K: Pontosan hogyan kell kiejteni a „Tóra” szót, és mit jelent?
V: A Merriam-Webster szótár szerint TOR-ah-nak kell kiejteni, hosszú „o”-val, az „a” hangon schwa-val, és a hangsúly az első szótagon van. A Tóra a Biblia első öt könyvéből áll, a Teremtéstől a Mózes ötödik könyvéig.
A Tórát gyakran „Törvénynek” fordítják. Jelentése azonban tágabb, mint pusztán a „Törvény”, és pontosabb fordítása az „utasítás”. Például Alexandriai Kelemen a Stromata (193–202) című művének 1. könyvében, a 28. fejezet 340. oldalán négy témakörre osztotta a Tórát: a) történelmi, b) jogi/etikai, c) áldozati/természettudományi, és d) teológiai/látomás.
Más osztályozások szerint is fel lehet osztani.
K: Miért gondolják az emberek, hogy Mózes írta az első öt könyvet (amelyeket Tórának neveznek)?
V: Legalább három oka van ennek.
1. Jézus a Márk 1:44; 10:3–5; 12:26; Lukács 16:29, 31; 20:37; János 3:14; 5:46; 6:32; 7:19; 7:23 versekben úgy utalt ezekre, mintha Mózes írta volna őket.
2. Mások is elismerték, hogy a Tórát Mózes írta. Máté 22:24; Lukács 2:22; 5:14; 20:28; 24:27,44; János 1:17; 1:45; 8:5; 9:28; Apostolok cselekedetei 3:22; 6:11,14; 13:39; 15:1,5; 15:21; 21:21; 26:22; 28:23; 1 Korinthus 9:9.
3. Mózes mindezt saját maga is leírhatta (47 éve volt rá), vagy megkérhetett egy titkárt, hogy írja le egy részét vagy az egészet. Lehet, hogy egy titkár hozzáfűzött néhány dolgot, például a Mózes haláláról szóló fejezetet, de függetlenül attól, hogy hogyan írták le, Isten Mózesen keresztül adta át ezeket a könyveket.
K: Mózes írta-e a Tóra minden egyes szavát?
V: Valószínűleg nem. De ez nem baj, mert Istenben bízunk, és nem Mózesben, ami azt illeti, hogy Ő adta át és őrizte meg azt, amit el akar olvasnunk. A II. Mózes 6:26–27; 16:33–36 részeket Mózes is írhatta, ha úgy döntött, hogy ezeket a részeket harmadik személyben írja meg, ahogyan a V. Mózes 31:9,24-ben is tette. Mózes próféta volt, de szokatlan lenne, ha a V. Mózes 34:5–12-ben a saját haláláról írt volna. Ugyanakkor ez a három példa egyike sem utal arra, hogy bármi is Mózes ideje után íródott volna.
K: Általánosságban véve hogyan lehetett az első öt könyv Mózes műve, hiszen az emberek [állítólag] akkoriban nem tudtak írni?
V: A 19. század közepén sok liberális, úgynevezett keresztény tanító azt hirdette, hogy a Biblia évszázadokig tartó szóbeli hagyomány útján jutott el hozzánk, mivel Mózes idején az emberek nem tudtak írni. Azóta azonban olyan írásos emlékeket találtak, amelyek Mózes idejétől 1800 évvel korábbra datálhatók. Körülbelül 30 000 sumér agyagtáblát találtak, köztük 4 000-et Uruk városában, amelyek i. e. 3000-re datálhatók, és több mint 20 000 táblát a jelentős Mari városában. Ebla városában (Kr. e. 2500–2200) 14 000 és 15 000 közötti agyagtáblás feliratot tártak fel, köztük egyet, amely megemlíti Ábrahám nevét. Mózes idejére már a rabszolgák is tudtak olvasni és írni. Természetesen Mózes az egyiptomi udvarban nőtt fel, és alapos oktatásban részesült (lásd ApCsel 7:22).
