a Lélek.”

Az Encyclopedia of Bible Difficulties (A Biblia nehézségeinek enciklopédiája) 375. oldalán az áll, hogy már az 5. században is szerepelt az ólatin/itáliai szövegben, valamint a nagyon késői, 635-ös minuskulában a margón.

A középkori latin Bibliában és a King James-féle fordításban is szerepelt, és a katolikus egyház több mint 900 éven át elfogadta. A görög és a keleti egyházak azonban soha nem fogadták el.

K: Az 1 Jn 5:6–8 azt jelenti-e, hogy mivel a Szentlélek a vízzel és a vérrel együtt tanú, ezért a Szentlélek nem élő lény?

V: Nem. A tanú lehet élőlény, de lehet élettelen tárgy is. A szekták gyakori tévedése, hogy mivel a Szentléleknek számos olyan tulajdonsága van, amellyel az ember nem rendelkezik, ezért (bizonyos logikai erőltetéssel) a Szentlélek nem rendelkezhet személyiséggel. Az 1 János 5:6–8 azt mutatja, hogy három tanú van arra a tényre, hogy Jézusnak fizikai teste volt. A vér az Ő keresztre feszítésére utal, a Lélek pedig a keresztények számára belső bizonyság. A víz vagy Jézus János általi keresztségére utal, vagy esetleg a csecsemőt születésekor körülvevő vízre.

Az alábbiakban felsorolunk néhány tényt, amelyet a Biblia tanít nekünk a Szentlélek személyiségéről.

Parakletos (a vigasztaló, aki mellettünk van). János 14:16,26, János 15:26

Ismeri Isten legbelsőbb gondolatait. 1 Korinthus 2:10–11

Szól hozzánk. ApCsel 13:2, Zsidók 3:7

Emlékeztet minket. János 14:26

Olyan, mint egy szülő, hogy ne legyünk árvák (görögül orphanos). János 14:18

Vezet minket. János 16:13

Tanít minket. János14:26 1 Korinthus 2:13

Bennünk él. 1 Korinthus3:16 , 2 Timóteus1:14 , Rómaiak 8:9,11, Efézusbeliek 2:22

A szívünkben. 2Kor1:22 , Gal 4:6

Közbenjár értünk (az élettelen tárgyak nem imádkoznak és nem közbenjárnak). Róma 8:26-27

Megsérthető. Zsidók 10:29

Krisztusról tanúskodik. János 15:26

Van elméje. Rómaiak 8:27

Meg lehet bántani. Ézsaiás 63:10, Efézusbeliek 4:30

Döntéseket hoz. 1 Korinthus 12:11

Szeretettel rendelkezik. Róma 15:30

Jónak ítél dolgokat. Apostolok cselekedetei 15:28

Isten mély dolgait kutatja. 1 Korinthus 2:9-10

Nyög (és így törődik) értünk. Róma 8:26

K: Az 1 János 5:7-8-ban az NIV nem hisz a Szentháromságban, mert nem tartalmazza ezeket a szavakat?

V: Nem, ez egy rágalmazó hazugság.
Az egyik vita tárgya az, hogy az 1 János 5:7-8 szerepeljen-e a Bibliánkban vagy sem. A második vita tárgya az, hogy az NIV tagadja-e a Szentháromságot.
    Sajnos hamis állítás, hogy az NIV nem hisz a Szentháromságban, és ennek két oka van.

1) Ha valaki kiadna egy Bibliát, amelyben az 1 János 5:7-8 azt mondaná: „a nyomtatott Bibliák rendben vannak”, és te [helyesen] azt mondanád, hogy ennek nem szabadna a Bibliában szerepelnie, mert a korai újszövetségi kéziratokban nem szerepelt, ez azt jelentené, hogy ellenzed a nyomtatott Bibliákat? Az, hogy hiszel-e egy kijelentésben, vagy sem, az más kérdés, mint az, hogy az a kijelentés szerepelt-e a Bibliában egy bizonyos helyen.

2) Az NIV fordítói mind háromsághívők voltak, akik hittek abban, hogy a Biblia Isten Igéje. (Egyébként az RSV fordítói közül sokan megkérdőjelezhetőek voltak.)
3) Remélem, nem gondolod, hogy az 1 János 5:7–8 az egyetlen bizonyíték a Szentháromságra az egész Bibliában. Más versek is tanítják a Szentháromság különböző aspektusait (egy elválaszthatatlan Isten, három különálló személy, egyenlőek dicsőségben és természetben, de különböző szerepekkel stb.), és ezek számos helyen megtalálhatók, az NIV-ben is.

4) Az 1 János 5:7–8 nem szerepel egyetlen korai újszövetségi kéziratban sem. Összesen mindössze 8 görög kéziratban található meg (beleértve
a középkori kéziratokat is), és ezek közül négyben nem a szövegben, hanem a margón szerepel.

