< Bibliai kérdés az Efézusbeliekhez írt levélből

K: Az Efézusbeliekhez írt levél 1:1-ben szereplő levél mikor íródott?

V: Az Efézusbeliekhez írt levél 3:1; 4:1; 6:20 versei szerint Pál a levél írásakor fogságban volt. Pál írhatta a levelet, miközben 57–59-ben Cezáreában volt fogságban, vagy 60–62-ben Rómában.

K: Az Efézusbeliekhez írt levél (Ef 1:1) valóban az efézusiaknak szólt?

V: Minden bizonnyal a környékbeli gyülekezeteknek szólt, de néhány korai kéziratban nem szerepel az „Efézusban” kifejezés.

Bizonyíték arra, hogy az „Efézusban” kifejezést később illesztették be:

1. A p46 Chester Beatty II (Kr. u. 100–150) kéziratban nincsenek hiányok, és nincs hely e két szó számára. Ez a kézirat tartalmazza a Galatákhoz, a Filippiekhez, a Kolosszusokhoz, az 1. Thesszalonikaiakhoz, valamint az 1. és 2. Korinthusbeliekhez írt leveleket is, és minden esetben a város neve ott szerepel, ahol lennie kell. (Bár tartalmazza a Rómaiakhoz írt levél egyes részeit, a Rómaiak 1–4 nem szerepel benne.)

2. Az alexandriai kéziratok, a Vaticanus (Kr. u. 325–350) és a Sinaiticus (Kr. u. 340–350) egyaránt nem tartalmazták ezt a kifejezést. Mindkettőbe egy korrektor írta be később.

3. Azok a korai írók, akiknél nem szerepel az „Efézusban” kifejezés, Tertullianus (írta 207-ben) és Origenész (225–253/254).

4. A mai Handbook for Solving Bible Difficulties (Kézikönyv a Biblia nehézségeinek megoldásához) című mű 294. oldalán megemlítik, hogy ha Pál ezt a levelet kizárólag az efezusiaknak írta volna, akkor elvárható lenne, hogy személyes üdvözleteket is csatoljon azokhoz az emberekhez, akikkel három évet élt együtt, de ilyenek nincsenek benne.

5. Hasonlóképpen, az Efézusbeliekhez írt levél 1:15-ben úgy tűnik, Pál egy régióról beszél, nem csupán arról a városról, ahol három évig élt.

6. Origenész és Jeromos azt állították, hogy a „Efézusban” kifejezés nem szerepelt a legjobb kéziratokban, amelyekkel rendelkeztek, bár Jeromos, amikor felsorolta az egyház írásait, azt mondta, hogy Pál írt egy levelet az efézusiaknak (Jeromos és Gennadius (kb. 485–492), 5. fejezet). Tertullianus szintén azt állította, hogy Marcion követői ezt a levelet a laodiceaiaknak címzettnek tekintették.

A körlevél-elméletet támogatók között volt Theodore Beza és James Ussher érsek.

Bizonyíték arra, hogy az „Efézusban” kifejezés az eredeti szövegben szerepelt:

1. A korai író, Ignatius az efézusiakhoz írt levelében (110–117, 12. fejezet) azt írja, hogy Pál levelében megemlíti az efézusiakat.

2. Ami az „Efézusban” kifejezést illeti, mind a Sinaiticus, mind a Vaticanus kéziratban más kézírással hozzáadott szavakról van szó.

3. Az Alexandrinus (kb. 450-ből), a Claromontanus (5./6. század) és a bizánci lekcionárium is tartalmazza az „Efézusban” kifejezést.

4. János Aranyszájú (Kr. u. 392–407) egyházi író kommentárjában is szerepel ez a kifejezés. Aranyszájú kommentárjai közvetlen idézeteket tartalmaznak a Szentírásból.

5. Egy körlevél ellentmondana Tichikus küldetésének, amely szerint a levelet Efézusba kellett eljuttatnia (Efézus 6:21–22). Tichikus egy másik levelet is elvitt a kolosszusokhoz (Kolosszus 4:7–9).

6. Az egyház korai történetéből nem ismerünk más olyan körlevelet, amelyben ne szerepelne város- vagy személynév.

7. Ez lett volna az egyetlen ismert körlevél, amelyet Pál írt volna.

Következtetés: vagy az „Efézusban” kifejezést kivették bizonyos kéziratokból – például a Chester Beatty II-ből Kr. u. 100–150 előtt –, vagy pedig hozzáadták bizonyos kéziratokhoz Kr. u. 117 körül. Ez egy példa a Szentírásban előforduló nagyon korai változatokra, amelyek esetében egyik lehetőség sem bizonyos.

K: Az Ef 1,1 alapján mi az Efézusbeliekhez írt levél vázlata?

V: Szinte mindenki egyetért abban, hogy a könyv két részre oszlik: az 1–3. és a 4–6. fejezetekre. Ezen túlmenően azonban sok a nézeteltérés. Íme egy vázlat.

Ef 1–3: Helyzetünk Jézus Krisztusban

- Efézus 1: Isten akaratának titka

- - Efézus 1:1–2 Üdvözlet

- - Efézus 1:3–14 Helyzetünk a mennyei helyeken

- - Efézus 1:15–23 Tudnod kell, hogy számodra minden megváltozott

- Efézus 2: A Krisztusban való élet titka

- Ef 3 A zsidók és a pogányok együttléte Krisztusban

Ef 4-6 Életünk Jézus Krisztusban

- Ef 4 Éljünk az elhívásnak méltóan

- Efézus 5:1-20 Legyetek Isten utánzói

- Ef 5:21–6:9 Alávessétek magatokat egymásnak

- Efézus 6:10-20 Vegyétek fel Isten fegyverzetét

Ef 6:21-24 Tichikus, a hírnök, és búcsú

K: Az Efézus 1:3,17 és az 1 Péter 1:3 versekben az Atya Jézus Istene?

V: A Szentháromságon belül igen. A Zsidókhoz írt levél 1:9 a „Isten” szó többféle jelentését mutatja be, amikor azt mondja: „Ezért Isten, a te Istened, megkent téged” (BSB). Meg kell különböztetni a természetet és a szerepet. Mindhárman Istenek a Szentháromságban, de a Szentháromságon belül az Atyának kiemelkedő szerepe van, mint Jézus Istenének. A Fiú nem alacsonyabb rendű az Atyánál, de szerepe alárendelt az Atyához képest.

K: Mivel Bart Ehrman szerint az Efézusbeliekhez írt levél 1:3–14, akárcsak a Kolossébeliekhez írt levél 1:3–8, görögül egyetlen mondatból áll, vajon a mondat hossza arra utal-e, hogy ezeket nem Pál írta, aki általában rövid mondatokat írt? (Bart Ehrman ezt állította a Jesus, Interrupted című könyvében, 126. o.)

V: Nem. Nemcsak hogy Ehrman ellentmond a mondatszünetek helyéről kialakult konszenzusnak, de a mondatok sem sokkal hosszabbak azoknál, amelyekről Ehrman is úgy véli, hogy nagy valószínűséggel Pál írta őket. Négy érvvel lehet válaszolni erre az állításra.

1) A korai görög kéziratokban nem volt írásjel, így csak következtetni lehet arra, hogy mi volt pont, mi pedig pontosvessző vagy vessző.

2) Még ha Isten is kinyilatkoztatná nekünk az „isteni ihletésű írásjeleket”, az akkor is hamis statisztika lenne, hiszen a leghosszabb mondat nem csupán a könyv hosszától, hanem a témától is függne. Például vajon Pál könyveinek elején inkább mély teológiai gondolatokat írt, a végén pedig rövidebb üdvözleteket, és vajon a kezdeti teológia, a középső alkalmazás és a záró üdvözletek aránya könyvről könyvre eltérő volt-e?

3) Az Efézus 1:3–6, 1:7–10, 1:11–12 és 1:13–14 nem egy, hanem négy mondat, Aland és társai A görög Újszövetség című művének 4. átdolgozott kiadása (1998) szerint. A Nestle-Aland Novum Testamentum Graece (1993) is ugyanezt állítja. Ehrman soha nem adta meg a forrást arra, hogy miért gondolta, hogy ez csak egy mondat. Ugyanakkor 23 évvel korábban, Aland és társai A görög Újszövetség című művének 1975-ös 3. kiadásában ezeket egy mondatként mutatták be, ezért gyanítom, hogy ő a sokkal régebbi kiadást használta. Ugyanakkor az eredeti görög szövegben nem voltak írásjelek, így legfeljebb is csak gyenge érvnek tekinthető, ha arra alapozunk, hogy a 20. század végén az emberek hol gondolták, hogy a pontoknak helyük van, mielőtt meggondolták magukat.

4) A harmadik ponttal ellentétben Ehrman, az Aland et al. 4. átdolgozott kiadása, az Aland et al. 3. kiadása és a Nestle-Aland egyaránt egyetértenek abban, hogy a Kolossébeliekhez írt levél 1:3–8 egyetlen mondat. 156 szóból áll. Ehrman így ír: „A Kolossébeliekhez írt levél 1:3–8 görögül egyetlen mondat; hatalmas mondat, és egyáltalán nem hasonlít azokra a mondatokra, amelyeket Pál általában írt. Az Efézusbeliekhez írt levél 1:3–14 még hosszabb, tizenkét vers – egyáltalán nem jellemző Pálra.” (Jesus, Interrupted, 126. o.). Ehrman nem ad alapot az összehasonlításhoz, de én az alábbiakban bemutatok egyet.

Ehrman egyetért azzal, hogy a dőlt betűvel szedett könyvek nagy valószínűséggel Pál művei. A Kolossébeliekhez írt levél 1:3-8-ban található 102 szavas „óriásmondat” nemcsak rövidebb, mint a Kolossébeliekhez írt levél többi mondata, hanem rövidebb is, mint sok más mondat azokban a könyvekben, amelyekről Ehrman úgy véli, hogy Pál írta őket. Az egyes könyvek leghosszabb mondatai, valamint azok a könyvek, amelyekről Ehrman úgy véli, hogy Pál írta őket, véletlenszerűnek tűnnek.

K: Az Efézusbeliekhez írt levél 1:4-ben hogyan választott ki minket Isten?

V: Egyesek úgy vélik, hogy Isten mindent előre tudott, mielőtt bármilyen döntést hozott volna, vagy bármit is előre elrendelt volna. Mások úgy vélik, hogy Isten mindent előre elrendelt, mielőtt előre tudását felhasználta volna. Csak két vers van, ahol Isten előre tudása és a mi előre elrendelésünk/kiválasztásunk egyazon versben szerepel.

Róma 8:29 „Mert akiket Isten előre ismert, azokat előre is elrendelte” (BSB)

1 Péter 1:2 „kiválasztva Isten Atya előre tudása szerint” (BSB)

Ezekben a versekben az előre tudás megelőzi az előre elrendelést/kiválasztást.

Jézus keresztre feszítésével a sorrend megfordul.

Apostolok cselekedetei 2:23 „Őt [Jézust] Isten előre elhatározott terve és előre tudása szerint adták át” (BSB)

A Bibliában azonban egyetlen vers sem mondja, hogy Istennek az egyiknek feltétlenül meg kellett lennie, mielőtt a másik bekövetkezett volna.

Összefoglalva: Isten úgy választhat minket, ahogyan csak akar. Tudjuk, hogy Isten kinyilatkoztatta: igazságos, nagylelkű, és semmit sem tesz ok nélkül. Úgy tűnik azonban, hogy Isten nem érzi kötelességének, hogy minden okát elmondja nekünk.

K: Az Efézus 1:4–5-ben minden előre elrendelt?

V: Minden, ami létezik, előre elrendelt, még az a tény is, hogy Isten megengedi nekünk, hogy döntéseket hozzunk anélkül, hogy Ő teljes mértékben irányítana minket. Semmi sem történik, amit Isten ne ismerne, ne engedélyezne, és ami ne lenne része a tervének. Ugyanakkor Isten megengedi az embereknek, hogy olyan dolgokat tegyenek, amelyeket Ő kifejezetten nem kívánt (lásd a Jeremiás 5:28; 8:19; 12:8; Ezékiel 8:6-ban említett gonosz cselekedeteket).

Ahogy Francis Schaeffer írta A 20. század végi egyház című művében: „Dicsőíthetjük Istent, és mind az Ószövetség, mind az Újszövetség azt mondja, hogy akár el is szomoríthatjuk Istent. Ez hatalmas dolog.” (Hymns for the People of God, 364. sz.) További információkért lásd a következő kérdést is.

K: Az Efézus 1:4–5 alapján kell-e a keresztényeknek hinniük az előre elrendelésben?

V: Egyszer egy meglehetősen érett keresztény azt mondta nekem, hogy nem hisz az előre elrendelésben. Véletlenül tudtam, hogy rendszeresen olvassa a Bibliát, bár be kell vallanom, hogy kétségeim támadtak, miután ezt az ostoba kijelentést tette.

Az Efézusbeliekhez írt levél 1:5 és más versek is azt mutatják, hogy a predesztinációban való hit nem opcionális kérdés egy keresztény számára, éppúgy, ahogyan az sem, hogy Isten szent. Lehet, hogy az emberek különféle igazságokat és tévhiteket hirdetnek a predesztinációról, de maga a szó egyértelmű a Bibliában. Isten nemcsak mindent tud mindenkiről még születésünk előtt, hanem már azelőtt is kiválasztotta a sorsunkat, hogy bárki is megszületett volna. Az előre elrendelés nem „kálvinista” tan. Inkább bibliai tan. Függetlenül attól, hogy egy keresztény kálvinistának, nem kálvinistának vagy arminiánusnak nevezi-e magát, annak a hitének, hogy egy mindentudó Isten már születésünk előtt kiválasztott minket, része kell, hogy legyen a teológiájának.

K: Hogyan illeszkedik ebbe az Efézus 1:4–5-ben szereplő Isten előre elrendelése?

V: Íme néhány dolog, amit a Szentírás kinyilatkoztatott.