Még egy közönséges rabszolga is tanulhatott abból, hogy egyszerűen elolvasta a különböző templomok és sírok falain található összes feliratot. Mondhatnánk, hogy azoknak is el kellene olvasniuk a falon lévő írást, akik még mindig ragaszkodnak a szóbeli hagyomány elméletéhez. További részletekért lásd az Encyclopedia of Bible Difficulties című mű 51–54. oldalát. Ebla-ról bővebben a National Geographic Magazine 1978. decemberi számának 731–759. oldalán olvashat.
K: Van válasza erre a kérdésre: Hány izraelitát ölt meg Isten engedetlenség és lázadás miatt a pusztai vándorlás évei alatt?
V: Kétféleképpen lehet válaszolni erre a kérdésre.
a) Az Egyiptomból kijött izraeliták szinte mindegyike meghalt a pusztában engedetlenség miatt. Sokan közülük természetes halált haltak öregségükben, de Isten azt mondta, hogy az Egyiptomból kijött emberek közül senki sem éri el az ígéret földjét, kivéve Józsuét, Kálebot és azokat, akik még nem voltak felelősségre vonható korúak. (Emellett néhányan nem engedetlenség miatt haltak meg, hanem az amálekiek támadása miatt, amint az a 2Mózes 17:8–13-ban olvasható.)
b) Ha azonban csak azokat az embereket szeretnéd számba venni, akiket Isten közvetlenül megölt (beleértve a pestis által elpusztítottakat is) engedetlenségük miatt:
b1) A 2Mózes 32:35 szerint sokan haltak meg – számot nem említve – pestis által, miután aranyborjút készítettek.
b2) A Levitikus 10:1–3 szerint Áron két fia, Nádáb és Abihu, azért haltak meg, mert engedély nélküli tüzet mutattak be.
b3) A 4. Mózes 11:33–34 egy súlyos pestisről számol be, de számadatokat nem közöl.
b4) A Számok könyve 14:37–38: Azokat, akik rossz hírt terjesztettek Kánaánról, eltalálta a pestis, és meghaltak.
b5) IV. Mózes 16: Korah, Dátán, Abiram és családjaikat elnyelte a föld.
b6) 4Mózes 20:22–28: Áron azért halt meg, mert ő és Mózes lázadtak a Meribá vizeinél. (Áron akkor 123 éves volt a 4Mózes 33:39 szerint, de Isten kifejezett parancsára halt meg.)
b7) 4Mózes 21:6–8: Sokan meghaltak mérges kígyómarástól, miután Isten ellen szóltak.
b8) 4Mózes 25:8-9: Az izraeliták imádták a Peór-i Baált, mire pestis támadt, amely 24 000 embert ölt meg.
b9) Végül Mózesnek parancsot kapott, hogy menjen fel a Kánaánnal szemben fekvő Moábban található Nebó-hegyre, ahol Isten közölte vele, hogy el fogja venni az életét. Isten azt mondta neki, hogy menjen oda, hogy megmutassa neki a földet, még ha Mózes nem is léphetett be oda. Így Mózes felment oda, hogy megnézze a földet, majd meghaljon, ahogyan Isten parancsolta neki (Mózes 5. könyve 32:48–52; 34:1–5).
c) Kivégzésekre is sor került.
c1) Körülbelül 3000 izraelitát öltek meg bálványimádásért az aranyborjú imádása után (2Mózes 32:28).
c2) A Levitikus 24:10–16 szerint egy istenkáromlót megköveztek.
c3) 4Mózes 15:32–36: Megkövezték azt, aki szombaton fát gyűjtött.
c4) 4Mózes 25:4-8: Megölték azokat az izraelitákat, akik a Peór-i Baálnak imádták.
Figyeljük meg azt is, hogy a 4. Mózes 26. fejezetében szereplő második népszámlálás során a teljes létszám valamivel alacsonyabb, mint az azt megelőző, közel 40 évvel korábbi első népszámláláskor. Tehát a közel 40 évig tartó vándorlásuk a pusztában egyáltalán nem növelte a létszámukat.