5) Az 1 János 5:7–8 nem szerepel a bizánci lectionáriumban (K, L, P), ezért remélem, nem gondolja, hogy a bizánci lectionárium is tagadja a Szentháromságot. Valójában e négy kézirat mellett egyetlen görög, örmény, szír, etióp, kopt vagy akár korai Vulgata-kézirat sem tartalmazza ezt; vajon ezek a kéziratok mind nem hisznek a Szentháromságban?
6) Végül pedig sok korai egyházi író írt a Szentháromságról, és szinte minden egyes verset felhasználtak, amit csak találtak, a Szentháromság alátámasztására. De egyikük sem hivatkozott az 1 János 5:7–8-ra. Azok az egyházi írók, akik a Szentírásból bizonyították a Szentháromságot (természetesen az 1 János 5:7–8 használata nélkül) – nyilvánvalóan Tertullianus, Novatianus, Alexandriai Kelemen, Athanasius, Hilarius, valamint később Ágoston és a többiek – nem voltak tisztában ezekkel a szavakkal. A korai egyházi írók hivatkoztak az 1 János-levélre, de nem említették az 1 János 5:7–8-at; közéjük tartoznak Iréneusz, Alexandriai Kelemen, Tertullianus, Hippolytus, Origenész, Alexandriai Dionüsziosz, Jeromos, Nazianzi Gergely, Milánói Ambrus, Hippói Ágoston és Quodvultdeus.
   Másrészt viszont van egy nyilvánvaló utalás Karthágói Cipriánustól (kb. 246–258). Érdekes azonban a The Nicene and Post-Nicene Fathers Second Series 7. kötetének gamma lábjegyzete a 323. oldalon. Abban részben ez áll: „Úgy vélték, hogy ezeket [a kiegészítő szavakat] S[zent] Cyprianus idézte az Egyház egységéről szóló művében; és ez az idézet, ha tényleg létezik, rendkívül fontos lenne, mivel az idézetek befogadását egy korai időpontra vezetné vissza. Tischendorf (Gk. Test., Ed., viii, ad. Loc.) azonban okokat sorol fel arra nézve, hogy az idézet csupán látszólagos, és valójában a 8. vers utolsó mondatából származik.”
   Mindazonáltal nevetséges lenne azt állítani, hogy ezek a korai egyházi írók – akik közül sokan írtak a Szentháromságról – tagadták volna a Szentháromságot, csak mert nem hivatkoztak az 1 János 5:7–8-ra.
Tehát e hat ok alapján, ha a jövőben hallod, hogy valaki más is azt a hazugságot terjeszti, hogy az NIV tagadja a Szentháromságot, remélem, helyesbíted őt. Ha ezt mondod másoknak, és ha őszinte keresztény vagy, akkor a fenti információk alapján feltételezem, hogy abbahagynád ezt a kijelentést.
Ha egyetértenek ezzel, megbeszélhetjük az első témát, vagy ha akarják, a többi verset is. Ha nem értenek egyet, akkor szerintem hasznosabb lenne először arról beszélni, hogy mit tanít a Biblia az őszinteségről és a rágalmazásról.

K: Az 1 János 5:7–8-ban hogyan engedhette meg Isten, hogy egy mondatot hozzáadjanak a Bibliához?

V: Az 1 János 5:7–8 valószínűleg egy utólag hozzáadott mondat. Ezt a görög kéziratok tanúsága alapján tudjuk. Akár benne van ez a mondat, akár nincs, az nem változtat a keresztény tanon.

Aland és társai szerint ez a mondat az „A” kategóriába tartozik, ami azt jelenti, hogy nem szerepelt az eredeti kéziratban. Más szavakkal, az „A” kategória „gyakorlatilag biztosra veszi”, hogy az 1 János 5:7–8-ban szereplő 25 vitatott szó későbbi kiegészítés.

Különösen a muszlimoknak nem kellene nagy problémát jelentenie ez a kérdés. Uthman Koránban végzett változtatásairól nincs ilyen megfelelő tanúság, mert elégette azokat a Korán-példányokat, amelyek segítségével mások ellenőrizhették volna a munkáját. Néhány példány ma is fennmaradt egy kairói múzeumban, és ezek valóban változásokat mutatnak.

Példaként említhető, hogy Ubaj bin Ka’b, Mohamed egyik titkára, további szúrákat tartalmaz, és körülbelül 12 szúrát kihagy a mai Koránból (The Fihrist, 61. o., 43–48. lábjegyzet). A basrai Abu Musa szövege is megegyezett Ubai szövegével. (Suyuti, Itqan I., 65. o.; Ibn Abi Dawud, Masahif, 180–181. o., valamint Noeldeke, Geschichte des Korán, 33–38. o.)

K: Az 1 Jn 5:13-ban hogyan tudhatjuk meg, hogy örök életünk van, hiszen a Máté 7:21–23-ban említett, a pokolra ítélt emberek is azt hitték, hogy tudják, örök életük van? Más szavakkal: az üdvösség biztosítéka nem sokat jelent, ha soha nem tudhatjuk meg, hogy esetleg hamis biztosítékunk van-e.