1. Isten azt tehet, amit akar. Ő uralkodik minden apró részlet felett, abban az értelemben, hogy semmi sem történik azon túl, amit Isten megenged (Jób 1:12; Jakab 4:15).

2. Isten azt tehet, amit akar. Közvetlenül és kifejezetten irányít minden olyan eseményt, amelyet kíván (Ézsaiás 14:24,27; 43:13; 55:11; János 10:26; Zsidók 6:17).

3. Isten azt tehet, amit akar. Vannak olyan események, amelyeket nem választott meg, hogy közvetlenül és kifejezetten irányítson (Jeremiás 5:29; 8:19; 12:8; Ezékiel 8:6).

4. Isten azt tehet, amit akar. Minden esemény – még azok is, amelyeket megenged, de nem irányít – be van szőve végső céljába (Efézus 1:11; Példabeszédek 16:4,33; Róma 11:36; 1 Korinthus 8:6; Jelenések 4:11).

K: Az Efézus 1:4–5-ben milyen tévhitek vannak az előre elrendeléssel kapcsolatban?

V: Az Efézusbeliekhez írt levél 1:4–5-ben, amikor azt mondja, hogy Isten előre elrendelt minket, akkor – ha hiszünk a Szentírás tekintélyében – el kell hinnünk, hogy Isten előre elrendelt minket. Ugyanakkor van szabad akaratunk is, helyesen értelmezve. Lehet, hogy nehezen boldogulsz az előre elrendeléssel, mert vannak bizonyos tévhitek, amelyeket erről tanítanak. Hadd osszak meg veled négy témát, amelyek segíthetnek.

Isten minden bizonnyal mindent tud a jövőről, de ez a tudása nem korlátozza a szabad akaratunkat, és nem csökkenti a mi tudásunkat sem. Nem mondhatjuk azt, hogy: „Isten tudta, hogy meg fogom tenni, ezért nem volt választásom, meg kellett tennem.” Az ApCsel 2:23 szerint Jézus Krisztust Isten előre elhatározott szándéka és előre tudása szerint adták át a zsidóknak, mégis azok, akik Jézust keresztre feszítették, bűnösök voltak (Jn 19:11). Íme egy példa. Olvashatunk egy könyvet arról, hogy George Washington több mint 200 évvel ezelőtt átkelt a Delaware-folyón. A könyvből származó, szinte biztos tudásunk nem kényszerítette George Washingtont erre. Tegyük fel, hogy egy időgéppel visszamehetnénk 400 évvel ezelőttre, és magunkkal vinnénk a könyvet. Még így sem tettünk semmit, ami George Washingtont bármire is kényszerítette volna. Isten az időn kívül (Titus 1:2) és az időn belül is létezik, és előre tudása nem kényszerített minket semmire.

Isten rólunk szóló előre tudása megelőzi az Ő előre elrendelését / kiválasztását abban a két versben, amelyek mindkettőt együtt említik (Róma 8:29; 1 Péter 1:2). A kálvinisták hajlamosak ezeket fordított sorrendben értelmezni. Isten mindenkit kiválaszt, akit kiválaszt, és csak azután ismeri előre. Az arminiánusok hajlamosak azt mondani, hogy Isten az idő kezdete előtt választott az előre tudása alapján. Ha azonban Isten valóban az időn kívül van, akkor mindkettő egyidejűleg történhet.

A Mindenható Isten szuverenitása nem tagadja meg a szabad akaratunkat, bár a kálvinisták gyakran másképp állítják. Történtek olyan dolgok, amelyek „nem jutottak Isten eszébe”, mint például a csecsemőáldozatok a Jeremiás 32:35-ben, és meghaltak olyan emberek, akiknek nem kellett volna meghalniuk az Ezékiel 13:19-ben. Vannak olyan események, amelyek elszomorítják Istent. Másrészt viszont minden Isten terve szerint működik együtt (Efézus 1:11). Hogyan lehet összeegyeztetni ezt a két gondolatot? A „delegált szuverenitás” fogalmával. Istennek teljes ellenőrzése lehetne minden felett, oly módon, hogy semmi sem okozna Neki kellemetlenséget, és mindannyian robotok lennénk. Azonban Isten, aki mindenre képes, nyilván úgy döntött, hogy szuverenitását egy időre és bizonyos határok között átruházza, oly módon, hogy nekünk legyen lehetőségünk választani: engedelmeskedünk-e Istennek vagy sem. Isten nyilván annyira nagyra értékelte az Ő képmására teremtett embert, hogy úgy teremtette az embereket, hogy azok szabadon döntsenek arról, hogy szeretik-e Istent. Isten ezt annyira nagyra értékeli, hogy megengedi az embereknek, hogy elutasítsák Őt, és viseljék választásuk következményeit.

Mi is az a szabad akarat? Martin Luther egy egész könyvet írt *Az akarat rabsága* címmel, amelyben azt állította, hogy a szabad akarat hamis tanítás. Luther itt tévedett, mert a dolgokat bibliaellenes szélsőségekbe vitte. Olyan akaratot kaptunk születésünkkor, amely a bűn rabszolgája (ebben Luther is egyetértene), de mégis van szabad akaratunk, hogy segítségért kiáltsunk. Van szabad akaratunk, és egy drogfüggőnek is van szabad akarata. Lehet, hogy a kábítószer-függőnek nincs ereje megszabadulni a függőségétől, de belebotolhat egy rehabilitációs központba, a földre eshet, és azt mondhatja: „Segítsen nekem!”. Vannak, akik különbséget tesznek egy erkölcsileg semleges, korlátok nélküli szabad akarat (ami nem bibliai) és az általunk birtokolt szabad akarat között, utóbbit szabad cselekvési képességnek nevezve. Mások, különösen az őskeresztény egyház tagjai, a szabad akarat kifejezést használták a bibliai fogalomra utalva.

Összefoglalva: Isten előre elrendel minket, és nekünk is van szabad akaratunk, ha helyesen értjük. Az idő kezdete előtt Istennek az a döntése, hogy ki kerül a mennybe, nem volt vak vagy szeszélyes, hanem életünk minden egyes napja be volt írva Isten könyvébe (Zsoltárok 139:16), amikor kiválasztott minket.

K: Az Efézus 1:4–5 szerint, mivel Isten tetszése és akarata szerint vagyunk előre elrendelve az üdvösségre, mi a helyzet Isten tetszésével és akaratával azok esetében, akiket a pokolra rendelt előre?

V: A helyzet hasonló ahhoz, amikor George Washington barátját árulásért akasztásra ítélték. Washington szerette barátját, és nem akarta látni a halálát. Ugyanakkor George Washington azt is akarta, hogy igazságot szolgáltassanak. Washington nem tett semmilyen erőfeszítést arra, hogy beavatkozzon abba az igazságos ítéletbe, amelyet az a férfi saját döntései miatt kapott.

K: Az Efézus 1:4–13-ban az áll, hogy az idő kezdete előtt Isten előre tudta, kik fognak üdvözülni és kik nem. Miért van akkor szükség arra, hogy előre elrendelje, hogy „Jézus Krisztus által fiaivá fogadjon minket”, ami kissé feleslegesnek tűnik? Úgy értem, mivel Ő tudja, hogy ez meg fog történni (mert Ő az időn kívül létezik), nincs szükség az előre elrendelésre. Nem következtek volna be ezek a helyzetek úgyis, ha nem rendelte volna el előre? Miért nem elég az előre tudás? Talán a zavarom abból fakad, ahogyan én értelmezem az „előre elrendelés” szót. Remélem, megérted, hol van a gondom ennek a fogalomnak a megértésével.

V: Isten előre elrendelésének legalább három aspektusa van.

1. Végső soron az a döntés, hogy ki üdvözül, Istentől függ, nem tőlünk.

2. Isten minden dolgot a jóra fordít az előre elrendeltek számára (lásd Róma 8:28). Más szavakkal: életünk egy „felkészülési folyamat” a mennyországra.

3. Isten a mennyben is helyet készít számunkra. Jézus azt mondta, hogy Atyja házában sok szoba van. A mennyben nem lesznek üres szobák, és senkinek sem fog hiányozni a mennyben az a hely, amelyet Isten készített számára.

Valaki a következő hasonlatot hozta fel. Talán a mennyország kapuján két felirat is látható. Kívülről ez áll: „aki akar”, belülről pedig: „Üdvözöljük azokat, akiket a világ teremtése óta kiválasztottak.”

Tehát egyrészt ne legyünk olyanok, mint sok kálvinista, akik azt mondják, hogy mivel Isten hozza meg a döntést, a mi szerepünk csupán passzív, mint egy bábé. Másrészt ne legyünk olyanok, mint egyes arminiánusok, és ne gondoljuk, hogy mivel mi hozunk döntést, Isten szerepe csupán egy passzív bíróé. A Szentlélek aktívan munkálkodik az emberek életében, és az Atya vonzza magához az embereket, különben senki sem nyerne üdvösséget.

Van egy teológiai kifejezés arra, amikor az emberek akaratából választanak valamit, és mégis Isten úgy dönt, hogy felhasználja a választásukat. Ezt „együttműködésnek” nevezik. Vitatható, hogy Isten előre tud-e mindent, és csak az előre tudás alapján rendeli-e el a sorsot, vagy éppen ellenkezőleg: Isten először mindent elrendel, és csak utána ismeri meg előre. Azon a két helyen, ahol mindkét kifejezést az emberekre alkalmazzák, az előre tudás szerepel előbb. Ugyanakkor nem kell azt mondanunk, hogy Isten arra korlátozódik, hogy az egyiket a másik előtt tegye meg; mindkettő ugyanabban az „időben” történhetett, egy időtlen Isten szemszögéből nézve.

K: Az Efézus 1:4–5-ben milyen hasznos kálvinista gondolatok találhatók a szabad akaratról?

V: Bár nem vagyok kálvinista, értékelem azokat a gondolatokat, amelyeket egyes kálvinisták felvetettek. Meg kell azonban említeni, hogy más kálvinisták ezekkel nem feltétlenül értenek egyet.

Rejtély: Loraine Boettner így magyarázza: van szabad cselekvési képességünk (de nincs szabad akaratunk), ahogyan az aranyhalak is szabadon úszkálhatnak egy akváriumban. „Az előre elrendelés és a szabad cselekvés egy hatalmas templom ikerpillérei, és a felhők felett találkoznak, ahová az emberi tekintet nem hatolhat be. Vagy másképp fogalmazva: az előre elrendelés és a szabad cselekvés párhuzamos vonalak; és míg a kálvinista talán nem tudja őket egyesíteni, az arminiánus nem tudja őket keresztezni.” (222. o.)

Engedélyező rendeletek: Charles Hodge, a Princetoni Teológiai Szeminárium professzora így fogalmazott: „Isten soha nem rendeli el, hogy olyat tegyen, vagy másokat arra késztessen, amit tilt. Lehet azonban – amint azt látjuk is –, hogy elrendeli annak engedélyezését, amit tilt. Megengedi az embereknek, hogy vétkezzenek, noha a bűn tiltott.” (Curt Daniel disszertációja, 230. o.). Az Isten által kiválasztottak című művében (97. o.) R. C. Sproul így ír: „[Isten] abban az értelemben rendelte el a bűnbeesést, hogy úgy döntött, megengedi azt, de nem abban az értelemben, hogy úgy döntött, kényszeríti azt.”

Együttműködés: Louis Berkhof így fogalmaz: „Az együttműködés úgy definiálható, mint az isteni hatalom és az összes alárendelt hatalom közötti együttműködés az előre megállapított működési törvények szerint, amelynek eredményeként azok cselekszenek, és pontosan úgy cselekszenek, ahogyan cselekszenek.” Curt Daniel (201. o.) hozzáteszi: „Ő a természet dolgain belül, velük együtt és azok alatt cselekszik.”

Függő rendelkezések: Isten nem rendelte el kifejezetten mindent függetlenül. Ahogy W. D. Smith és Charles Hodge említi, bár a jó cselekedetei gonosz emberek részéről gonosz reakciókat válthatnak ki, ezek a gonosz reakciók nem róhatók Istenre, bár Isten a tervében ezekkel is számol. Mint egy kozmikus filmrendező, Isten kifejezetten elrendelt számos konkrét eseményt, majd hagyta, hogy a film lepergessen. Miután megtekintett számos „felvételt”, azt a felvételt rendelte el, amely leginkább tetszett neki. Ha mi képesek vagyunk a videokazettákat tetszésünk szerint törölni és szerkeszteni, nem teheti-e ugyanezt Isten is?

Interakció: A fenti magyarázatokat ötvözve a következő egy nem-kálvinista megoldás a szuverénitás és a szabadság kérdésére. Nem remélhetjük, hogy mindent megtudunk Isten munkájáról (mint Boettner rejtélye), de megtanulhatjuk, amit a Szentírás általános irányvonalainak egyensúlyában kinyilatkoztatott, anélkül, hogy bármely vers részleteit tagadnánk. Istennek volt elrendelt akarata (mint Pink elrendelései), engedő akarata (mint Hodge elrendelései) és parancsoló akarata (azaz mindenkinek engedelmeskednie kell Istennek). Isten akarata sok ügyben kölcsönhatásban áll a mi akaratunkkal (mint Berkhof egyetértése) abban a mértékben, ahogyan Isten kívánja. Talán Isten rendeletei közül a legcsodálatosabb a szabadság bizonyos mértéke, a hozzá tartozó felelősséggel együtt. Noha Isten nem kívánja, nem rendeli el és nem akarja közvetlenül a gonoszt, megengedi a gonoszt (mint a függő rendeletek) „létbeli parazitaként”, tervének részeként, hogy megvalósítsa céljait, amelyek közé tartoznak azok az emberek is, akik szabadon úgy döntenek, hogy szeretik Őt.

Minden kálvinistának szívébe kell vennie azt, amit a kálvinista Francis Schaeffer mondott A huszadik század végi egyház című művében: „Dicsőíthetjük Istent, és mind az Ószövetség, mind az Újszövetség azt mondja, hogy akár el is szomoríthatjuk Istent. Ez hatalmas dolog.” (Himnuszok Isten népének, 364. sz.)