A Tóra más részeiből, valamint későbbi szövegekből megtudjuk, hogy Isten irgalmas és szerető, de az előző szakaszok azt mutatják, hogy Isten szigorú és haragos is. Ezeket a haláleseteket el lehetett volna hallgatni, és elveszhettek volna a történelem homályában, de szándékosan rögzítették őket itt, és szerintem azért, mert Isten üzenetet akart közvetíteni. Annak ellenére, hogy Isten kegyes és irgalmas lehet, ne vegyük természetesnek a kegyelmét és irgalmát. Ne lázadjatok Isten ellen, mert Isten az univerzum legharagosabb és egyben legszeretőbb Lénye.
Tapasztaljátok meg Isten kegyelmét és irgalmát, ne pedig haragját!
K: Van-e történelmi bizonyíték a „hexateuch”-ra, vagyis a Tóra és a Józsué könyve gyűjteményére?
V: Egyáltalán nincs. Íme három ellentmondó bizonyíték:
1. A szamaritánusok kizárólag a Tórát (az első öt könyvet) fogadták el szentírásként.
2. A szadduceusok szintén ugyanezt az öt könyvet fogadták el teljes szentírási tekintéllyel.
3. Az ortodox zsidók ugyanazt az Ószövetséget fogadták el, mint a protestánsok, de három részre osztották: a Tórára, a Prófétákra és az Írásokra.
K: Mi a JEPD-elmélet, mik az érvei, és miért téves?
V: A JEPD-elméletet, vagyis a dokumentumhipotézist manapság számos egyetemi bibliai kurzuson tanítják. A 19. században Julius Wellhausen és mások dolgozták ki, amikor a tudósok úgy vélték, hogy Mózes idején kevesen tudtak írni. Az elmélet szerint a Biblia első öt könyve (valamint a Józsué könyve) szóbeli hagyomány volt, amelyet Mózes után sok évszázaddal, legalább négy vagy öt különböző szerző írt le.
Jehvista forrás (kb. i. e. 850) azokhoz a szakaszokhoz, ahol az istennevet használják, például a Mózes első könyve 2:4–3:3-ban.
Elohista forrás (kb. i. e. 750), ahol az Elohim szót használják Istenre, például a Mózes első könyve 1–2:3; 7:2–3 versekben.
Pap-forrás (kb. i. e. 450) a templomra vonatkozó versekhez, például a Levitikusban és a Mózes első könyve 6:19–20-ban.
Deuteronomista forrás (kb. i. e. 622) a Deuteronomium könyvének nagy részében.
A szentségi forrás (kb. i. e. 575) a Levitikus 17–26-hoz a JEPD-elmélet egy változata.
Általánosságban a JEPD-elmélet azt tanította, hogy a Biblia hamisan ábrázolja önmagát, és a Tórát i. e. 200 körül szerkesztették a mai formájára. Ugyanakkor rendelkezünk a Holt-tengeri tekercsekből származó, i. e. 250 körülről datált másolatokkal a II. Mózes könyvéről és a Levitikusról.
…Mit mondtak a Biblia írói
Mózes leírta, amit az Úr mondott a II. Mózes 24:4–7-ben és a II. Mózes 34:27-ben.
Az Úr a Józsué 1:7–8-ban arról beszélt, hogy gondosan be kell tartani minden törvényt, amelyet Mózes adott neki a Törvénykönyvben. Lásd még a Józsué 8:31–34; 23:6 verseket.
Josiás idején a 2. Krónikák 34:14 említi, hogy megtalálták a Törvénykönyvet, amelyet Mózes adott.
Jézus és az evangéliumírók a Márk 7:10; 10:3–5; 12:26; Lukács 2:22; 5:14; 16:29–31; 20:28,37; 24:27,44; János 1:45; 5:45–47; 7:19,23; 8:5; 9:29.
Pál apostol Mózes írásaira hivatkozik a Rómaiakhoz írt levél 10:5; az 1. Korinthusbeliekhez írt levél 9:9; és a 2. Korinthusbeliekhez írt levél 3:15 versekben.
Az Újszövetség egyéb könyvei, amelyek megemlítik Mózest: ApCsel 3:22; 6:14; 13:39; 15:1,21; 26:22; 28:23; Zsidók 9:19; Jelenések 15:3.