V: A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.

Valódi bizonyosságunk lehet, amely Isten kegyelmén alapul, nem pedig rajtunk:

A hívők biztosak lehetnek az örök életükben. 1 János4:17 ;5:11 –19;3:24 ;4:13 ; Efézus 3:12

Isten nemcsak megment minket, hanem meg is pecsétel és meg is őriz minket. Efézusbeliekhez írt levél 1:13-14; Júdás levele 24; 1. Timóteushoz írt levél 1:14

Soha ne felejtsük el, hogy megváltottak minket egy áron, Jézus vérével. 1 Korinthus6:20 ;7:23 ; 2 Péter 2:1; ApCsel 20:28

Hinnünk kell és vallanunk kell, hogy Jézus az Úr, hogy üdvözüljünk. Róma 10:9-13; 1 Péter 1:23

Az Úrhoz kell fordulnunk, hogy üdvözüljünk. ApCsel2:21 ;22:16 ; Jóel 2:32; 1Korinthus 1:2; Zefánia 3:9

Ez a kegyelem ajándéka, nem cselekedetekkel érdemelt. Semmilyen érdemünk nem menthet meg minket. Efézus 2:8-9; 2 Timóteus 1:9; Titusz 3:5; ApCsel 26:20; Róma 3:23-24; 4:5; 6:14-15; 9:32; 11:5-6; Galata 3:2,3,10-14

Az igazi hit gyümölcsöt terem, mert a cselekedetek nélküli hit halott. Jakab 2:14-26

Minden igaz hívő arra törekszik, hogy engedelmeskedjen Istennek, és kifejezze szeretetét Isten és az emberek iránt. 1 János 3:14-15

Lehet, hogy az emberek hamis bizonyossággal rendelkeznek, és megtérésük is hamis:

Meg kell vizsgálnunk magunkat, mert a hamis keresztények megtéveszthetők. 2 Korinthus 13:5

A hívőknek a végsőkig szorgalmasnak kell lenniük, hogy reménységüket biztosítsák. Zsidók 6:11

Vannak, akik hamis megváltási bizonyossággal rendelkeznek (Jeremiás17:10 ), még akkor is, ha:

A jámborság látszatát keltik; ismerik a Szentírást. 2 Timóteus 3:5; János 5:39-47

Hisznek (intellektuális, nem pedig üdvözítő értelemben), meg vannak keresztelve. ApCsel 8:13,20; Jakab 2:19

Legalábbis maguk azt hitték, hogy Jézus nevében prófétáltak, démonokat űztek ki, és sok hatalmas csodát tettek. Máté 7:21-23; 2. Thesszalonikiak 2:9-10

Egyszer már elmenekültünk a világ romlottságától azáltal, hogy megismertük Urunkat és Megváltónkat. 2 Péter 2:17-22

Megvizsgálhatjuk és meg is kell vizsgálnunk a hitbizonyosságunkat azzal, hogy megnézzük, összhangban van-e az életünk, a tapasztalataink és a tanításunk a Biblia tanításaival.

Felelősségünk, hogy szorosan figyeljünk életünkre és tanításunkra. 2 Timóteus 1:14; Kolossé 1:23; Példabeszédek 22:5

Ne kövessük e világ bölcsességét. Kolossébeliek 2:8-9; Jakab 3:15; 1 Korinthusbeliek 1:17-27; 2:6,8,14; 2 Korinthusbeliek 1:12

Kitartani. Zsidók 10:23,36; Zsidók 12:1,12-13; 1 János 2:24; 1 Korinthus 13:7; Róma 5:3-4; Jakab 1:3-4,12; Jakab 5:11; 2 Péter 1

K: Az 1 János 5:14-15 szerint miért nem kapjuk meg mindig azt, amiért imádkozunk?

V: Az 1 János 5:14 ezt azzal pontosítja, hogy azt kérjük, „az Ő akaratának megfelelően”. A Jakab 4:3 arról szól, hogy azért nem kapjuk meg, amit kérünk, mert az a mi akaratunknak felel meg, de nem Istenének. A válaszhoz további információkat találsz a Máté 7:7-11; a 2 Korinthus 12:7 és a 2 Korinthus 12:8 (Pál tövise) tárgyalásában is.

K: Az 1 János 5:16–17-ben mi a különbség a „halálhoz nem vezető bűn” és a „halálhoz vezető bűn” között?

V: Erről többféle nézet is létezik:

Fizikai halál: Bizonyos engedetlenségek annyira súlyosak, hogy Isten korán hazahívja a hívőt, mint Anániás és Szafira esetében az ApCsel 5:1–11-ben, illetve egyes korinthusiak esetében az 1Kor 11:29–30-ban. A When Critics Ask című könyv 541. oldalán az áll, hogy Pál is erre utalhatott, amikor az 1 Korinthus 5:5-ben azt írta, hogy adják át a hívőt a Sátánnak a test megsemmisítése érdekében, hogy lelke megmeneküljön. Erről a nézetről bővebben lásd még a The Complete Book of Bible Answers című könyv 70–72. oldalát.