Ahogy Jézus mondta a Máté 23:37-ben: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, te, aki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk összegyűjti csibéit szárnyai alá, de te nem akartad!” (BSB) Isten szomorúvá válhat az akaratunk miatt.

K: Miért hangsúlyozza a Biblia az Efézus 1:7-ben ennyire a vért?

V: Mert Jézus vére olyan fontos. A vére olyan értékes számunkra, mert Jézus, aki a kereszten ontotta vörös vérét bűneinkért, megteremtette az utat az emberek számára, hogy a mennybe jussanak.

K: Az Efézus 1:11-ben és a Példabeszédek 16:4,33-ban hogyan működnek együtt minden dolgok Isten akaratának céljával összhangban?

V: Bár mindenki láthatja, hogy Isten hogyan használja a jó dolgokat dicsőségére, Isten nem kér elnézést azért sem, hogy a gonosz dolgokat is felhasználja. További információkért lásd a választ a Mózes 45:8-ban. Íme néhány mód, ahogyan Isten felhasználhatja a gonoszt.

1. Egy konkrét, külső feladat végrehajtására (1Mózes 45:8; ApCsel 2:23)

2. Belső szívváltozás elérésére (Bírák 3:7–8 stb.)

3. Mások figyelmeztetésére (Lukács 13:1-5)

4. Más gonoszságok elpusztításának eszközeként (Habakuk 1)

5. Hittünk megtisztítására (1 Péter 1:6-7)

6. Hogy segítsen nekünk meghalni a bűnnek (1 Péter 4:1)

7. Hittünk próbára tételére és a kitartás fejlesztésére (Jakab 1:2-4)

8. Nem a mi érdekünkben, hanem másokért (Kolossé 1:24)

9. Hogy jel legyen a hitetlenek számára (Filippi 1:28; János 9:1)

10. Egyszerűen a keresztény lét velejárója (2. Timóteus 3:12; Filippi 1:29)

11. Hogy megmutassuk a Sátánnak és másoknak életünk minőségét (Jób)

12. Néha nem látunk más okot, csak azt, hogy kitartásunk dicsőíti Istent (lásd Jób 1:8-12; 2:2-6).

K: Az Efézus 1:13 szerint, mivel az evangélium hallgatása révén kerültünk Krisztusba, hogyan kerültünk bele az idő kezdete előtt, ahogyan az Efézus 1:4 tanítja, és a jövőben, ahogyan az Efézus 1:14 és a Zsidók 9:28 mutatja?

V: A Biblia arra utal, hogy Isten időtlen, ugyanakkor az időn belül is létezik. Egy időtlen Isten esetében a válasz mindhárom: a múlt, a jelen és a jövő.

Chuck Swindoll írt egy kiváló, az üdvösségről szóló bibliai tanulmányfüzetet, amely ezeket a szempontokat tárgyalja.

A múltbeli előre tudás és az előre elrendelés szempontjai: Az idő kezdete előtt Isten a kezdettől fogva ismerte a végét és minden napunkat (Zsoltárok 139:16; Ézsaiás 44:7; Efézusbeliek 1:4; Titusz 1:2).

A jelenbeli események szempontjai: Amikor meghallottuk az igazság szavát, és az Úrhoz kiáltottunk (Róma 10:9–10), új teremtménnyé váltunk (2 Korinthus 5:17). A Zsidókhoz írt levél 4:2 és az Apostolok cselekedetei 10:44 szintén bemutatja a jelenbeli szempontokat.

Jelenbeli, folyamatos vonatkozások: Ahogyan életünkben megvalósítjuk a bennünk lévő üdvösséget, Isten éppen átalakítja az életünket (Filippi 2:12–13; 1 Péter 2:2; Zsidók 3:14; 4:11; 6:11).

Jövőbeli reményre utaló aspektusok: Vágyakozunk üdvösségünk beteljesülésére (Zsidók 9:15,28; Róma 8:23-25; 1 Péter 1:4-5,9,13; 1 Korinthus 15:50-53; 2 Korinthus 5:5).

K: Ha az Efézus 1:14 és a 2 Korinthus 1:22 szerint a Szentlélek által biztosítva és megpecsételve vagyunk, miért térnek el egyesek a hitből?

V: Kereszténynek lenni nem könnyű. Számos oka lehet annak, hogy az emberek eltávolodnak a hitből.

1. Néhányan eleve soha nem voltak igazi keresztények (1 János 2:18–19; ApCsel 8:19–23).

1a. Megtéveszthetik másokat (Máté 7:15; 24:11).

1b. Még magukat is megtéveszthetik egy hamis megtéréssel (Máté 7:21-23; Zsidók 3:10-12).

2. Vannak olyan igazi keresztények, akik eltávolodnak, de visszatérnek. Az igazi keresztények kitartanak.

3. Az igazi keresztények között nincs egyetértés abban a kérdésben, hogy egy igazi keresztény eltávolodhat-e, soha nem térhet-e vissza, és örökre a pokolban veszhet-e el. Azok a versek, amelyeket egyesek arra használnak, hogy bemutassák, a keresztények eltávolodhatnak, a következők: Zsidók 6:4-9; 10:26-32; 2 Péter 2:17-22. Azok a versek, amelyeket egyes hívők arra használnak, hogy bemutassák, az igazi keresztények mindig kitartanak, és soha nem veszítik el üdvösségüket, a következők: 1 János 5:13-14; Róma 8:29-39; János 10:28-29.

K: Az Efézus 1:14-ben szereplő „megvásárolt birtok” elsősorban az üdvösségünk birtoklására utal, vagy arra, hogy Isten birtokol minket?

V: A keresztények ebben a kérdésben eltérő véleményen lehetnek; nézzük meg a kontextust, hogy megértsük mindkét álláspont érveit.

A mi birtokunk: az Efézusbeliekhez írt levél 1. fejezete a Krisztusban elfoglalt helyünkről szól, az Efézusbeliekhez írt levél 1:11,14 pedig a megváltásból származó örökségünkről. Az 1. Péter 1:3-4 az élő reménységünkre és a mennyben számunkra fenntartott örökségünkre utal. Bár az 1. Péter 2:9–10-ben is találkozunk Isten népével/birtokával, az Efézusbeliekhez írt levél 1. fejezetének többi része azt hangsúlyozza, hogy mi van a miénk Krisztusban, tehát a mi birtokainkat sorolja fel.

Az Ő tulajdona: Valójában azt is mondhatnánk, hogy az Efézusbeliekhez írt levél 1. fejezete nem csupán azt hangsúlyozza, hogy mi van a miénk Krisztusban, hanem inkább azt, hogy kik vagyunk Krisztusban. Bár azt is mondhatjuk, hogy a mennyben „a miénk” az üdvösségünk Krisztus által értünk végzett cselekedeteinek érdemei révén, még megnyugtatóbb tudni, hogy Isten „tulajdonában” vagyunk, mint az Ő megváltott birtoka, és Isten gondoskodik arról, ami az Övé. John R. W. Stott Az Efézusbeliekhez írt levél üzenete című művének 46–47. oldalán ezt a nézetet képviseli.

K: Az Efézusbeliekhez írt levél 1:14-ben mi az a „zálog/garancia”?

V: A „zálog/garancia” jelentésű görög szó, az arrabon, valószínűleg eredetileg a föníciai kereskedőktől származik, és szerződést, letétet vagy előleget jelentett. A kifejezést eljegyzési gyűrűre is használták. Gondolhatunk úgy a bennünk lévő Szentlélekre, mint a végső üdvösségünket és a Bárány menyegzői vacsoráját ígérő „eljegyzési gyűrűnkre”.

K: Az Efézus 1:15-ben milyen lenne egy keresztény élete, ha nagy lenne a hite, de kevés a szeretete?

V: Lehet, hogy az igazat mondaná, de nem segítő, sőt akár romboló módon. Szeretet nélkül ez olyan lenne, mintha az igazat mondaná, de nem törődne vele. Néha a feddést is összetéveszthetik ezzel, de a helyes feddésnél törődünk azzal, hogy a másik bűnbánatot tartson, és ezt kifejezzük is. A szeretet lehet gyengéd és könyörületes; a szeretet lehet kemény szeretet is. De egy dolog, ami a szeretet nem, az az apátia. Jónás szeretet nélkül mondta az igazságot, és Isten megmutatta neki, hogy Jónás még egy növényt is jobban szeretett, mint amennyire törődött azokkal az emberekkel.

K: Az Efézus 1:15 szerint milyen lenne egy keresztény élete, ha nagy szeretete lenne, de kevés hite, vagy csak keveset tudna a hitről?

V: Együttérzőek és irgalmasak lennének, de végső soron kevés jó tanácsot vagy útmutatást tudnának adni.

K: Az Efézus 1:16–18-ban Pál elsősorban azért imádkozik-e, ami olvasóinak már megvan, vagy egy új áldásért?

V: Valahogy mindkettő, de nem teljesen egyik sem. Pál olvasói hívők, tehát már rendelkeznek bizonyos ismerettel Istenről és megvilágosodott megértéssel. De Pál mégis valami újért imádkozik. Pál azért imádkozik, hogy ismeretük és megértésük elmélyüljön, messze meghaladva azt, amivel már rendelkeznek.

K: Miért kellett az efézusiaknak az Efézus 1:17 szerint a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét kapniuk, hiszen a Róma 8:9–11 szerint minden hívőben már ott van a Szentlélek?

V: Minden igazi kereszténynek megvan a Szentlélek, de Isten mégis megparancsolja az igazi keresztényeknek, hogy legyenek megtelve a Szentlélekkel. Ennek része az is, hogy bölcsességgel és kinyilatkoztatással legyenek megtelve.

K: Az Efézus 1:18-ban szereplő örökség itt a mi örökségünkre utal Krisztusban, vagy a szentekre, mint Isten örökségére?

V: Bár mindkettő igaz, ha ezt a verset összehasonlítjuk az Efézusbeliekhez írt levél 1:11,14-es versével, az derül ki, hogy itt elsősorban a mi örökségünkre utal. A Biblia számos helyen említi áldásainkat, mint Isten fiainak „örökségét”. De mi Isten népe vagyunk, akiket a világból választott ki. Képzelj el egy nagyon gazdag család gyermekét, akinek egyelőre még meg kell tanulnia spórolni a zsebpénzével, de tudja, hogy amikor nagykorú lesz, hatalmas vagyont fog örökölni. Te vagy az a gyermek! De az örökséged nem csupán néhány papírlap, kedvenc kavics vagy fémdarab, hanem igazi gazdagság a mennyben.

Egy hívő ezt úgy is értelmezheti, hogy ő birtokolja a Szentlelket. De úgy is lehet nézni, hogy a Szentlélek birtokolja őt.

K: Mit gondolsz az Efézus 1:20-ban arról, amit Rudolf Bultmann teológus mond: „Krisztus a kerygmába támadt fel”, azaz kizárólag tanítványai hitében és hirdetésében?

V: Rudolf Bultmann a pokolra ítélt eretnek volt, és ezt még elrejteni sem tudta túl jól. Az 1 Korinthus 15:1–8 azt mutatja, hogy ha valaki nem hiszi, hogy Krisztus látható módon feltámadt a halálból, akkor az, amiben hisz, hiábavaló. Tehát Pál azt mondja, hogy aki így hisz, annak a hite hiábavaló, azaz semmilyen haszna nem lesz belőle.

K: Az Efézus 1:20-ban, a Zsidók 8:1-ben; 10:12-ben; az ApCsel 2:25-ben; 7:56-ban és így tovább, hogyan lehet Jézus Isten jobbján?

V: A „jobb keze mellett” kifejezés a legmagasabb rangú vendég helyét jelölte, amint azt a Zsoltárok 110:1 is mutatja.

K: Az Efézus 1:21–22-ben, mivel Krisztus minden felett uralkodik, vajon Krisztus Isten Atya felett is uralkodik?

V: Az 1 Korinthus 15:26–28 erre úgy válaszol, hogy hangsúlyozza: Krisztus mindenek felett áll, de a „minden” nyilvánvalóan nem foglalja magában magát Istent.

K: Az Efézus 1:23-ban mit jelent itt a „teljesség”?

V: A „teljességre” utaló görög szó, a pleroma, egy általános kifejezés volt, amellyel le lehetett írni egy vízzel teli tálat, egy rakománnyal megtöltött hajót, vagy egy teljes legénységgel rendelkező hajót. Ez olyan, mintha egy ház nem lenne „teljes”, ha a gyerekek nem lennének mind otthon. Ebben az összefüggésben lehet aktív értelemben is, vagyis mi töltjük be Krisztus mennyei birtokát, vagy passzív értelemben, azaz Krisztus tölti be az egyházat. Mivel itt nyelvtani kétértelműség áll fenn, mindkettő lehetséges.

K: Az Efézus 1:23-ban, mivel az egyház Krisztus teste és Krisztus teljessége, vajon a keresztényeket is tisztelni kellene-e, hasonlóan ahhoz, ahogy a katolikus misén tisztelik az Úr vacsorájának elemeit?

V: Nem. A puszta embereket nem szabad imádni, ahogyan a kenyeret és a bort sem szabad imádni. Csak Istent imádjuk.

K: Az Efézus 2:1-ben mi a különbség a vétkek és a bűnök között?

V: Ezek ugyanazon dolog szinonimái: Isten ellen elkövetett vétkek. De a két görög szó itt különböző szempontokat hangsúlyoz. A vétk (paraptoma) lehet egy megbotlás, egy rossz lépés, amely átlép egy határt, vagy eltér a helyes úttól. A „törvényszegés” görög szó a Kolossébeliekhez írt levél 2:13-ban is kiemelt szerepet kap. A „bűn” (hamartia) azt jelenti, hogy elvéti a célt, vagy elmarad tőle, mintha egy nyíl elvétené a céltáblát.