Az „Evidence That Demands a Verdict” című mű 2. kötetének 95–98. oldalán felsorolt további versek, amelyek arra utalnak, hogy a Tórát Mózes írta és/vagy az ő idejében keletkezett: a Mózes 5. könyve 31:9, 24–26; a Mózes 2. könyve 17:14; a Mózes 4. könyve 33:2; az 1. Királyok 2:3; a 2. Királyok 14:6; 23:25; 1 Krónikák 22:13; 2 Krónikák 5:10; 23:18; 25:4; 30:16; 33:8; 35:12; Ezsdrás 3:2; 6:18; 7:6; Nehemiás 1:7,8; 8:1,14; 9:14; 10:29; 13:1; Dániel 9:11,13; Malakiás 4:4.
Ézsaiás 59:21 így ígér: „»Ami engem illet, ez az én szövetségem velük« – mondja az Úr. »A Szellemem nem távozik el tőletek, és az én szavaim, amelyeket a szátokba adtam, nem távoznak el a szátokból, sem gyermekeitek és unokáitok szájából, mostantól kezdve és mindörökké« – mondja az Úr.” (BSB)
Lehetséges, hogy Mózes maga írta le az egész Tórát pergamenre, hiszen több mint 40 éve volt rá. Ugyanakkor lehetséges, hogy írnokokat bízott meg ezzel a feladattal. Néhány szót később szerkeszthettek, és Mózes valószínűleg nem írt a saját haláláról. Ezeken a kivételeken kívül azonban a Biblia írói, az összes zsidó tanító (Philo, Josephus stb.), a korai keresztény írók, valamint azok, akik ma is hisznek a Bibliában, a következőket vallják:
a) a Tórát (Törvényt) Mózes idején írták,
b) Mózes írta, vagy írnokok írták az ő irányítása alatt,
c) Isten szavának megbízható továbbadásaként.
A JEPD-elmélet mindhárom pontot tagadja.
…Az ítéletalkotás kritériumai
Amikor az emberek azt állítják, hogy valami igaz vagy hamis, meg kell fogalmazniuk az értékelésük alapjául szolgáló kritériumokat. Általánosságban elmondható, hogy ha egy dokumentum azt állítja, hogy egy bizonyos időszakban valaki írta, akkor a kétség javára az állításnak kell hinni, hacsak nincsenek komoly okok az ellenkezőjére. Nem objektív, ha a világi történelemre egyfajta mércét alkalmazunk, a vallásos emberek által írt történelemre pedig egy szkeptikusabb mércét.
Az alábbiakban a JEPD-elmélet mellett és ellen szóló érvek szerepelnek, az elméletet támogató érvek után pedig egy-egy cáfolat („Válasz” jelöléssel). A „harcmező” jelentősen megváltozott a JEPD-elmélet bevezetése óta, az archeológusok csákányának minden apró csapása fokozatosan lerombolja ennek a 19. századi elméletnek a tekintélyét.
…A JEPD-elméletet alátámasztó, több szerzős érvek
Az Istenre használt istennevek közötti különbség: az Elohim szót 35-ször használják az első 34 versben, a Jahve-Elohim szót pedig 20-szor a következő 45 versben.
Válasz: Ez nem teljesen pontos, mivel a Mózes első könyve 3:1–5-ben, amikor a kígyó és Éva beszélgetnek, háromszor csak az „Elohim” kifejezést használják. De az egyik kifejezés használata a másikkal szemben szándékos volt. Ez először Isten egyetemes, transzcendens természetét fejezte ki, majd ezt követték személyesebb vonásai. Hasonló helyzet áll fenn a muszlim Koránban is. Az „Allah” kifejezés a későbbi, medinai szúrákban dominál, míg a korábbi, mekkai szúrákban gyakran használják az „Úr” kifejezést, az „Allah” pedig ritkán fordul elő. Hasonlóképpen a Zsidókhoz írt levél első fejezete soha nem használja a „Jézus” vagy a „Krisztus” szavakat, hanem csak ötször a „Fiú” kifejezést. A Zsidókhoz írt levél 2:1–3:3 azonban négyszer használja a „Jézus” szót. Mégis senki sem vonja kétségbe a Zsidókhoz írt levél egységét. A János 1:1–16 sem használja soha a „Jézus” vagy a „Krisztus” szavakat, hanem csak a „Szó” vagy a „Fiú” kifejezést, összesen hatszor. Mégis senki sem gondolja, hogy a János 1:1–16 egy másik szerző műve lenne.