Gyilkosság: Ha valaki megöl egy másik embert, egyesek úgy vélik, hogy nincs jogunk imádkozni azért, hogy mentesüljön a halálbüntetés alól. Ez azonban ellentmondani látszik a Szentírásban szereplő példának, amelyben a tarsusi Saul – aki megtérése után Pál lett – szerepel. A „The Believer’s Bible Commentary” (A hívő Biblia-kommentár) 2325. oldalán említést tesznek erről a szokatlan nézetről, anélkül, hogy támogatnák azt.

A Szentlélek elleni istenkáromlás: Egyesek úgy vélik, hogy ez a Szentlélek elleni istenkáromlásból eredő végleges lelki halálra utalhat. A „Believer’s Bible Commentary” (2325. o.) szintén említi ezt a nézetet, anélkül, hogy támogatná.

Lelki halál: Egyes keresztények ezt úgy értelmezik, hogy egy hívő olyan sokáig szegülhet szembe Istennel, hogy elveszítheti üdvösségét. Mivel János minden más helyen a lelki, nem pedig a fizikai életről és halálról beszél, valószínűleg itt is erről van szó. Erről a nézetről bővebben lásd a „Hard Sayings of the Bible” című mű 742–744. oldalát. Augustinus az 1. János-levélről szóló 10. homíliájában így fogalmaz: „A testvér »halálra vezető« »bűne« tehát szerintem az, amikor valaki – miután Urunk Jézus Krisztus kegyelmén keresztül megismerte Istent – a testvériség ellen harcol, és a gyűlölet lángjai arra késztetik, hogy éppen azt a kegyelmet támadja, amelyen keresztül Istennel kibékült.” Augustinus szerint ez talán arra vonatkozik, amikor valamelyik testvér a Szentlélek ellen káromkodik. Augustinus megerősíti, hogy ez a bűn azt jelenti, hogy a keresztény haláláig elhagyja a hitet. Ezt az idézetet lásd a Nicene and Post-Nicene Fathers First Series 7. kötetének 527. oldalán.

Hitehagyás: Egyesek úgy vélik, hogy ez arra utal, amikor valaki elhagyja a hitet, hasonlóan a Zsidókhoz írt levél 6. fejezetéhez. Ha ilyen állapotban halnak meg, akkor végső soron soha nem tartoztak Isten kiválasztottjai közé. A „The Believer’s Bible Commentary” (2325. o.) támogatja ezt a nézetet. Vannak azonban olyanok, akik elhagyták a keresztény hitet, majd egy idő után visszatértek. Úgy tűnik, hogy ezekért az emberekért – bár elhagyták a hitet – továbbra is imádkozni kell, hogy visszatérjenek.

Következtetés: Függetlenül attól, hogy mások milyen jelentést tulajdonítanak ennek, ez minden bizonnyal a fizikai halálra is utal.

K: Az 1 Jn 5:16–17 a katolikus „halálos bűnök” és „könnyű bűnök” fogalmára utal?

V: Nem. A katolikus tanítás szerint a hívő a pokolba kerül, ha halálos bűnt követ el, és meghal, mielőtt bűnbocsánatot és/vagy feloldozást kapna a bűnéért. A nem halálos, vagyis a bocsánatos bűnökért viszont a mennybe jutnak, bár hosszabb időt töltenek a tisztítótűzben.

A Biblia a Zsidókhoz írt levél 7:25-ben azt tanítja, hogy Jézus teljesen megmentett minket minden bűnünktől. Bár az igaz hívők minden bűnükről bűnbánatot akarnak gyakorolni, Isten kegyelme, nem pedig a mi cselekedeteink azok, amelyek a mennybe visznek minket.

K: Az 1 János 5:18 szerint Sátán képtelen „megérinteni” minket, vagy Sátán „szitálhat” minket, mint a búzát a Lukács22:31 -ben?

V: A Sátán semmit sem tehet anélkül, hogy Isten megengedné. Ahogyan a Jób könyve is mutatja, a Sátánnak engedélyt kellett kérnie ahhoz, hogy külsőleg befolyásolhassa Jób körülményeit és testét.

A Sátán legnagyobb ereje azonban talán a csalásban és a kísértésben rejlik. Bizonyos mértékig a Sátánnak egy keresztényre gyakorolt hatása csak annyira terjed ki, amennyire a keresztény „fülét adja”, hogy meghallgassa a Sátánt.

K: Az 1 János 5:19-ben hogyan áll az egész világ a gonosz „hatalma” (vagy befolyása) alatt?

V: A válaszért lásd a Róma 8:19–22 és az Efézus 2:2-ről szóló fejtegetést.