K: Az Efézusbeliekhez írt levél 2:1,5-ben hogyan vagyunk „halottak” a vétkekben?

V: Ezek a versek egyfajta halottkém-jelentésnek tekinthetők. De ahogy a ragyogó gyémántok sötét bársony háttér előtt mutatnak a legjobban, úgy Isten kegyelme is fényesebben ragyog, ha kontrasztba állítjuk korábbi, halott állapotunkkal. Mindannyian legalább három szempontból voltunk halottak: jogilag, lelkileg, és kisebb mértékben a testi romlás szempontjából is.

Jogi értelemben: Máris halottak vagyunk abban az értelemben, ahogyan egy elítélt bűnöző, akit másnap kivégzésre ítéltek, gyakorlatilag már halott. Lásd még a Kolossébeliekhez írt levél 2:13-hoz fűzött kérdést is.

Lelkileg: Míg a hitetlenek még képesek viszonylag jó cselekedetekre (Máté 7:10–11; Lukács 6:32–34), lelki halott állapotunk annyira teljes, hogy senki sem juthat el Istenhez, hacsak az Atya nem vonzza őt (János 6:44), és a Szentlélek nem munkálkodik a hitetlen életében (János 16:8–11). Nincs látásuk, hogy meglássák Krisztus dicsőségét. Ahogyan a halottak nem tudnak beszélni az élőkkel, úgy a szellemileg halottak sem állnak kapcsolatban Istennel. Ráadásul keresztényekként is szükségünk van Krisztusra, hogy fenntartsa üdvösségünket (Júdás 24; Róma 8:29-39). Dicsérjük Istent folyamatos munkájáért!

A testi romlás: Haley A Biblia állítólagos ellentmondásai című művének 393. oldalán egy harmadik lehetőséget említ. Mindannyian szenvedünk a halandóság „betegségétől”, és minden alkalommal, amikor testünk egy betegség után meggyógyul, az csupán a halál elhalasztását jelenti.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek érzéseink vagy akaratunk. Az Efézusbeliekhez írt levél 2:2-ben a „élni/járni” jelentésű görög szó a peripateo, ami szó szerint „sétálgatni” jelent.

További információkért lásd: The Expositor’s Bible Commentary 11. kötet, 34. oldal; When Critics Ask, 475–476. oldal; The Tony Evans Bible Commentary, 1221. oldal; John R. W. Stott: The Message of Ephesians, 72. oldal; The Bible Knowledge Commentary: New Testament, 622. oldal; valamint The Expositor’s Greek Testament 3. kötet, 283. oldal.

K: Az Efézusbeliekhez írt levél 2:2-ben ki a levegő uralkodója, és miért uralkodik?

V: A levegő uralkodója a Sátán. Az ember bukása óta a Sátán e világ fejedelme (János 16:11). Ugyanakkor nem ő a Király. A Sátán e korszak istene (2 Korinthus 4:4) és a levegő uralkodója. Az egész világ a gonosz hatalma alatt áll (1 János 5:19). Ahogyan a Barnabás-levél (Kr. u. 100) fogalmaz: „[Isten] valóban örökké és mindörökké az Úr, de [Sátán] a gonoszság idejének fejedelme.” (18. fejezet).

K: Miért voltunk mindannyian az Efézus 2:3 szerint az Isten haragjának tárgyai?

V: Először két okot sorolunk fel, amiért mindannyian Isten haragjának tárgyai voltunk, majd két pontosítást.

A két ok az, amit tettünk, és az, amik vagyunk.

Amit tettünk: A Róma 3:23 szerint mindannyian vétkeztünk, és elmaradtunk Isten dicsőségétől.

Ami vagyunk: A Róma 3:10–20 szerint mindenki eltávolodott, és mindenki haszontalan. Istenen kívül senki sem cselekszik jót.

Van még két dolog, ami nem von maga után további haragot a hitetlenekre.

Az ősök bűne: A gyermekek nem felelősek a szülők (vagy ősök) bűnéért – Ezékiel 18; Mózes 5. könyve 24:16. A gyermekek ugyan szenvedhetnek átkokat és rossz következményeket, de a pokolban szenvedő senki sem mondhatja majd: „Ez részben nem az én hibám: rám kenették.”

Sajnos létezik egy „traducianizmus” nevű teológiai nézet, amely azt állítja, hogy az ember viseli a felelősséget szülei, nagyszülei és minden őse bűneiért. Két olyan csoport, amely hisz a traducianizmusban, a lutheránusok és a keleti ortodoxok. Hitler Németországában a zsidókat azzal vádolták, hogy „Krisztus-gyilkosok”. Mindenki tudja, hogy az akkor élő zsidó nép nem ölte meg Krisztust, de a vád mögött az a gondolat húzódott, hogy mivel őseik átadták Jézust a rómaiaknak, ők is bűnösök voltak. (De furcsa, hogy csak a zsidókat vádolták azzal, hogy Krisztus-gyilkosok, és nem az olaszokat is!)

A véletlen bűn: Ahol nincs törvény, ott a bűn nem számít (Róma 4:15; 5:13). A törvény ismeretének hiánya azonban nem mindig tesz minket ártatlanná. Inkább az a helyzet, hogy amikor rájövünk, hogy véletlenül megszegtük a törvényt, és nem bánjuk meg, akkor bebizonyítjuk, hogy ha tudtuk volna, szándékosan is megszegtük volna Isten törvényét.

A nem augusztiniánus keresztények NEM hiszik, hogy Isten rendkívül haragszik minden egyes született csecsemőre, és kizárólag azért akarja a kárhozott csecsemőket a pokolban kínozni, mert úgy döntött, hogy bűnös természettel teremti meg őket Ádám leszármazottaiként.

Azonban amikor valaki rájön, hogy bűnös, és nem akar megváltozni, bűnösnek minősül azért, mert nem akarja, hogy Isten megváltoztassa. Nem vonhatók felelősségre azért, hogy bűnös természettel születtek, de felelősségre vonhatók azért, mert nem akarnak kikerülni abból a kezdeti állapotból.

K: Az Efézus 2:3-ban mindenki az Isten haragjának tárgya volt, vagy csak néhányan, ahogyan a Róma 9:22–23-ban?

V: Erre a következő vers, az Efézusbeliekhez írt levél 2:4 ad választ. Eredetileg mindenki (Pál is beleértve) Isten haragjának tárgya [jelenbeli és jövőbeli címzettje] volt. De sokan átalakultak, és Isten szemében már nem a haragjának tárgyai. Az első értelmezés szerint ez minden emberre vonatkozik, aki még nem tért Krisztushoz. A második értelmezés az előre elrendelés szempontjából azt jelenti, hogy a kárhozottak továbbra is a harag tárgyai maradnak, míg a kiválasztottak az irgalom tárgyai.

K: Az Efézus 2:4–5-ben mi a különbség a kegyelem és az irgalom között?

V: Az irgalom azt jelenti, hogy nem kapod meg a megérdemelt büntetést. A kegyelem az, ha megkapod azt az áldást, amelyet nem érdemelsz meg. Az emberiség bukott állapotában sajnos túlságosan könnyű számunkra a dolgokat magától értetődőnek venni. Ennek a szakasznak az egész hangvétele megváltozik, csupán két görög szóval kezdődően: „De Isten”. A BSB a 4. verset így adja vissza: „De irántunk tanúsított nagy szeretete miatt Isten, aki irgalomban gazdag” (BSB). A helyzet reménytelen lehet számunkra önmagunkban… de Isten!

K: Mit árul el az Efézus 2:5 arról a gondolatról, hogy az ember folyamatosan javulhat, megújulhat, egészen addig, amíg meg nem üdvözül? Miért hisznek ebben egyesek?

V: Ha valaki halott, csak a feltámadás hozhat változást. Különben miért nem alkalmazzák a kórházakban alkalmazott eljárásokat – például a gyógyszeradagolást, a műtéteket stb. – a hullaházban is? Van helye annak, hogy fokozatosan egyre istenfélőbbé és szentebbé váljunk, amit megszentelődésnek nevezünk, de ehhez szükség van a Szentlélekre, és ez az üdvösségünk után történik.

Más vallások megpróbálják elmondani, hogyan juss el Istenhez. A kereszténység viszont azt mondja el, mit tett Isten azért, hogy eljusson hozzád.

K: Az Efézus 2:5–8 szerint kizárólag a kegyelem által üdvözülünk, vagy a Jakab 2:14–24 szerint a hit és a cselekedetek által?

V: Az Efézusbeliekhez írt levél 2:8–10 szövege egyértelmű: „Mert kegyelemből vagytok megmentve a hit által, és ez nem tőletek származik; ez Isten ajándéka, nem cselekedetek által, hogy senki ne dicsekedhessen. Mert mi Isten alkotásai vagyunk, Krisztus Jézusban teremtve, hogy jó cselekedeteket végezzünk…” (BSB). Figyeljünk a következő pontokra.

1. [Isten] kegyelméből történik – nem tőlünk.

2. A hit által – nem a saját érdemeink által vagy magunktól.

3. Isten ajándéka – nem a mi cselekedeteink.

4. Arra lettünk teremtve [és megmentve], hogy jó cselekedeteket végezzünk.

Ahogy egy indiai keresztény mondta: nem a szolgálat által üdvözülünk, hanem azért üdvözülünk, hogy szolgáljunk.

A legegyszerűbb magyarázat erre a következő: az Efézusbeliekhez írt levél 2. fejezete azt mutatja, hogy kizárólag a kegyelem által, az igaz hit révén üdvözülünk, a Jakab-levél 2. fejezete pedig azt, hogy az igaz hit soha nem áll önmagában, hanem cselekedeteinken keresztül fejeződik ki. A Galatákhoz írt levél 5:6 szerint az egyetlen, ami számít, az a „hit, amely a szereteten keresztül fejeződik ki”.

Egy másik szemszögből úgy is megközelíthetjük ezt a kérdést, hogy megkérdezzük: „A tiéd lettél már?” Ha nem, akkor miért? Az igaz hit azt jelenti, hogy életünk most Krisztussal együtt el van rejtve Istenben (Kolossé 3:3). Ha az életed nem Krisztusé, akkor nincs megváltó hited.

K: Az Efézus 2:5–8-ban hogyan hatnak egymásra a kegyelem, a hit és a cselekedetek?

V: Az üdvösség néhány kulcsfontosságú aspektusát megismerhetjük, ha feltesszük a következő kérdéseket: ki, mi, hogyan, miért és miért. Zerwick kommentátor az Efézusbeliekhez írt levél 2:1–10-et „a Rómaiakhoz írt levél rövidített változatának” nevezi a tartalom nagy hasonlósága miatt.

Ki: Isten üdvözített minket

Konkrétan: nem mi magunk, és nem is Isten és mi együtt (Efézus 2:8; 2 Timóteus 1:9)

Mi: Isten kegyelméből, hitünk által üdvözültünk. (Zsidók 4:2; Efézusbeliekhez írt levél 2:8) Pontosabban: nem cselekedeteink által, sem semmi olyasmi által, amivel dicsekedhetnénk (Efézusbeliekhez írt levél 2:8–9).

Hogyan adatott: Isten kegyelme Jézus keresztre feszítésén keresztül adatott, hogy engesztelést nyerjünk (Zsidók 2:17; 1 János 2:2), és hogy váltságul szolgáljon bűneinkért (Máté 20:28; Márk 10:45; 1 Timóteus 2:6; Zsidók 9:15)

Hogyan fogadjuk el: Isten kegyelmét hitünkkel kell egyesítenünk (Zsidók 4:2; Róma 10:10). Még a hitünk sem olyan, amivel dicsekedhetnénk, hiszen azt is Isten adja nekünk a Szentlélek által (Efézus 2:8, János 16:8-11).

Mire: hogy jó cselekedeteket tegyünk (Efézus 2:10), és mert Isten szeret minket (János 3:16), és meg akarja mutatni irántunk való jóságát (Efézus 2:7)

Miért: Sok oka van, ezek közül néhány: hogy megmutassa irgalmát (Efézus 2:7), mert mi az Ő alkotásai vagyunk (Efézus 2:10), mert szereti a világot (János 3:16); saját szándéka és kegyelme miatt, nem pedig azért, amit mi tettünk (2 Timóteus 1:9)

K: Az Efézus 2:5–8-ban mik az üdvösség főbb szempontjai?

V: Íme egy lehetséges megközelítés az üdvösségre.

1. Isten megérdemeltetlen kegyelmet ad nekünk (Efézus 2:8–10; Titusz 3:4, 7).

2. Hinni kell és bűnbánatot kell gyakorolnunk (Efézus 1:13; Róma 10:9–11).

3. Isten Lelke bennünk lakozik (Róma 8:9–11; János 14:15–18; 1 János 3:24; Efézus 2:22; Titusz 3:6).

4. A megújult élet cselekedetei nélküli hit halott (Jakab 2:14–20; 1 János 2:6–15; 1 János 3:5, 6, 9; Titusz 2:11, 14; 1 Korinthus 6:9–11, 19).

5. Isten megőrzi választottait (János 10:28–29; Róma 8:28–29; Efézus 1:13–14).

K: Az Efézus 2:6-ban szereplő ígéret, miszerint Krisztussal együtt ülünk majd a trónján, arra utal-e, hogy ezer évig uralkodunk Krisztussal a földön, vagy azután, az örökkévalóságban?

V: Mindkettőre utalhat. Az Efézusbeliekhez írt levél 2:6-ban azonban az áll, hogy Krisztussal „a mennyei helyeken” fogunk ülni, így valószínűleg az örökkévalóságra utal. Akárhogy is legyen, dicsérjük Istent, hogy örökké Krisztussal leszünk.

K: Az Efézus 2:8-ban a „az” névmás, amelyre a „Isten ajándéka” kifejezés utal, mire vonatkozik?

V: Egyesek szerint a „kegyelemre”, mások szerint a „hitre”. Mindkettő azonban nyelvtani szempontból nőnemű, míg az „az” semlegesnemű, ezért valószínű, hogy az „az” az előző mondatra utal, amely az üdvösség teljes fogalmáról szól.