Mellékesen megjegyezzük, hogy a Jónás-könyv Jónás 3:4-ig kizárólag az istennevet használja (kivéve, amikor a tengerészek beszélnek). Ezt követően a szöveg az Elohim szót is használja az igaz Istenre való hivatkozásként.
Állítólagos anakronizmusok: A 2Mózes 6:2–3-ban Isten azt mondja, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak nem a Jahve nevén mutatta meg magát. Ez a név a 2Mózes 6:2–3 előtt 197 helyen szerepel.
Válasz: Az, hogy „Kolumbusz partra szállt Amerikában”, nem anakronisztikus, és ne felejtsük el, hogy a Teremtés könyvét csak Mózes idejében írták le. Ráadásul nem azt mondja, hogy a nevet addig soha nem fedték fel, csak azt, hogy ezt a három embernek nem tették közzé. Természetesen a párbeszédek többsége valószínűleg átfogalmazás.
Különálló események párhuzamai: 1Mózes 1 és 1Mózes 2. 1Mózes 4:17–24 és 1Mózes 4:25–5:32. 1Mózes 12:19–20 és 1Mózes 26:7–11. 1Mózes 15 és 1Mózes 17.
Válasz: A hasonlóság nem bizonyítja az ismétlődést. Például az 1. Mózes a föld teremtéséről szól, a 2. Mózes pedig az ember teremtéséről az Édenkertben. Az 12. Mózes 19–20-ban Ábrahám a feleségét a húgának adta ki. Ha egy fiú felnézett az apjára, és az apja ezt tette, és soha nem mondta el a fiúnak, hogy ez helytelen, akkor a fiú nagyobb valószínűséggel tett volna ugyanezt. Izsák is ugyanezt tette a Mózes első könyve 26:7–11-ben.
Összefoglaló vagy kiegészítő párhuzamok: 1Móz 6:19–20 és 1Móz 7:2–3. 1Móz 12:1–5 és 1Móz 12:4b–9. 1Móz 32:22–32 és 1Móz 35:9–10.
Válasz: Az ókori irodalomban is gyakran szerepeltek összefoglalások.
Állítólagos ellentmondások: 1Móz 1:12,26 és 1Móz 2:5-7. 1Móz 1:24,27 és 1Móz 2:7,19.
Válasz: Isten az embert megelőzően teremtette a növényeket, de a mezei növények (termények) az ember után jelentek meg a Mózes 2:5–7-ben. A Mózes 2:7,19 azt mutatja, hogy az állatok már meg lettek teremtve, nem pedig azt, hogy csak akkor lettek teremtve. A Mózes 2:19 így szól: „Az Úr Isten pedig a földből formálta meg az összes vadállatot és az ég összes madarát” (NIV).
Különböző írásstílusok jelennek meg.
Válasz: Ugyanaz a személy különböző témákhoz és élete különböző szakaszaiban különböző írásstílusokat használhat. Például C. S. Lewis írt meséket, tudományos fantasztikus regényeket és teológiai műveket, és stílusa sokkal változatosabb, mint a Tóra stílusai.
…A JEPD-elmélet ellen felhozott, időbeli időszakokra vonatkozó érvek
Ki ismerhette volna ezeket a korszakbeli részleteket? A 19. században a Biblia-kritikusok számos olyan részletre mutathattak rá a Tórában, amelyeknek nem volt bibliai forráson kívüli alátámasztása. Ilyen példák voltak a palesztinai hettita városok, Sodoma és Gomorra, olyan nevek, mint Ábrám és Arioch, valamint a felsorolt népek. A 20. században a legtöbbjükre bizonyítékot találtak, beleértve a 68 említett nép közül 51-et és a 16 város közül 13-at. Például több mint 20 000 táblát őriztek meg Mari városából (Kr. e. 2800–1760). Ezek között szerepelnek a Noé, Ábrám, Lábán és Jákób nevek is.