K: Az 1 János 5:21-ben mit jelent pontosan az, hogy „tartsd magad távol a bálványoktól”?

V: A „távol tartani” jelentésű görög szó a phulaxate, a phulasso (Strong-szám: 5442) aorisztikus felszólító módja. Jelenthet figyelni valamire, megóvni valamitől, óvakodni vagy elkerülni. Noha ez magában foglalja azt is, hogy „ne hagyd el Jézust, és ne imádj bálványokat helyette”, valójában ennél sokkal többet jelent. A görögök és a rómaiak hajlamosak voltak a szinkretizmusra, és fennállhatott a kísértés, hogy Jézus mellett bálványokat vagy más isteneket is imádjanak. Később a hermetikus gnosztikusok pontosan azt tették, amit János a lehető legszó szerinti értelemben figyelmeztetett. Összeegyeztették a Jézus erejébe vetett hitet Hermész, Zeusz, Herkules és mások erejével.

Néha a Sátán arra csábítja a keresztényeket, hogy hagyják el a kereszténységet, különösen kínzás vagy más üldöztetés esetén, de sokszor a Sátán ennél is ravaszabb. Néha Krisztus követése mellett ragaszkodni akarunk valamilyen bűnhöz is. Amikor így teszünk, az a bizonyos bűn bálvány lesz számunkra. Bár megpróbálhatunk egyszerre ragaszkodni ahhoz és Krisztushoz is, nem tudunk teljes szívből odaadóan Krisztusnak szentelni magunkat, amíg fel nem vesszük a keresztünket, és le nem tesszük azt a bálvány-bűnt.

K: Az 1 János 5:21 szerint rendben van-e, ha bálványok szobrai vannak az otthonunkban, ha nem imádjuk őket?

V: Nem. Még ha egyáltalán nincs is hajlandóságunk a bálványokat imádni, ez három okból is helytelen.

1. A bálványok készítése és imádása sértés Isten ellen. A bálványoknak való áldozathozatal a démonoknak való áldozathozatal, amint azt az 1 Korinthus 10:19–21 és a Mózes 5. könyve 32:17 is mutatja. Egy jól elkészített bálvány művészi értékeinek elismerése olyan, mintha a Sátán által készített és használt tárgyak pozitív tulajdonságait dicsérnénk, amelyekkel az embereket lelki vakságban tartja. Tréfásan szólva: ha mégis tartanék bálványokat a házamban, azokat a művészien elkészített sátáni rituális tárgyaim mellé tenném. Mivel azonban nincsenek és nem is akarok sátáni rituális tárgyakat a házamban, a bálványoknak sem lenne helyük.

2. A bálványok másokat botlásra késztethetnek. Még ha a másik személyt nem is kísérti az, hogy imádja a bálványodat, akkor is rossz példát mutatsz azzal, hogy azt sugallod, a bálványimádást nem kell túl komolyan venni.

3. Sokkal nehezebbnek tűnik erőteljes tanúságot tenni a bálványimádó emberek (hinduk, buddhisták és mások) előtt, ha azt mondod nekik, hogy el kell fordulniuk a bálványoktól, és az Élő Istent kell szolgálniuk, hogy a mennybe jussanak, miközben a saját otthonodban még mindig vannak bálványok.

K: Honnan tudjuk, hogy az 1 Jn-t valóban János írta?

V: Négy fő ok van erre.

1. Az őskeresztény egyház az apostol János műveként ismerte el. Különösen Ciprián 69. levele (kb. 246–258) idézi az 1 János 2:18–19-et, és kijelenti, hogy ez az apostol János műve. Ciprián a 12. értekezésében, a harmadik könyv 2. fejezetében is idézi a „János-levelet”.

2. Tertullianus (kb. 213) az 1 János 2:23; 4:2–3 és 5:1-re hivatkozva azt mondja, hogy mindezt János mondta. (Praxeas ellen, 28.) A De Corona (198–220) 10. fejezetében azt mondja, hogy „János így szól: »Kicsiny gyermekeim, óvjátok magatokat a bálványoktól«” (1 János5:21 ).

3. Később Ágoston (kb. 400) az 1 János-levélről szóló első homíliájában azt mondja, hogy azt az a János írta, aki az evangéliumot is írta.

4. Stílusa hasonló a 2. és 3. János-levélhez, valamint a János-evangéliumhoz.

Abban a rendkívül valószínűtlen esetben, ha tévednénk, és az őskeresztény egyház teljesen tévedett volna az 1. János-levél szerzőségét illetően, ha Isten mégis úgy akarta volna, hogy az 1. János-levél szentírás legyen, mit számítana, hogy János írta-e vagy sem?

K: Hogyan tudhatjuk meg az 1 János-levél esetében, hogy az, ami ma rendelkezésünkre áll, megbízhatóan őrzi-e az eredeti szöveget?

V: Legalább négy ok van erre.