K: Az Efézus 2:12–13 szerint az Ószövetség idején minden, aki nem volt Izráel polgára, a pokolra volt ítélve, és esélye sem volt az üdvösségre?

V: Amikor a mennybe jutsz, felteheted ezt a kérdést egy Ábrahám nevű nem zsidó személynek – vagy Noénak, Metuszelának, Énoknak, Jóbnak vagy Izsáknak. Ők nem voltak izraeliták, és példájukkal bizonyítják, hogy Isten tetszése szerint kinyilatkoztathatja magát. Még azután is, hogy Mózes megkapta a Törvényt, Raháb és Rút – akik nem voltak izraeliták – mégis üdvözültek, és áttértek a zsidó hitre. Mindazonáltal mindazok, akik üdvözülnek – még az Ószövetség idején is –, Jézus Krisztuson keresztül üdvözülnek (1Korinthus 10:4; 1János 2:2; Zsidók 2:9; 1Timóteus 2:6). Amíg valaki elutasítja az igazi Jézust, mint az Utat, a János 8:24 és az ApCsel 2:37–40 azt mutatja, hogy nincs más útjuk az üdvösségre. De Noé, Énok és mások is „Krisztusban üdvözültek”, annak ellenére, hogy földi életük során nem ismerték a nevét.

K: Az Efézus 2:12-ben milyen öt dolog hiányzott itt a pogányoktól?

V: Hitetlen pogányokként 1) el voltak választva Krisztustól, 2) elidegenedtek Izráel közösségétől (politeias), 3) idegenek (xenoi) voltak az ígéret szövetségei számára, 4) remény nélküliek voltak, és 5) Isten nélküliek (atheoi) voltak a világban. Elég kilátástalan helyzetben voltak.

K: Az Efézus 2:14-ben mi a különbség Jézus „békét teremtése” és Jézus „békesség léte” között?

V: Bár mindkettő igaz, van közöttük különbség. Azt szokták mondani, hogy „az olaj és a víz nem keveredik”. De valójában elég jól keverednek, ha van emulgeálószer. (A szappan egy egyszerű emulgeálószer.) Így, akárcsak egy emulgeálószer, Jézus békét teremt azzal, hogy alaposan összekeveri azt a két csoportot, amelyek korábban teljesen elkülönültek egymástól. De ellentétben egy szokványos béketeremtővel, Jézus nem a közös vonásainkra hivatkozva tette ezt. Maga Jézus az, aki az összetartozásunk alapja. Az „egység” nem feltétlenül jó dolog, ha olyasvalamivel vagy olyasvalakivel egyesülünk, amellyel vagy akivel nem kellene egyesülnünk. És nem az egyformaságra törekszünk, hiszen különböző személyiségünk és adottságaink vannak, és ez jó dolog, mert kiegészítjük egymást. Inkább a Krisztusban lévő Szentlélek egysége nem csupán az, amire bátorítanak minket, hanem amire parancsot is kaptunk. Ne úgy gondolj ránk, mintha mind egy színűek lennénk, hanem inkább egy fényprizmának vagy ólomüveg ablaknak, amely különböző színeket tükröz vissza, miközben Krisztust ragyogtatjuk.

Ahogy János Aranyszájú mondta: ez nem olyan, mintha Krisztus két fémet olvasztott volna össze, és a kettőből egy szobrot készített volna. Inkább olyan, mintha Krisztus ezüstöt és ólmot olvasztott volna össze, és azokból aranyból készült szobrot alkotott volna! János Aranyszájú: Homíliák az Efézusbeliekhez, 5. homília, a Nicene and Post-Nicene Fathers First Series 13. kötetében, 71. oldal.

K: Az Efézusbeliekhez írt levél 2:14-ben mi a jelentősége annak, hogy a válaszfal lebontásra került?

V: Ez úgy hangzik, mintha Krisztus egy épületátalakítási projektet hajtott volna végre. A zsidók és a pogányok (nem zsidók) közötti elválasztás helyett Isten minden hívőt testvérként egyesít. Bármilyen, etnikai vagy kulturális háttérre, illetve a hitben való ősökre alapuló büszkeség vagy felsőbbrendűségi igény mostantól megdőlt, és ezt el kell ismerni. A japán, amerikai, arab, zsidó, angol vagy orosz keresztény nem csupán ugyanolyan keresztény, mint bárki más – nincsenek „másodrangú keresztények” –, hanem testvérek vagyunk egymásnak, és élveznünk kell az egymással való közösséget az Úrban. De ahogyan nincs okunk büszkeségre vagy arroganciára mások iránt, úgy nincs okunk arra sem, hogy másokhoz képest alacsonyabb rendűnek érezzük magunkat. Nincs a gyülekezetben olyan „belső kör”, amely a „bennfenteseket” a „kívülállókkal” szemben különböztetné meg.

A jeruzsálemi templom udvarain kívül állt egy fizikai fal, amelyen a következő felirat volt olvasható: „Külföldi nem léphet be a szentélyt és a kerítést körülvevő barikádon belülre. Aki ezt megsérti, saját magát okolhatja a bekövetkező haláláért.” Pálnak talán ez járt a fejében, amikor azt mondta, hogy az egyházban a fal teljesen eltűnt, amint azt az Expositor’s Bible Commentary 11. kötete 40. oldalán olvashatjuk. Bár a The Bible Knowledge Commentary: New Testament 625–626. oldala és a The Expositor’s Greek Testament 3. kötete, 294. oldala ezzel nem ért egyet. Josephus ugyanazt a szót használja arra a falra, és az a fal még mindig állt. Egyébként a Szentek Szentjét elválasztó belső függöny függöny volt, nem pedig fal.

A Jakab 2:1–9 nagyon nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a gyülekezetben nem szabad részrehajlóan viselkednünk. De arról, hogy ezt hogyan kell megtennünk, eltérő nézetek vannak.

A „Kit érdekel?” nézet: Megértem, hogy a gyülekezetben különböző típusú emberek vannak: vannak, akik szeretik a spárgát, és vannak, akik nem. De kit érdekel? Hasonlóképpen nem szabad figyelembe vennünk valakinek az etnikai hátterét, ahogyan azt sem, hogy valaki szereti-e a spárgát, amikor a tagságról vagy a vezetői pozíciókról döntünk.

A „Vigyázzunk, hogy senkit se hagyjunk figyelmen kívül” nézet: Sajnos a földön nem vagyunk tökéletesek. Még egy olyan nagyszerű, növekvő gyülekezetben is, mint az ApCsel 6,1-ben, előfordulhat az a sajnálatos helyzet, hogy egy csoportot figyelmen kívül hagynak. Ezért a gyülekezet vezetőinek ügyelniük kell arra, hogy mindenki bevonásra kerüljön, minden szolgálatban és minden szinten. Ez nagyobb egységet és erőteljesebb tanúságot jelent a világ számára, amikor a világ látja, hogy egyek vagyunk, ahogyan Jézus imádkozott a János 17:21-ben.

Következtetés: Az első módszer az ideális. Ugyanakkor nem vagyunk tökéletes keresztények, és ha az ApCsel-ben szereplő korai keresztényeknek szükségük volt a második módszerre, nekünk is szükségünk van rá. És örülök, hogy nem vagyok másodosztályú keresztény azért, mert nem szeretem a spárgát!

K: Az Efézus 2:15-ben mihez kapcsolódik az ellenségeskedés/ellenséges viszony eltörlése?

V: Az ellenségeskedés az, amit az ellenségek éreznek egymás iránt. A zsidókat és a pogányokat elválasztó mózesi parancsolatok helyett mindez már a hátunk mögött van, és Krisztus befejezett munkája alapján állunk Isten előtt. Ez nem annyira teremtés, hanem inkább „újrateremtés”, amely két csoportból egy testet hoz létre.

K: Az Efézus 2:15-ben hogyan tett Jézus kettőből egyet?

V: Ahelyett, hogy Isten szemében zsidók és pogányok lennének, most már csak keresztények vannak az Ő egyházában.

K: Az Efézus 2:16–18-ban kire utal itt a „mindkettő” kifejezés?

V: A „mindkettő” itt a zsidókra és a nem zsidókra utal, akik mind ugyanolyan hozzáféréssel rendelkeznek Istenhez Jézus Krisztuson keresztül. Ez jogi szempontból problémákat okozhatott. Minden római köteles volt imádni a római isteneket, a zsidók kivételével. De ha a pogány keresztényeket nem tekintették volna megtért zsidóknak, az problémát jelentett volna. Mindazonáltal őket is be kellett fogadni egy testbe.

K: Az Efézus 2:20–21-ben, mivel az egyház az apostolokra és a prófétákra épül, szükségünk van-e ma apostolokra és prófétákra?

V: Krisztus az egyház egyetlen igazi feje. Istenről való ismeretünk az Ószövetség prófétáinak, valamint az Újszövetség apostolainak (és írnokaiknak) tanításain alapul. Nincs szükségünk rájuk mint olyanokra, de szükségünk van a szavaikra ma is. Ezért olyan fontos a Szentírás a keresztények számára.

K: Az Efézus 2:20–21 szerint, mivel Jézus a sarokkő, szükségünk van-e ma egy emberre, aki Jézus Krisztust képviseli, és Isten egyházát vezeti?

V: Lehetséges, hogy sok oka van annak, amiért egyesek azt mondják, hogy szükségünk van egy helytartóra a földön. Jó lenne, ha csökkentenénk a következő rossz dolgokat:

1. Az eretnekséget

2. Kapcsolatba kerülés hamis vallásokkal

3. Istenen kívüli mások iránti odaadás

4. Szellemi stagnálás (Kopernikusz, Galileo)

5. Igazi keresztények meggyilkolása és megkínzása

6. Emberek megölése és kínzása általában

7. Istentelen uralkodók legitimálása

8. Isteni tanoknak álcázott, hozzáadott emberi tanok

Jó lenne a következőket is javítani:

1. Hogy ragyogó erkölcsi példát mutassunk a világnak

2. A Szentírás tanulmányozásának ösztönzése

3. A keresztény egység (ide tartozik a keresztények üldözésének elkerülése is)

A nyugat-európai keresztények ezer éven át próbálták ezt; a kísérletet „római katolikus egyháznak” nevezték, és a középkorra már teljes kudarcnak bizonyult. Ahelyett, hogy csökkentette volna ezeket a dolgokat, még inkább felerősítette őket. A katolikus egyház tapasztalatának egyetlen jó oldala az, hogy tanulhatunk a múltbeli hibákból, és felismerhetjük azokat a veszélyeket, amelyekkel jár, ha elhagyjuk a Krisztus követésének egyszerűségét, amint azt a 2 Korinthus 11:2-4 tanítja.

Egy szkeptikus (ironikusan) azzal érvelhetne, hogy az egész római katolikus egyház csupán egy trükk volt, amelynek célja az 1 Timóteus 4:1–5 szándékos beteljesítése volt. Ezt a hamis vádat egy katolikusra bízom, hogy megválaszolja.

K: Az Efézus 2:21 szerint hol található az igazi egyház?

V: Az igazi egyház nem feltétlenül ott van, ahol a világ keresi. Amíg valaki azt a „pusztán embert” keresi, aki az igazi egyház feje, addig nem fogja meglátni azt. Az igazi egyház élén Jézus Krisztus áll, mint sarokkő (Efézus 2:20). Az igazi egyház nem kőből vagy téglából épül, hanem hívőkből (1 Péter 2:5). Így az igazi egyház minden felekezetből származó, Jézus Krisztusban hívő igazi keresztényekből áll. Amikor az igazi egyházról beszélünk, beszélhetünk a „diadalmas egyházról” (vagyis a most a mennyben lévő hívőkről) és a „harcos egyházról” (vagyis a földön még mindig a hitért küzdő hívőkről).

Sajnos néha a keresztények annyira a saját felekezetükre koncentrálnak, hogy ezt szem elől tévesztik. Amikor gyanítom, hogy egy keresztény ilyen lehet, megkérdezem tőle, melyik felekezethez tartozik. Amikor azt mondja, hogy „XYZ”, azt mondom neki: „Tudtad, hogy a mennyben nincsenek XYZ-esek? A mennyben nincsenek baptisták sem, pedig én éppen egy baptista gyülekezetbe járok. Ehelyett vannak a mennyben olyan keresztények, akik „XYZ-esek”, és vannak olyanok is, akik baptisták, de a mennybe csak Jézuson keresztül jutunk be, és nem valamely szervezeten keresztül.”

Az a hazugság, hogy a szervezet fontosabb, mint a Krisztussal való személyes kapcsolat, egy olyan eszköz, amelyet az olyan szekták, mint a mormonok és a Jehova tanúi használnak arra, hogy a templomba járókat áttérítsék a hamis evangéliumukra.

Másrészt nem azt mondom, hogy az összejövetelek és a közös szerveződés nem számít. A Zsidókhoz írt levél 10:25 arra int minket, hogy ne hanyagoljuk el az összejöveteleket.

Van azonban néhány következménye annak, amit az imént mondtam. Az emberek teológiailag elég zavarosak lehetnek, de amíg az alapvető dolgokban helyesek (ahogyan az 1 Korinthus 15:1–4 figyelmeztet bennünket), és ismerik Jézust, minden kereszténynek „egymást kell elfogadnia, ahogyan Krisztus is elfogadott titeket…” (Róma 15:7, BSB). Az igazi keresztényeknek lehetnek téves nézeteik a szombatról (Róma 14:5) vagy az étkezésről (Róma 14:2–3). Még ennél is súlyosabb dolgokat tehetnek, például eltűrhetnek egy erkölcstelen embert a közösségükben (Jelenések 2:20), vagy egy férfit, aki az apja feleségével él együtt (1 Korinthus 5:1). Belekeveredhetnek nagyon súlyos problémákba a törvényesség miatt (Galata 3:1). Mégis, még az Isten fegyelme alatt álló engedetlen keresztények is továbbra is keresztények maradnak.