Ki ismerhetné az ókori Egyiptom részleteit? Még a mai bibliai kritikusok is néha elkövetik azt a hibát, hogy olyanokat állítanak, mint például, hogy Egyiptomnak biztosan zárt határai voltak, vagy hogy nincs bizonyíték a héber emberekre. Azonban a régészek bizonyítékot találtak arra, hogy az ázsiai hosszúfarkú juhok pontosan ebben az időszakban jelentek meg először Gosenben. Az i. e. 1809–1743 körüli egyiptomi rabszolgalisták kifejezetten említik az Isszachár és Áser törzsekből származó rabszolgákat. Találtak egy nagy villát, amely talán József otthona volt. Felfedeztek olyan, kizárólag abban az időszakban előforduló ázsiai neveket, mint például Shiphrah.
„J” betűhöz: A Teremtés könyve 1. fejezete ellentétként jelenik meg, szinte cáfolva a Gilgames-eposzt, amelyet először i. e. 2100 körül írtak (bár végleges formájában csak i. e. 1200–1000 között).
„E” betűhöz: A Teremtés könyve 2. fejezete bizonyos hasonlóságokat mutat a Kr. e. 2400 körül írt sumér Dilmun-verssel. Ha két irodalmi műben hasonlóságok találhatók, az hasonló időszakra utal.
A „P” esetében: Joseph P. Free tudós szerint ma már nincs érvényes ok arra, hogy a levitikus áldozati törvényeket későbbi időre datáljuk, mivel hasonlóságok jelennek meg az i. e. 14. századi ugariti forrásokban is.
„D” esetében: A Deuteronómium vázlata nagyon hasonlít a Kr. e. 1000 előtti hűbérszerződésekhez.
…A JEPD-elmélet ellen szóló egységességi érvek
A liberális Interpreter’s One-Volume Commentary szerint 91 verset osztanak szét különböző „szerzők” között.
Mózes első könyve 2:4; 7:16,17; 8:2,3,13; 10:1; 12:4; 13:11,12; 16:1; 19:30; 21:1,2,6; 25:11,26; 31:18; 32:13; 33:18; 35:22; 37:25,28; 41:46; 42:28; 45:1,5; 46:1; 47:5,6,27; 48:9,10; 49:1,28
II. Mózes 1:20; 2:23; 3:4; 4:20; 7:15, 17, 20, 21; 8:15; 9:23, 24, 35; 10:1, 13, 15; 12:27; 13:3; 14:9,19,20,21,27; 15:21,22,25; 16:13,15; 17:1,2,7; 19:2,3,9,11,13; 24:12, 15, 18; 25:18; 31:18; 32:8, 34, 35; 33:5, 19; 34:1, 11, 14
Számok 13:17,26; 14:1; 16:1,2,26,27; 20:22.
(A Mózes ötödik könyvét teljes egészében „D”-nek tekintik.)
Hány verset kellene pontosan középen kettévágni ennek az elméletnek az alapján, hogy az már ne legyen tartható? Kilencvenegy vers túl sok, mégis ennyit kellene kettévágni.
Íme a Brooklyn-papirusz (Kr. e. 1809–1743) tényleges szövegének fordítása, amely megemlíti Issachart, Ashert és Shiphrah-t, David M. Rohl Pharaohs and Kings: A Biblical Quest című művéből (Crown Publishers, 1995), 276–277. o.
„(b) A 13., 14., 16., 22. és 67. sorban az „Issachar” törzsi névadó változatai találhatók, amely Lea és Jákób ötödik fiának a neve;
(c) A 23. sorban az „Asher” klán neve fordul elő, amelyet névadó őséről, Zilpa és Jákób második fiáról neveztek el.
(d) Végül a 21. sorban a „Shiphrah” nevet olvashatjuk,”
K: Isten megbízhatóan megőrizte-e a Tórát?
V: Igen. Mind a Szentírás, mind a régészet arra utal, hogy a mai példányainkban nincsenek jelentős változások. Íme négy ok:
1. Isten megígérte, hogy megőrzi az Ő szavát Ézsaiás 55:10–11; 59:21; 1 Péter 1:24–25; Máté 24:35 versekben.
2. Jézus és az Újszövetség megerősítette az Ószövetség szentírásait Máté 19:4; 22:32,37,39; 23:35; Márk 10:3-6; Lukács 2:23-24; 4:4; 11:51; 20:37; 24:27,44 versekben.