1. Isten megígérte, hogy megőrzi az Ő szavát Ézsaiás 55:10–11-ben; Ézsaiás 59:21-ben; Ézsaiás 40:6–8-ban; 1 Péter 1:24–25-ben; és Máté 24:35-ben.

2. Az őskeresztény egyház tanúsága. Íme azok az írók, akik hivatkoztak az 1 János-levél versére.

Ignatius (kb. 110–117) az 1 János 3:7a felét idézi, és utal az 1 János3:10 -re az Ignatius efézusiakhoz írt levelének 14. fejezetében, 55. oldalon

Polikárp (Kr. u. 100–155) az 1 János 4:3a,c felét idézi (34 görög szóból 13-at, hiányokkal) Polikárp Filippiakhoz írt levelében, 7. fejezet, 34. oldal

Justinus a Mártír (135–165) az 1 János 3:1b-re utal az Aland és társai által szerkesztett Görög Újszövetség 4. javított kiadása szerint, 318. o. Ezt azonban a birtokomban lévő Justinus-írásokban nem sikerült megerősítenem.

Iréneusz (182–188) az 1 János 4:1,2 és az 1 János 5:1 verseket úgy idézi, mint „tanítványának leveléből”. János evangéliumából is úgy idéz, mintha az a tanítványától származna. Iréneusz: Az eretnekségek ellen, 3. könyv, 16. fejezet, 8. szakasz, 443. o.

A Muratori-kánon (170–210) (ANF 5. kötet, 603. o., 4. kánon) említi az 1 János-levelet. Emellett az 1 János 1:1-et is idézi, mint János leveleiből származót az 1. kánonban.

Alexandriai Kelemen (193–217/220) szerint az 1 János4:16 János műve. Alexandriai Kelemen, 3. töredék, 575. o.

Tertullianus (198–220) az 1 János 1:1 egy részét „János tanúságtételeként” idézi a Lélekről szóló értekezés 17. fejezetében, 197. oldalon

Tertullianus (Kr. u. 198–220) az 1 János 4:18-at János műveként idézi. *Scorpiace*, 12. fejezet, 645–646. o.

Origenész (Kr. u. 225–254) az 1 János 1:5-öt úgy idézi, mintha János írta volna a levelében. Origenész: *De Principiis*, 1. könyv, 1.1. fejezet, 242. o.

Origenész (Kr. u. 240) az Énekek éneke kommentárjának 1. könyve 4. fejezetében, 26. oldalon az 1 János 1:1 felét idézi.

Origenész (Kr. u. 225–254) az 1 János 1:5-öt János leveléből idézi. Origenész De Principiis című műve, 1. könyv, 1.1. fejezet, 242. o.

Origenész (Kr. u. 225–254) a „János katolikus leveléből” (1 János 1:5) idézi, hogy Isten a világosság. Origenész: „Kommentár János evangéliumához”, 2. könyv, 18. fejezet, 336. oldal

Origenész (Kr. u. 240) az Énekek éneke kommentárjának előszavában (26. o.) idézi az 1 János 2:12–14-et.

Origenész (Kr. u. 235) az 1 János 2:15–17-et idézi a „A vértanúságról szóló buzdítás” című művében, 38. fejezet, 182–183. o.

Origenész (235) az „A vértanúságról szóló buzdítás” című művének 41. fejezetében, a 185. oldalon a 1 János 3:16 verset értelmezi.

Origenész (Kr. u. 240) az Énekek éneke kommentárjának előszavában (32. o.) idézi az 1 János 4:7-et. Ugyanebben a műben, a 2. könyv 4. fejezetében (123. o.) is utal az 1 János 4:7-re.

Origenész (Kr. u. 240) az Énekek éneke kommentárjának előszavában (32–33. o.) az 1 János 4:16 felét „Szentírásként” idézi.

Novatianus (Kr. u. 250–257) az 1 János 4:12 felét János szavaiként idézi a Szentháromságról szóló értekezés 18. fejezetében, 627. oldalon.

Névtelen „Értekezés Novatianus ellen” (Kr. u. 254–256)

Névtelen értekezés az újrakeresztelésről (kb. 250–258) 13. fejezet, 677. oldal az 1 János 4:7,8-at János evangélista műveként idézi. Hivatkozik továbbá az 1 János 5:6,7–8-ra is

Karthágói Ciprián (kb. 246–258) megemlíti „János levelét”, majd az 1 János2:21 ,22-et idézi a Ciprián-értekezések – Tanúságtételek című mű 79. fejezetében, 552. oldalon.

Karthágói Ciprián (kb. 246–258) idézi az 1 János 1:8,9-et, és így fogalmaz: „Levelében János így írja…”. Ciprián értekezései, 8. értekezés, 3. fejezet, 476. oldal.