Ami a keresztények általánosan elfogadott tanításait illeti, kattintson az „A Common Christian Confession” (Közös keresztény hitvallás) linkre a www.Biblequery.org/Doctrine/DoctrinalStatements/ACommonChristianConfession.html oldalon, ahol egy összeállítást talál.

K: Miért mondta Pál az Efézus 3:1-ben, hogy Krisztus Jézus foglya, ahelyett, hogy Róma foglya lenne?

V: Pál közelről láthatta a őt őrző római katonákat, és tudta, hogy bebörtönzésének közvetlen oka Róma gonoszsága volt. De Pál, a nagyobb képet szem előtt tartva, látta, hogy bebörtönzésének elviselésének végső célja Jézus Krisztus, a mi Megváltónk dicsőségére szolgál. Amikor kellemetlen körülményekkel szembesülsz – legyen szó üldöztetésről vagy egyszerűen arról, hogy elviseled, amit ez a bukott világ rád zúdít –, a közvetlen okra koncentrálsz, vagy a végső célt, Jézus dicsőítését teszed szem előtt?

K: Miért használta Pál az Efézus 3:3,9-ben a „rejtély” szót, amikor léteztek pogány misztériumvallások?

V: Ennek semmi köze a misztériumvallásokhoz. A „titok” itt valami különlegesnek, egy olyan titoknak értelmezhető, amelyet meg kell élni, nem csupán nyilvánosan hallani. Pál „visszavette” ezt a jelentést, amelyet a bálványimádó vallások használtak, és valószínűleg szándékosan használta ezt a kifejezést, ellentétben állítva az általuk tanított ostobasággal.

K: Az Efézus 3:3,9-ben mi az a „titok”?

V: A „rejtély” görögül olyasmit jelentett, amit még nem tártak fel. Erre az Efézusbeliekhez írt levél 3:10–11 ad választ. Jézus Krisztus által megalapított egyház volt a rejtély, amely az Ószövetség idején még nem volt ismert, amint azt a Kolossébeliekhez írt levél 1:26 is kijelenti. A „rejtély” itt olyan titkot jelent, amelyet eddig nem tártak fel.

K: Az Efézus 3:4–6 szerint, mivel a korábbi nemzedékek nem hallhattak Krisztusról, lehetett-e bárki is üdvözülni az Ószövetség idején?

V: Igen. A legmélyebb értelemben nem az ment meg minket, amit hallunk, amiben hiszünk vagy amit teszünk; még az evangélium sem az, ami megment minket. Isten az, aki megment minket. Isten megmenthet bárkit, akit csak akar, de tudjuk, hogy Isten irgalmas, ugyanakkor igazságos és szent.

K: Az Efézus 3:8-ban hogyan lehet Pál a legkisebb az apostolok között?

V: Pál két okot is megadott arra, hogy miért gondolta így.

1. Rendkívül későn született (1Korinthus 15:8)

2. Ami még fontosabb: Pál korábban üldözte Isten egyházát (1Korinthus 15:9; 1Timóteus 1:13). Ő azonban a legmesszebb jutott mind közül: gyilkosból misszionáriussá vált.

K: Az Efézus 3:8-ban, mivel Krisztus gazdagsága kifürkészhetetlen, miért akarja Pál, hogy megismerjük Krisztus szeretetének mértékét az Efézus 3:17–19-ben?

V: Erre az Efézus 3:18–20 ad választ. Krisztus gazdagsága felmérhetetlen, de nekünk az a gyönyörű (és soha véget nem érő) feladatunk, hogy megtapasztaljuk, milyen nagy Isten szeretete irántunk.

Érdekes itt a görög szó; szó szerint azt jelenti, hogy „nyomok alapján nem nyomon követhető”. Nem tudjuk pontosan nyomon követni, miért vagy mennyire nagy Isten szeretete irántunk, de élvezhetjük azt a tényt, hogy szeret minket.

K: Az Efézus 3:9-ben a szó itt „gazdálkodást” vagy „közösséget” jelent?

V: A görög „oikonomia” szó, amelyből a mi „gazdaság” szavunk származik, széles jelentéskört ölel fel. Irányítást jelent, eredeti jelentésében egy feleségre vagy házvezetőre utalva, aki a családot vagy a háztartást vezeti. Utalhat arra is, hogyan kezelik a dolgokat, azaz a sáfárságra. Az egyházban úgy is felfoghatjuk, mint a kapcsolatok kezelését.

K: Az Efézus 3:15-ben azt kellene mondania, hogy „akitől minden család”, „akitől az Ő egész családja”, vagy „akitől minden atyaság”?

V: A görög nyelvtani szerkezet itt szokatlan. A „Ő” szó nem szerepel a görög szövegben, ezért a többi fordítás valószínűleg pontosabban adja vissza ezt a verset. A görög pater szó apát jelent, a patria szó pedig családot, bár jelenthet apaságot is. Pál itt szójátékkal élt. A pontosabb jelentés „apa… család”, bár a szójáték megőrzése érdekében egyes fordítók „Atya… apaság” formát használnak. További információkért lásd: The Bible Knowledge Commentary: New Testament, 631. o.; The Expositor’s Greek Testament, 3. kötet, 312–313. o.; valamint The Message of Ephesians, 133–134. o.

K: Az Efézusbeliekhez írt levél 3:16–19-ben pontosan mi Pál imája az efézusi hívőkért?

V: Krisztus már bennük van. Pál tehát azért imádkozik, hogy Isten adjon nekik erőt az ellenállás ellen, hogy Krisztus legyen életük középpontjában, hogy a szeretetben gyökerezzenek, és hogy megértsék Isten szeretetének hatalmasságát.

Az Efézusbeliekhez írt levél 3:16-ban a BSB fordításban ez áll: „dicsőségének gazdagságából” (BSB), de a görög elöljárószó itt szó szerint inkább azt jelenti, hogy „szerint”. Pál nem csupán azt kérte Istentől, hogy erősítse meg őket gazdagságából, mintha egy gazdag ember adományozna néhány dollárt a jól töltött bankszámlájáról. Inkább azt kéri Istentől, hogy erősítse meg őket „gazdagsága szerint”, mintha egy gazdag ember arányosan adna abból, amije van. Megváltásuk pillanatnyi volt, de megszentelődésük fokozatos.

Befejezted már a növekedést Krisztusban? – Őszintén remélem, hogy rájössz, a helyes válasz a „nem”, és még mindig növekszel.

K: Az Efézus 3:18-ban mi a Krisztus szeretetének szélessége, hossza, mélysége és magassága?

V: Vannak-e határai Krisztus szeretetének, és ha igen, melyek azok? Talán Pál a következőkre gondolt. A szélesség az egész világon élő emberek. A hosszúság, vagyis az időtartam, örökkévaló, az örökkévalóságtól az örökkévalóságig. A mélység nem csak az élőkre vonatkozik, hanem az elhunytakra is. A magasság pedig a mennyig terjed.

Isten egyáltalán nem fukarkodik azzal, amit ad, de néha mi, hívők, fukarkodunk azzal, amit kapni szeretnénk.

K: Az Efézus 3:19-ben szereplő három különböző, az erőhöz kapcsolódó görög szó mit jelent itt?

V: Isten hatalmának különböző aspektusait hangsúlyozzák.

A hatalom (dynameos) – amelyből a „dinamikus” és a „dinamit” szavak származnak – Isten energikus munkáját hangsúlyozza. Lehetne „dinamikus, élő hatalom” is.

Az „erősítés” (krataiothenai, a kratos szóból) azt jelenti, hogy bátorítást kapunk, vagyis olyan erőt kapunk, amelynek segítségével legyőzhetjük az ellenállást.

A „megérteni” (exischysete, az ischys szóból) jelenthet olyan hatalmat, amellyel megragadhatunk, megtarthatunk, érzékelhetünk vagy megérthetünk valamit. Más szóval: a megismerés ereje.

K: Az Efézus 3:19-ben hogyan juthatunk el Isten „teljességéhez”?

V: Nem arról van szó, hogy mivel vagyunk telve, hanem inkább arról, Kivel vagyunk telve. Ez nem azt jelenti, hogy képesek vagyunk felfogni a végtelent, hanem azt, hogy megérthetjük: maga a Szentlélek van bennünk, hogy erőt adjon életünknek. Az itt szereplő görög „eis” szó egy célt jelöl, például Isten teljességének megértését, nem pedig azt, hogy magunkban hordozzuk Isten végtelen teljességét.

K: Az Efézus 3:20-ban hogyan tud Isten hatalmas ereje kis keresztényeken keresztül megnyilvánulni?

V: Ahogy Tony Evans mondja, egy tűzcsap hatalmas mennyiségű vizet tud kiömleni. Ez nem annak köszönhető, hogy a tűzcsap 3–5 gallon vizet tartalmaz, hanem annak, ami a tűzcsapon keresztül áramlik. Hasonlóképpen, nem arról van szó, hogy önmagunkban ilyen nagy hatalommal rendelkezünk, hanem arról, hogy Isten hatalma áramlik rajtunk keresztül.

Pál imája azonban még mindig hatalmas kérés: hogy Isten teljes hatalma áramoljon rajtunk keresztül.

K: Az Efézus 4:1-ben mit jelent itt az, hogy „méltó módon járjatok”?

V: A „méltó” jelentésű görög szó, az axios, itt nem érdemet jelent, hanem „egyenlő/kiegyensúlyozó súlyt”, vagyis „a mérleg másik oldalát felemelőt”. Az ige itt a peripateo, ami szó szerint „járni” jelent, vagy ausztrál szlengben „walkabout”-ot. Tehát az életedben való „járásodnak” ugyanolyan súlyúnak kell lennie, mint annak, amit magadról mondasz, amikor kereszténynek nevezed magad.

K: Az Efézus 4:1–2-ben milyen hasznos jellemzők segítik az egység megőrzését?

V: A válasz három részből áll.

Hogyan tudod „eltűrni” az egységet egy másik hívővel? Kihívást jelenthet az egység fenntartása olyasvalakivel, aki ezeknek a jellemzőknek az ellenkezőjét mutatja. Kulcsfontosságú az utolsó jellemző, amelyet „egymást elviselni” vagy „türelmesnek lenni”ként fordítanak. A türelmesség azt is jelenti, hogy te uralkodsz az érzelmeiden, nem pedig az érzelmeid uralkodnak rajtad. Ne feledd, hogy Isten ennyi éven át eltűrte téged, a bűneidet, és azt, hogy azt mondtad neki, nem vagy képes dolgokra. Mivel Isten szeret téged és eltűr téged, neked is képesnek kell lenned szeretni és eltűrni a többi hívő hiányosságait.

Mennyire könnyű másoknak elviselni téged? De meg kell kérdezned magadtól, hogy könnyű-e valakinek veled kijönni. Megvan-e benned az a négy alapvető tulajdonság, ami ahhoz szükséges, hogy az emberek jól kijöjjenek veled: az alázatosság (tapeinophrosyne), a szelídség (vagy szelídség) (praotes/prautetos), a türelem (makrothymias) és a másokkal való elviselés? Néha felismerhetjük, hogy vannak saját ambícióink, dolgok, amelyekre büszkék vagyunk, és olyan bosszúságok, amelyeket „el kell nyomnunk”, hogy engedelmeskedjünk ezeknek a verseknek, és könnyebben kijöjjünk másokkal. Lehet, hogy Isten valakit az életünkbe helyez, hogy megtanítson minket a türelemre, de remélhetőleg te nem vagy az a személy! A görög kultúrában az alázatosságot olyan bűnnek tartották, amely csak egy rabszolgára méltó.

Mit vagy hajlandó feladni? Pál, aki ezt mondja nekünk, sok mindent feladott (biztonságot, szabadságot, tisztséget, tekintélyt, egészséget és hosszabb életet), hogy betöltse szolgálatát az egyházban. A 2. Korinthus 1:8–10 szerint Pál egy időben súlyos depresszióban szenvedett. Mennyit lennél hajlandó feladni azért, hogy ne csak másokkal dolgozz együtt, hanem másokért is dolgozz, anélkül, hogy abból magadnak haszna származna, és földi jutalom vagy dicséret nélkül? Gyakran a másokkal való együttműködés nem jár bizonyos áldozatok nélkül; magában foglalja saját ambícióink és büszkeségünk feladását.

K: Az Efézus 4:3-ban Pál egy szervezeten belüli egységről beszél-e, ahogyan azt a római katolikusok, a görög ortodoxok, a mormonok, a helyi gyülekezet, a Nemzetközi Krisztus Egyházak és mások tanítják?

V: Először is hagyjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy ezek a csoportok nem lehetnek egységben egymással. Ez a vers kifejezetten a „Szentlélek egységéről” beszél, nem pedig egy szervezet egységéről. Hét dolgot említ, amelyek „egyek”, köztük az egy testet, de nem egy szervezetet. Azt is mondja, hogy a Szentlélek egységét kell megőriznünk, nem pedig saját egységet kell létrehoznunk. Tehát ez a vers nem bizonyít semmit a szervezetekről. Valójában lehetséges, hogy egy szervezet is bálvány legyen. Ami a tágabb kérdést illeti, hogy kívánatos-e a szervezeti egység, lásd a következő kérdést.

K: Az Efézus 4:3 szerint a szervezeti egység olyan dolog, amire a hívőknek vágyniuk kell?

V: Az igazi keresztények ebben a kérdésben nem értenek egyet.

Nem. Egyes protestánsok szerint vagy nem fontos, vagy veszélyes, ha fontosabbá válik, mint az Isten igazság szerinti követése, amint azt a történelem sajnos, de egyértelműen megmutatta.

Igen. A katolikusok, az ortodoxok, a helyi gyülekezet és más protestánsok szerint a szervezeti egység kívánatos.

Mindazonáltal minden komoly Biblia-tanulmányozónak egyet kell értenie a következőkben:

1. A Biblia említi a szellem egységét és Jézus tanítványainak egységét, de soha nem mondja, hogy egységben kell lennünk azokkal, akik elutasítják, tagadják vagy nyilvánvalóan eltorzítják a hitet.