3. Régészeti bizonyítékok: A Septuaginta, a Tóra görög nyelvre készült fordítása, i. e. 250 körül készült. A Holt-tengeri tekercsek i. e. 250-től Krisztus ideje utánig nyúlnak vissza, és összehasonlíthatjuk őket mai Bibliáinkkal. Az arámi targumok Jézus ideje körül készült fordítások. A Holt-tengeri tekercsek körülbelül 95 000 töredékből állnak, amelyek az Ószövetség és egyéb írások mintegy 867 kéziratából származnak. A Holt-tengeri tekercsek körülbelül egyharmada az Ószövetség kéziratai, a The NIV Study Bible 1432. oldalának adatai szerint.
4. Az őskeresztény írók, köztük Ignatius és Polikárp – akik János apostol tanítványai voltak – megerősítése.
K: A muszlimok számára milyen bizonyítékot nyújt a Korán arra, hogy a Biblia eredetileg Istentől származik?
V: Azok a muszlimok, akikkel beszéltem, nyíltan elismerik, hogy a Biblia eredetileg Istentől származik, de íme néhány ok a saját Koránjukból, amiért ezt el kellene hinniük.
1. A Korán számos prófétát és istenfélő embert említ, akik a Bibliában is szerepelnek.
Ezek közé tartozik Noé, Ábrahám, Izsák, Jákób, Jób, Mózes, Dávid, Salamon, Illés, Elizeus, Jónás, Keresztelő János, Jézus és az apostolai.
6. szúra 84–85: „Neki [Ábrahámnak] adtuk Izsákot és Jákóbot, mindhármukat (hármat) mi vezettük; és előtte vezettük Noét, valamint az ő leszármazottai közül Dávidot, Salamonot, Jóbot, Józsefet, Mózest és Áront; így jutalmazzuk azokat, akik jót cselekszenek; és Zakariyát, János [a Keresztelőt], Jézust és Eliást [Illés] – mindannyian az igazak sorában vannak.”
32. szúra 23. vers: „Valóban, korábban már adtunk könyvet Mózesnek. Ne kételkedj tehát abban, hogy eljut (hozzád): és útmutatóvá tettük azt Izráel fiainak.”
6. szúra, 91. vers: „Nem ítélik meg helyesen Allahot, amikor azt mondják: »Allah semmit sem küld le az embernek (kinyilatkoztatás formájában).« Mondd: »Akkor ki küldte le azt a könyvet, amelyet Mózes hozott? – fényt és útmutatást az embernek;...«”
2. A Korán szerint Allah ezeknek a prófétáknak adta át szavait
4. szúra 150–151: „Azok, akik tagadják Allahot és a küldötteit, és el akarnak választani Allahot a küldötteitől, mondván: »Egyesekben hiszünk, másokat pedig elutasítunk«, és középútat akarnak járni, (151) azok valójában hitetlenek;...”
A 3. szúra 48. verse így szól: „És Allah megtanítja őt [Jézust] a könyvre és a bölcsességre, a Tórára és az Evangéliumra.”
A 29. szúra 46. verse azt mutatja, hogy hinni kell a Bibliában: „...»Hiszünk a nekünk leeresztett kinyilatkoztatásban és abban, ami nektek leeresztetett...«”
K: A muszlimok számára milyen bizonyítékot nyújt a Korán arra, hogy a Tóra ma is megbízhatóan megőrződött?
V: Tapasztalatom szerint sok muszlim nem tudja pontosan, mit tanít a saját Koránjuk erről a témáról. Íme négy pont, amelyeket egy-egy magyarázat követ.
1. A Korán soha nem állítja, hogy a Biblia eltorzult volna,
2. Inkább azt mondja, hogy Allah megőrzi az Ő szavát,
3. Jézus a saját korában megerősítette a Bibliát, és
4. A régészeti leletek egészen Jézus idejéig nyúlnak vissza.
1. A Korán soha nem állította, hogy a Biblia eltorzult volna.
A 2:75-ös szúra azt mondja, hogy egyesek – talán a medinai zsidók – tudatosan eltorzították Isten szavát, miután megértették azt. Nem állítja azonban, hogy meghamisították volna a szentírást, sem a sajátjukat, sem az egész világét. Ráadásul nem is torzíthatták volna el tudatosan Isten szavát, ha már nem rendelkeztek volna vele. Lásd még a 3:78-as szúrát.