Dionysius of Alexandria (246–265)

Methodius (Kr. u. 270–311/312) az 1 János 3:21-re hivatkozik Aland és társai 4. javított kiadása, 815. o. szerint. Ezt azonban a birtokomban lévő Methodius-írásokban nem tudtam megerősíteni.

Thmuis-i Phileas (307-ben lefejezték) az 1 János 4:18 egy negyedét idézi a Thmuis-i néphez írt levelében (ANF 6. kötet, 162. o.)

Alexandriai Péter (Kr. u. 306,285–311) az 1 János 2:1-et idézi a „Kanonikus levelek” című mű 11. kánonjában, 276. o.

Nikaia után

Caesarea-i Eusebius (323–326) Eusebius Egyháztörténete

Hilarius, Poitiers-i (355–367/368)

Athanasius (367) nem hivatkozik az 1., 2. és 3. János-levél konkrét versére, de felsorolja az Újszövetség könyveit az Ünnepi levél 39. oldalán (552. o.)

Faustinus (4. század)

Karpásiai Philón (4. század)

Zeno (4. század) hivatkozik az 1. János-levél 4:20-ra

A Synopsis Scripturae Sacrae (Kr. u. 350–370 vagy 5. század) a Zsidókhoz írt levél (Pál szerzőségében), a Jakab-levél, az 1. és 2. Péter-levél, az 1., 2. és 3. János-levél, valamint a Júdás-levél című műveket sorolja fel szentírásként. Idézi az 1. János-levél 1:1 teljes szövegét.

A cheltenhami kánon (= Mommson-katalógus) (kb. 360–370)

Kappadókiai Bazil (357–378/379) az 1 János 3:23-at úgy idézi, hogy „János is írja”. A Szentlélekről, 5. fejezet, 9. szakasz, 7. oldal

A Laodiceai (Frígiában tartott) zsinat (Kr. u. 343–381) 60. kánonja, 159. o. felsorolja az Ószövetség és az Újszövetség könyveit. Az 59. kánon, 158. o. kimondja, hogy a templomban csak az Ószövetség és az Újszövetség kánonikus könyveit szabad felolvasni.

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386) a 10.14. előadás 61. oldalán az 1 János 2:22-et az apostol szavaiként idézi

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386) (burkoltan) megemlíti Jakab, Péter, János és Júdás hét levelét. Kateketikai előadások, 4. előadás, 36. fejezet, 27–28. o.

Milánói Ambrus (370–390)

Nazianzi Gergely (330–391)

Pacianus, Barcelona (342–379/392) az 1 János-levelet5:16 (a halálhoz vezető bűnök) János műveként idézi. A bűnbánókról, 4.3. fejezet, 75. o.

Nüsszai Gergely (kb. 356–397) azt mondja: „János egyik katolikus levelében”, és idézi az 1 János 2:1-et. Ez arra utal, hogy voltak más levelek is. Az Eunomius ellen című mű 2. könyve, 14. fejezet, 128. oldal

Didymus, a vak (398) hivatkozik az 1 János 2:20; 3:13,21; 5:21 versekre

A szardíniai Cagliari-ból származó szakadár Lucifer (361–kb. 399) hivatkozik az 1 János 2:18; 3:13; 4:3,20; 5:2 versekre

Epiphanius, a salamisi (360–403)

Maximus, a torinói (4./5. század) hivatkozik az 1 János 2:6-ra

I. Ince pápa, Róma (kb. 405)

Maximinus (4./5. század) hivatkozik az 1 János 5:1-re

Rufinus (374–406)

János Aranyszájú (–407) az 1. Péter-levélből és az 1. János-levélből idéz, 14. kötet

Chromatius (407) hivatkozik az 1. János-levél 5:18-ra

Orosius/Hosius of Braga (414–418)

Karthágói zsinat (218 püspök) (393–419)

Jeromos (373–420) az Újszövetség könyveit tárgyalja. Kifejezetten megemlíti mind a négy evangéliumot, Pál leveleit a hét gyülekezethez, a Zsidókhoz írt levelet, valamint Pál leveleit Timóteushoz, Tituszhoz és Filemonhoz. Jeromos ezután az Apostolok cselekedeteit tárgyalja. Majd Jakab, Péter, János és Júdás hét levelét tárgyalja. Végül János Jelenéseit tárgyalja. 53. levél, 9. fejezet, 101–102. o.