2. Noha egyetlen keresztény sem tökéletes, sem a szentségben, sem a tanításban, vigyáznunk kell a farkasokra, és el kell határolódnunk az eretnekektől.

3. Általánosságban elmondható, hogy néha nehéz érdemi egységet teremteni olyanokkal, akik meg akarnak ölni vagy máglyára akarnak vetni.

4. Arra kell törekednünk, hogy megszüntessünk mindent, ami megosztást okoz a keresztények között, és elfogadjuk egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott minket (Róma 15:7).

5. Az a egység, amelynek középpontjában nem Jézus Krisztus áll, nem kívánatos egység, és azt el kell kerülnünk.

K: Az Efézus 4:4 szerint, ha csak egy test van, miért van olyan sok egyház?

V: Legalább négy fő oka van ennek.

1. Ahogyan apróbb különbségek vannak a különböző szunnita iszlám irányzatok, a mahájána buddhisták, a vedánta hinduk, a bahá’í két szekta és más vallások között, úgy a keresztények is eltérő véleményen vannak másodlagos kérdésekben. Például Pál és Barnabás nem értettek egyet abban, hogy magukkal vigyék-e János Márkot. Később azonban kibékültek (ApCsel 15:36–41; Kol 4:10; 2Tim 4:11).

2. Hozzáadás: Az évek során sokan úgy viselkedtek, mint a Márk 7:6–8-ban szereplő farizeusok, akik saját bonyolult hagyományaikat akarták hozzáadni a kereszténységhez. Általánosságban sokan azt mondják, hogy a Bibliát és a hagyományaikat is követni kell, melyeket Isten Igéjével egyenrangúaknak tekintenek. A bibliai kereszténység egyszerűen azt jelenti, hogy követjük, amit Isten a Bibliában mond, és felismerjük, hogy az emberi hagyományok csupán emberi eredetűek.

3. A kereszténységből való elvételről a 2. Timóteus 3:5 jövendöl, amely szerint az utolsó napokban egyesek a jámborság látszatát fogják fenntartani, de annak erejét tagadni fogják. Számos „liberális” egyház elvész Isten tanításából, azt állítva, hogy Isten nem képes fizikai csodákat véghezvinni, és nincs mennyország és pokol, miközben továbbra is kereszténynek tettetik magukat.

4. Eltorzítás: Ahogyan az Apostolok cselekedetei 20:29–30-ban megjövendölték, vannak olyan szellemi „farkasok”, akik megtévesztéssel magukhoz vonzzák a tanítványokat, hogy saját, ember alkotta vallást alapítsanak, miközben továbbra is azt állítják, hogy Jézust követik. Sokuknak van saját könyve a Biblián kívül. Ezekről a gonosz dolgokról az 1 Timóteus 4:1–5, a 2 Péter 2:1–3 és a Júdás 8–19 jövendölte meg, hogy bekövetkeznek.

K: Az Efézus 4:5-ben szereplő keresztségről a vízkeresztségre vagy a Szentlélek-keresztségre van szó?

V: Egyesek úgy vélik, hogy kettős értelme van. De ha Pál mindkettőt értette volna alatta, akkor valójában nem lenne egyetlen keresztségről szó.

Ugyanakkor nem valószínű, hogy a Szentlélek-keresztségre utalna, mivel három szakasz foglalkozik a Szentlélekkel, a Fiúval és az Atyával, és ez a Fiúra vonatkozó szakaszban található.

K: Az Efézus 4:6-ban és az Efézus 1:23-ban, ha Isten mindenben és minden módon betölti a teret, akkor igaz-e a panteizmus, amely szerint minden Isten egy része?

V: Nem. Míg a Zsoltárok 139:7–12 azt mutatja, hogy Isten Lelke mindenütt jelen van, a panteizmus ennél tovább megy, és azt állítja, hogy minden – az emberek, a kövek, sőt még a kutyakaki is – része annak az Istennek, akit imádnak. Például egy szeméthalm nem Isten, és egy ateista röpiratának lapjai, amelyek tagadják Isten létezését, szintén nem Isten. Nem szabad a Teremtő helyett a teremtett dolgokat imádnunk (Róma 1:23,25). Inkább, ahogyan a Kolossébeliekhez írt levél 1:17-ben olvashatjuk, minden dolgot Krisztus tart össze.

K: Miért mondja Pál az Efézus 4:8-ban, hogy Isten „adott” ajándékokat az embereknek, amikor a Zsoltárok 68:18 szerint Isten „kapott” ajándékokat az emberektől?

V: A keresztényeknek két különböző véleményük van erről.

Másolási hiba: Lehet, hogy a Zsoltárok 68:18-ban eredetileg az „ad” szó állt. Míg a „kap” szó szerepel a maszorétikus szövegben és a görög Septuagintában, az „ad” szó szerepel az arámi nyelvű Targumokban és a szír Peshittában. Ráadásul az egész zsoltár – talán ezt az egy verset kivéve – arról szól, amit Isten ad másoknak.

Egy arámi Targumból: Egy másik nézet szerint Pál általában azzal kezdi a bibliai idézeteit, hogy „Írva van”, de az Efézusbeliekhez írt levél 4:7–8-ban ez másképp van: „Azt mondja”. Ezek nagyon szorosan egyeznek a Zsoltároskönyvről szóló arámi Targumban és a szír Peshittában található szóbeli hagyománnyal. A korai rabbik ezt a verset Mózesre alkalmazták, mondván, hogy ő azért kapta meg a törvényt, hogy átadja azt a népnek. További információkért lásd: The Expositor’s Bible Commentary, 11. kötet, 57. o., valamint az Evangelical Commentary on the Bible, 1027. o.

Összefoglalás: Pál nem idézett semmilyen verset, hanem a 68. zsoltár egészét parafrázálta. További információk erről a nézetről a The Bible Knowledge Commentary: New Testament 634. oldalán találhatók.

Akárhogy is legyen, János Krisztosztom (Homíliák az Efézusbeliekhez, kb. 396) megjegyzi, hogy lényegében nincs itt különbség. Isten egyszerre ad és kap is az emberektől. Ha az üdvösséget úgy tekintjük, hogy Isten magára veszi bűneink terhét, vagy úgy, hogy megbocsátást ad nekünk, az egyszerűen ugyanazon dolog két oldalát nézzük.

K: Az Efézusbeliekhez írt levél 4:9-ben és az Apostolok cselekedetei 2:27-ben: Jézus halála után lement-e a pokolba, vagy sem?

V: Noha a „Jézus alászállt a pokolba” kifejezést beillesztették az Apostoli Hitvallásba (aquileiai változat, 390 körül), a Biblia egyik irányt sem említi kifejezetten. Íme, mit mond a Biblia.

Efézus 4:9: „leereszkedett a föld mélyére”

A Zsoltárok 16:10-ben a „Seol” szó szerepel, ami sírt jelent.

A Cselekedetek 2:27–28 a Zsoltárok 16:10-et idézi: Jézust nem hagyták a sírban (Hádészban)

1 Péter 3:19: Jézus hirdette az igét a fogságban lévő szellemeknek

A zsidó vallási gondolkodás szerint – amely visszaköszön az 1. Énok könyve 22. fejezetében és más írásokban is – a halottak két helyre kerültek: az igazak a paradicsomba, a gonoszok pedig a börtönbe.

Az 1 Péter 4:6 említi, hogy az evangéliumot hirdették azoknak a halottaknak. (Az NIV-ben „most halottak” szerepel, de a „most” szó nem szerepel a görög szövegben).

K: Lehetséges, hogy az Efézus 4:9 azt jelenti, hogy Jézus a földre jött le, ahelyett, hogy a sírba szállt volna le?

V: Három nézet létezik, amelyek összeegyeztethetők a szakasz kontextusával.

Lement a földre (appozíciós genitív)

Lement a halálba (összehasonlító genitív)

Lement a földhöz tartozó alsó részekbe (birtokos genitív)

K: Az Efézus 4:11-ben ez egy szerepet, a „pásztor-tanítót” jelenti, vagy két szerepet, a pásztorokat és a tanítókat?

V: Ebben a felsorolásban a görög kai szó választja el a pásztorokat és a tanítókat. Ez a görög szó „és/még” jelentésű, és ebben a szakaszban mindkét értelmezés lehetséges, akárcsak az angolban. A pásztorok viszont tanítanak (Titusz 1:9; 1 Timóteus 3:2; 5:17), így létezik egy kombinált szerep. A valódi kérdés tehát az, hogy támogatja-e a Biblia a nem pásztor tanítók szerepét. A válasz egyértelműen „igen”, legalább öt okból:

István tanúskodott a zsidók előtt, és a Szentírás részletes ismeretével tanította őket, bár az Apostolok cselekedetei szerint ő csak diakónus volt.

a) Pál dicsérte Apollós tanítót, annak ellenére, hogy Apollós nem volt lelkész.

b) Barnabás, Timóteus és mások is tanították és hirdették az Igét, még akkor is, amikor nem voltak lelkészek.

c) Egy presbitertől elvárták, hogy tudjon tanítani (1 Timóteus 3:2), ami arra utal, hogy már azelőtt is tanítottak, hogy presbiterek lettek volna.

d) Valójában a Kolossébeliekhez írt levél 3:16 általában a keresztényeknek parancsolja, hogy tanítsák és intse egymást.

K: Mivel az Efézus 4:11 szerint ma is vannak pásztorok és tanítók, vannak-e ma próféták és apostolok is?

V: Az Efézus 4:11 a gyülekezet fontos tisztségeire utal anélkül, hogy meghatározná, melyek érvényesek a jelenre, és melyek nem. Nem, ma már nincsenek olyan emberek, akik az Újszövetségi apostoli vagy az Ószövetségi prófétai tisztséget betöltenék.

K: Az Efézus 4:11-ben mi a különbség a természetes tehetség és a szellemi ajándék között?

V: Először is, bizonyos területeken átfedés van. Az, akinek nagyon együttérző a szíve mások iránt, rendelkezhet a segítés szellemi ajándékával is. Az, akinek a tudás szellemi ajándéka van, lehet intelligens és művelt, bár nem feltétlenül kell így lennie. Ne becsüld le a természetes tehetségeket, mert az egyházi közösség nagy hasznot húz belőlük, legyen szó nyilvános beszédről vagy olyan fontos, háttérmunkáról, mint a könyvelés. A lelki ajándékok azonban túlmutatnak természetes képességeinken, és Isten minden hívőnek adott legalább egy lelki ajándékot az 1 Korinthus 12:7 szerint, bár lehetséges, hogy a te ajándékod nincs felsorolva ott. (Nem, a panaszkodás és a hibakeresés nem számít lelki ajándéknak!) Bizonyos lelki ajándékok esetében a többi hívő talán megdörzsöli a fejét, és azt kérdezi: „Hogyan, természetes értelemben véve, tudják ezt megtenni?” Isten adhat valakinek egy szót, amit el kell mondania, és az illető ezt még saját maga sem tudta; ő is tanul abból, ami a saját szájából jön ki. Hogyan lehet valakinek olyan kitartása, hogy továbbra is szeressen és törődjön másokkal, még az unalom, az emberi üldözés vagy a szellemi ellenállás ellenére is? Néha a egyszerű válasz az, hogy: természetes értelemben véve nem is neki van. Isten hatalma áramlik rajtuk keresztül, mint a korlátlan víz egy kis tűzcsapon keresztül.

K: Az Efézus 4:11–13 szerint hogyan ismeri fel a gyülekezet, kinek milyen ajándékai vannak, és kinek milyen szerepet kell betöltenie?

V: Az egység nem jelenti az egyformaságot. Keresztényekként különböző ajándékokkal rendelkezünk, és Istennek hála ezért! Azonban az emberekben rejlő ajándékok felismerése manapság sok gyülekezetben gyakori, de gyakran figyelmen kívül hagyott probléma lehet. Ennek egyik oka lehet, hogy nem teljes a képünk arról, mi is valójában a valódi tanítványság. A tanítványságot úgy is felfoghatjuk, hogy fiatal vagy „megtört” keresztényeket veszünk magunkhoz, és éretté tesszük őket a hit ismeretében és gyakorlásában, megóvva őket a téves tanításoktól, hogy érett keresztényekké váljanak. Ez a nézet igaz, de nem teljes. Magában foglalja azt is, hogy a fiatalabb hívők felfedezzék adottságaikat és azt, hogy Isten milyen konkrét célt szán számukra éppen most. Természetesen nyitottaknak kell lenniük arra a tényre, hogy Isten fejlesztheti az ajándékokat, később további ajándékokat adhat nekik, és megváltoztathatja szolgálatukat. Tehát a jó tanítványság magában foglalja, hogy segítünk a hívőnek megtalálni azt a szolgálatot, amelyre Isten jelenleg elhívta, és segítünk neki bekapcsolódni a szolgálatba. A fiatalabb hívő szolgálata egyáltalán nem feltétlenül hasonlít a tanító szolgálatához. Ez rendben van; előfordulhat, hogy a tanítónak át kell adnia őket valaki másnak.

Tudtad, hogy szinte bármelyik középiskolai amerikai futballcsapat legyőzhet bármelyik profi futballcsapatot – beleértve a 2023-as Super Bowl-bajnok Kansas City Chiefst is –, egyetlen feltétellel? A profi csapatban az offenzív őröket tegyük szélessávú elkapókká, a leggyorsabb kickoff-visszahozót középső játékossá, a vízhordót irányítóvá, a védelmi másodvonalat vonalbeli játékossá, az edzőket futó hátvédekké, a csapat kabaláját pedig rúgóvá és középső védővé. Tehát a gyülekezetben, akárcsak a sportban, fontos, hogy az emberek olyan pozíciókban legyenek, amelyekhez megvan a tehetségük.