2. A Korán azt mondja, hogy Allah megőrzi az Ő szavát.
Az 5:46-os szúra így szól: „És a próféták nyomdokaiba küldtük Jézust, Mária fiát, megerősítve az előtte jött Tórát: elküldtük neki az evangéliumot; abban útmutatás és fény volt. És megerősítése az előtte jött Tórának: útmutatás és intés azoknak, akik félnek Allahot.” Jézusnak rendelkeznie kellett a hiteles Tórával, hogy megerősíthesse azt.
A szöveg folytatódik. A 5. szúra 47. versében ez áll: „Az Evangélium népe ítéljen aszerint, amit Allah abban kinyilatkoztatott...” Ha az Evangélium népének aszerint kell ítélnie, amit Isten az Evangéliumban kinyilatkoztatott, hogyan lehetne az, hogy az Evangélium, amely alapján ítélniük kell, nem az az Evangélium, amely alapján Isten azt mondta nekik, hogy ítéljenek?
Az 5:48-as szúra így szól: „Neked [beleértve az Evangélium népét is] igazságban küldtük a Szentírást, megerősítve az azt megelőző Szentírást, és biztonságban őrizve azt: ítélj tehát közöttük az alapján, amit Allah kinyilatkoztatott, és ne kövesd hiábavaló vágyaikat, eltérve attól az igazságtól, amely hozzád jutott...” Lásd még az 5:66, 68, 70-es szúrákat.
Vedd észre, hogy Allah a) megerősítette az előtte lévő szentírást, és b) biztonságban őrizte azt. Kedves muszlim, hiszel abban, amit a Korán mond arról, hogy Isten őrzi a könyv népe szentírását?
A 15. szúra 9–10. versei így szólnak: „Kétségtelenül leküldtük az üzenetet; és bizonyosan meg fogjuk őrizni [a hamisítástól]. Küldtünk már előtted hírnököket a régi szekták közé.” A 15. szúra 9. verse nem csak a „Korán” megőrzéséről beszél, hanem „az üzenetről”.
A 10. szúra 94. versében az áll, hogy a kételkedőknek azokat kell megkérdezniük, akik már Mohamed előtt is olvasták „a Könyvet”.
3. Jézus megerősítése a Tóráról a saját korában.
A 3. szúra 48. verse így szól: „És Allah megtanítja őt [Jézust] a könyvre és a bölcsességre, a Tórára és az Evangéliumra.”
A Korán 5:46. szúrája így szól: „És a [próféták] nyomdokaiba küldtük Jézust, Mária fiát, megerősítve az előtte jött Tórát: elküldtük neki az Evangéliumot; abban útmutatás és fény volt. És megerősítve az előtte jött Tórát: útmutatás és intés azoknak, akik félnek Allahot.”
Ha Jézus megerősítette a Tórát, amely az ő idejében megmaradt, akkor veszélyes elutasítani azt, amit Jézus megerősített.
A Korán 3. szúrájának 50. versében ez áll: „(Én [Jézus] azért jöttem hozzátok), hogy tanúságot tegyek a Tóráról, amely előttem volt. … Az Úrtoktól származó jelzéssel jöttem hozzátok. Tehát féljétek Allahot, és engedelmeskedjetek nekem.” Az embereknek szinte lehetetlen feladatot jelent a következőket megtenni:
1. Féljék Istent, mégis azt gondolják, hogy Ő képtelen vagy nem hajlandó megőrizni azt a kinyilatkoztatást, amelynek követői engedelmeskednek.
2. Engedelmeskedni Jézusnak, miközben elutasítják mind az Ő szavait, mind a Tórát, amelyet Ő megerősített.
4. Az Ószövetség régészeti bizonyítékai
A régészet bizonyítja, hogy a Jézus által ismert Biblia fennmaradt.