Jeromos (373–420) hivatkozik az 1 János 3:21-re

Hippo-i Ágoston (388–430) megemlíti János apostolt, és hivatkozik az 1 János 4:7-re az Isten városa című mű 17. könyvének 5. fejezetében, 342. oldalon

Sozomen (370/380–425) az 1 János5:16 -re „Szentírásként” hivatkozik. Sozomen: Egyháztörténet, 1. könyv, 22. fejezet, 256. oldal

Johannes Cassianus (419–430) a „Hét könyv” című művének 5.6. fejezetében, 584. oldalán az 1 János 1:1–2-t az apostol János szavaiként idézi

Marcus Eremita (Kr. u. 430 után) hivatkozik az 1 János 4:3-ra

Nolai Paulinus (431) hivatkozik az 1 János 3:13-ra

Szókratész Egyháztörténete (kb. 400–439) utal az 1 János-levélre

Alexandriai Cirill (444) hivatkozik az 1 János 4:3-ra

Hesychius Jeruzsálemből (450 után) hivatkozik az 1 János 3:21-re

Speculum (5. század)

A khalkédóni zsinat (451)

Quodvultdeus (kb. 453) hivatkozik az 1 János 5:7–8, 20-ra

I. Leó római pápa (440–461) szerint az 1 János 4:2,3 az evangélista János műve – 28.3. levél, 42. o. Ugyanígy az 1 János 1:7 is az apostol János műve – 28.3. levél, 42. o.

I. Leó római pápa (422–461) az 1 János 4:2,3-at az Antikrisztusról az apostol János műveként idézi. 34.5. prédikáció, 149. o.

Cyrrhus-i Theodoret (kb. 466) hivatkozik az 1 János 4:3-ra

Prosperus Aquitaniai (426–455)

Varimadum (445/480) hivatkozik az 1 János 5:7–8, 10, 20-ra

Vigilius (484) hivatkozik az 1 János 5:1,18-ra

Damaszkuszi János (706–749) „...hét katolikus levél, nevezetesen egy Jakabtól, kettő Pétertől, három Jánostól, egy Júdástól...” Az ortodox hit magyarázata, 4. könyv, 17. fejezet, 90. oldal

3. Eretnekek és más írók tanúsága

Pseudo-Hippolytus (222–235/6) az 1 János 2:18-ra hivatkozik, mint János művére. 10. töredék, 244. o.

A eretnek Priscillianus (385) hivatkozik az 1 János 4:3; 5:7–8-ra

A eretnek Pelagius (416–418) hivatkozik az 1 János 2:6-ra

A donatista Tyconius (390 után) hivatkozik az 1 János 2:18-ra;3:14 ; 4:3-ra

4. Az 1 János-levél legkorábbi kéziratai azt mutatják, hogy vannak kézirati eltérések, de teológiailag jelentős hibák nincsenek.

p9 (= Oxyrhynchus 402-es papirusz) 1 János4:11 –12,14–17, 3. század. A The Complete Text of the Earliest New Testament Manuscripts (A legkorábbi újszövetségi kéziratok teljes szövege) című mű 70. oldalán található egy kép erről a kéziratról, és az áll benne, hogy a kézírás nem képzett írnoktól származik, gondatlanul írták, és egyes szavak írásmódja érthetetlen.

3. század – 1968 – Az Újszövetség szövege

3. század – 1998 – Aland et al., negyedik átdolgozott kiadás

74. o. (=Bodmer 17) ApCsel 1:2–5,7–11,13–15,18–19,22–25; 2:2–4; 2:6–3:26; 4:2–6,8–27; 4:29–27:25; 27:27–28:31; Jakab 1:1–6, 8–19, 21–23, 25, 27; 2:1–3, 5–15, 18–22, 25–26; 3:1, 5–6, 10–12, 14, 17–18; 4:8, 11–14; 5:1–3, 7–9, 12–14, 19–20; 1 Péter 1:1–2, 7–8, 13, 19–20, 25; 2:6–7, 11–12, 18, 24; 3:4–5; 2 Péter 2:21; 3:4, 11, 16; 1 János 1:1,6; 2:1–2,7,13–14,18–19,25–26; 3:1–2,8,14,19–20; 4:1,6–7,12,16–17; 5:3–4,9–10,17; 2 János 1,6–7,13; 3 János 6,12; Júdás 3,7,12,18,24 (7. század)

7. század – 1968 – Az Újszövetség szövegében szerepel a Jakab 2:4 és az 1 Péter 1:12

7. század – 1975 – Aland és társai, harmadik kiadás

6. század – 1998 – Aland és társai negyedik, átdolgozott kiadása

A Vaticanus [B] (325–350), a Sinaiticus [Si] (340–350) és az Alexandrinus [A] (kb. 450) kéziratok mind tartalmazzák az 1 János levelet.

Bohairi kopt [Boh] 3./4. század

Sahidikus kopt [Sah] 3.–4. század

Peshitta szír [Syr P] 375–400

Ephraemi Rescriptus [C] 5. század

Örmény [Arm] az 5. századtól

grúz [Geo] az 5. századtól

Etióp [Eth] kb. 500-tól

Érdemes megemlíteni, hogy az 1 János 5:7–8 a Biblia három vagy négy legjelentősebb kézirati eltérése közé tartozik. Ez azonban teológiai szempontból nem jelentős, mivel ezek a versek nem tanítanak semmit a Szentháromságról, ami máshol ne lenne megtalálható.

Az 1 János levél korai kéziratairól bővebben lásd: www.BibleQuery.org/1 John Manuscripts.html.