Sokan törődnek azzal, hogy megismerjék saját lelki ajándékaikat, és (remélhetőleg) azzal is, hogy azokat a gyülekezetben használják. De nem kellene ugyanilyen gondot fordítanunk arra is, hogy megismerjük mások lelki ajándékait, és segítsünk másoknak is megismerni azokat, valamint arra, hogy azokat a gyülekezetben használjuk? Tehát a kérdés nem az lehet, hogy „van-e keresztény szolgálatod?”, hanem az, hogy „mi a keresztény szolgálatod?”.

Ahogy egy lelkész viccesen megjegyezte: senkinek nem kell attól tartania, hogy nincs munkája, mert a gyülekezetben rengeteg-rengeteg álláslehetőség van. Ezek többsége azonban nem fizetett. Tehát a gyülekezetben mindenkinek – nyugdíjasoknak, fiataloknak, tizenéveseknek egyaránt – legyen szolgálata, és a gyülekezeteknek többet kell tenniük azért, hogy minden tag kivehesse a részét a munkából. Egy gyülekezetnek nem szabad olyan lennie, mint ahogyan valaki leírta az amerikai futballmeccset: 22 ember, akinek kétségbeesetten pihenésre van szüksége, és 50 000 ember, akinek kétségbeesetten testmozgásra van szüksége! Talán egy gyülekezet akkor ilyen, ha a lelkésznek hiányos a vezetésről alkotott képe; úgy gondolja, hogy a legtöbb tagnak nem kell szolgálnia, mert ő és kis stábja mindent el fog végezni.

Amikor egy lelkész kiégést érez, az egyik oka az lehet, hogy rosszul szolgálja Istent. Túl sokat próbál egyedül elvégezni, és azt is megcsinálja, amit a tagoknak kellene megtenniük. Példaként: egy nap egy lelkész kétségbeesett hívást kapott egy gyülekezeti tagtól. A tag elmondta, hogy már sokszor beszélt a szomszédjával Krisztusról, és a szomszéd végül úgy döntött, hogy hajlandó elfogadni Krisztust. Tehát átjöhetne-e a lelkész azonnal, hogy imádkozzon vele? A lelkész azt mondta, hogy azonnal átmegy, majd letette a kagylót. Ekkor a Szentlélek meggyőzte a lelkészt, aki visszahívta a férfit. A lelkész azt mondta neki: „Nem megyek át. Neked kell Krisztushoz vezetned őt.”

K: Az Efézus 4:14–15-ben mi a különbség a „csecsemő” keresztény és az érett keresztény között?

V: Bár egy csecsemő sok dologra képes, nincs meg benne a bölcsesség vagy a fizikai képesség ahhoz, hogy elkerülje a bajt, és távol maradjon a konnektoroktól, a forró tűzhelyektől, a forgalomtól és más veszélyes dolgoktól. Egyes keresztények – köztük néhány nem éppen fiatal is – fogalmuk sincs arról, hogy mennyire fontos távol tartaniuk magukat az eretnek vagy egyéb hamis tanításoktól, a bűntől, valamint azoktól a barátságoktól és közösségektől, amelyek eltávolítják őket Istentől. Még ha egy keresztény rá is jön erre, meg kell tanítani neki, hogyan ismerje fel azokat a tanításokat és helyzeteket, amelyektől távol kell tartania magát. A Bibliában azt olvassuk, hogy álljunk ellen az ördögnek (Jakab 4:7; 1 Péter 5:9), de azt is, hogy meneküljünk a különféle kísértések elől (1 Korinthus 6:18; 1 Korinthus 10:14; 2 Timóteus 2:22), ugyanakkor azt is, hogy Isten képes megőrizni minket a kísértés ellen, amikor mi magunk nem vagyunk rá képesek (1 Korinthus 10:13).

K: Az Efézus 4:15-ben mi a különbség az „igazság kimondása”, a „szeretettel való beszéd” és az „igazság kimondása szeretetben” között?

V: Az igazság kimondása kemény lehet, anélkül, hogy megpróbálnánk elérni a hallgatót. Bizonyos értelemben nem annyira az számít, amit mondasz, hanem az, amit ők hallanak. A szeretettel való beszéd lehet, hogy azt mondod, ami érzelmileg a legjobbnak tűnik, de ez magában foglalhatja azoknak a kényelmetlen igazságoknak a kihagyását is, amelyeket tudniuk kell. Az igazság szeretettel való kimondása azt jelenti, hogy elmondasz a másiknak mindent, amit tudnia kell, bár talán a megfelelő időzítéssel. De ezt úgy teszed, hogy látszódjon, hogy törődsz vele.

Általánosságban elmondható, hogy az igazság szeretettel való elmondása nehezebb lehet, hiszen azt kell közölni, amit a másiknak hallania kell (akár kellemes, akár kellemetlen), és ezt a megfelelő módon kell megtenni. Nemcsak a szavakra, hanem a hangnemre is oda kell figyelned. Jobb azt is tudni, hogy a másik hol tart, mielőtt kijavítanád vagy megfeddnéd.

K: Az Efézus 4:16-ban hogyan hasonlítunk mindannyian a növekvő ízületekhez és szalagokhoz?

V: A válasz két pontból áll.

Mindannyiunknak fontos szerepe van Isten egyházában, még akkor is, ha ezeknek nincs nevük, és jelentéktelennek tűnhetnek. Az emberi testben a csuklók talán nem tűnnek fontosnak, de csukló nélkül a kezed elszakad a testtől. Melyik ízületedről lennél hajlandó lemondani? – Valószínűleg egyikről sem. Az egyházban sem szabad megelégednünk azzal, hogy nélkülözzünk. Ha egy csoport ember nem tesz semmit Istenért, és az egyházban számos szükséglet nem kerül kielégítésre, akkor látszólag két probléma áll fenn. De talán a két probléma egymást is megoldhatja.

Minden rész a fejtől kapja a parancsokat. Akár a szolgálatod egy helyi gyülekezet része, akár nem, Jézus Krisztustól, a test fejétől kell parancsokat kapnunk. Ha úgy gondolod, hogy többet érhetsz el azzal, hogy etikai kiskapukat használsz, vagy általában olyan dolgokat teszel, amelyekről tudod, hogy Isten nem akarja, hogy megtedd, akkor valójában nem a test részeként cselekszel; ha nem vagy hajlandó arra, hogy a fej, Jézus Krisztus irányítson téged. Van egy kifejezésünk azokra a sejtekre, amelyek egészségesen növekednek, de nem hajlandók a fej utasításait követni – ráknak hívjuk őket.

K: Az Efézus 4:17-ben és a Róma 1:21-ben hogyan tudnak egyesek a gondolkodásuk hiábavalóságában járni?

V: Az itt használt „hiábavalóság” szót, a mataioteti-t, az Újszövetségben csak itt, a Róma 1:21-ben, a 8:20-ban (a teremtésről) és a 2 Péter 2:18-ban (a szavakról) használják. Azt jelenti, hogy haszontalan, hiábavaló, értéktelen, bár néha a bálványimádásra is utalnak vele, ami szintén ilyen dolog.

Képzeljük el, hogy olyasmit gondolunk, élünk, tervezünk és keresünk, ami teljesen üres, értéktelen és végső soron céltalan. Nem nehéz elképzelni; a molylepke is ezt teszi, amikor a láng körül kering. Amikor valaki olyan bűnt kíván és tervez, ami árthat neki, valójában nem sokban különbözik attól a molylepkétől.

Képzeljük el azt az embert, aki sok éven át börtönben ül, miután elkövette azt, amit a tökéletes bűncselekménynek szánt. A bukott emberiségnek nemcsak bűnös akarata és elsötétült vágyai vannak, hanem elsötétült értelme is. A King James-féle fordításban szereplő „elméjük hiábavalósága” kifejezés is találó, mert egyszerre hangsúlyozza gondolkodásuk haszontalanságát és azt a gőgös érzésüket, hogy gondolkodásuk fontos.

K: Az Efézus 4:17-ben szerinted milyen módon fogja Isten egyes keresztényeknek – akárcsak a hitetleneknek – azt mondani, hogy túl sokat összpontosítottak olyan dolgokra, amelyek nem számítanak?

V: Ha naplót vezetsz (vagy még jobb, ha elkezdesz vezetni), számold össze a következő időtartamokat egy hónap alatt.

a. Az imádkozásra, Istenre és az Ő Igéjére való gondolkodásra, valamint Isten Igéjének tanulmányozására fordított idő.

b. Az interneten való böngészéssel, valamint a hírek hallgatásával és olvasásával töltött idő.

c. A sportnézéssel töltött idő.

d. A kedvenc tevékenységedre való gondolkodással töltött idő.

e. A munkaidőn kívül a munkára fordított idő.

f. A pénzügyekről és befektetésekről, beleértve az ingatlanokat is, való gondolkodással töltött idő.

Melyik ezek közül fog sokkal fontosabbnak tűnni a többinél, amikor a mennybe kerülsz?

g. Ha már itt tartunk, számold össze azt az időt is, amit a családoddal és a barátaiddal töltöttél. Remélhetőleg ez nem sokkal kevesebb, mint a többi. Nagyon szomorú lenne, ha azt mondanád, hogy az eltöltött idő alapján úgy tűnik, a legszorosabb személyes kapcsolatom a YouTube-hoz fűződik!

Az ország egyes részein, úgy gondolom, a statisztikákkal ellentétben az emberek nagyon vallásosak – a vallásuk a kedvenc sportcsapatuk!

K: Az Efézus 4:18-ban „vakságnak” vagy „keménységnek” kellene állnia?

V: A görög porosis szó utalhat márványra vagy meszesedett ízületre is. Az angol osteoporosis szó ebből származik. Úgy is felfoghatjuk, mint „megkövesedett”. Egy keresztény kommentátor, Armitage Robinson azonban azzal érvel, hogy mivel ez nem azt jelenti, hogy az illető szándékosan döntött a megkeményedés mellett, inkább az érzékek elhomályosulásáról van szó, ezért szerinte a „vakság” a jobb fordítás. A „megkeményedett” azonban jobban illeszkedik a görög szöveghez, feltéve, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy nem hirtelen, szándékos megkeményedésről van szó, hanem az észlelés és a változásra való képesség fokozatos elvesztéséről.

K: Mit jelent az Efézus 4:19-ben szereplő „mindenféle tisztátalanság gyakorlása” (BSB) kifejezés?

V: Ez azt jelentheti, hogy mindenféle bűnből üzletet csinálnak, vagy anyagi hasznot húznak belőle.

K: Mit mond Pál az Efézus 4:25–5:2-ben ezekről a nyolc gonoszságról?

V: Mindegyiket egy ellentétes erény állítja szembe. Ezek közül néhány a szív hozzáállása, néhány cselekedet, néhány pedig szokás. A Szentlélek erejével meg kell tisztítanunk ezeket a szívbeli hozzáállásokat, abba kell hagynunk ezeket a gonosz cselekedeteket, és meg kell szakítanunk ezeket a rossz szokásokat. De a baj az, hogy a dolgok hajlamosak visszatérni. Cseréljük ki ezeket a rossz hozzáállásokat jókra, ezeket a gonosz cselekedeteket jókra, és a rossz szokásokat jó szokásokra.

K: Az Efézus 4:26 szerint bűn-e, ha megharagszunk, hiszen Jézus és Pál is megharagudtak?

V: Sok esetben nem bűn megharagudni. Az Efézusbeliekhez írt levél 4:26 azonban rámutat arra, hogy bűn, ha haragunkban maradunk és neheztelünk. Ha a nap lenyugszik, miközben még mindig haragszol, akkor túl sokáig haragudtál.

K: Az Efézusbeliekhez írt levél 4:26 szerint bűn-e továbbra is haragudni? Úgy tűnik, Isten is haragszik az emberekre és a démonokra a tűz-tóban.

V: A válaszban három szempontot kell figyelembe venni.

1. Nekünk nem szabad haragban maradnunk, irigykednünk, imádatot elfogadnunk, vagy Istennek nevezni magunkat, de Isten nem kénytelen azt tenni, amit szolgáinak parancsol.

2. Isten végtelen, és egyszerre többféle érzést is érezhet. Haragudhat egy gonosz emberre, és egyidejűleg örülhet egyik gyermekének. Mindezt egyszerre teheti, mert Ő Isten.

3. A Szentírás nem mondja meg, hogy Isten örökké haragos marad-e vagy sem. Lehet, hogy Isten végül egyáltalán nem fog törődni azokkal, akik úgy döntenek, hogy nélküle élnek.

K: Az Efézus 4:26–27-ben mi a különbség a harag és a bűn között, illetve a harag és a bűn nélküli harag között?

V: A harag akkor válik bűnné, ha neheztelsz, nem vagy hajlandó megbocsátani, bosszút akarsz állni, elveszíted az érzelmeid feletti önuralmat, vagy olyan dolog miatt haragszol, ami miatt nem kellene. Jézus, Pál és Mózes is haragudtak alkalmanként Isten dolgai miatt.

A keresztény harag nem csupán valami, ami megtörténik, és amiért bocsánatot kellene kérnünk. Sőt, John R. W. Stott szerint a gyülekezetben nem az a probléma, hogy túl sok a keresztény harag, hanem éppen ellenkezőleg: túl kevés van belőle. Amikor életeket tönkretennek és elvesznek, és mi nem haragszunk emiatt, mit árul el ez mások iránti szeretetünkről?

K: Miért dolgoznak a keresztények az Efézus 4:28 szerint olyan munkákban, ahol nem a kezükkel dolgoznak?

V: Ez a kifejezés a tisztességes megélhetést jelenti. A szokásos bűncselekmények mellett abban az időben sokan jelentős vagyont halmoztak fel megvesztegetéssel, valamint olyan korrupt politikai és üzleti gyakorlatokkal, amelyek gyakran legálisak voltak, de nem voltak helyesek. (Talán azok az idők nem is különböztek annyira a miénktől.) Ugyanakkor, ahogy Jézus szerette a Máté nevű vámszedőt, úgy ma is azt akarja, hogy a korrupt emberek bűneiket megbánják, Jézushoz jöjjenek, és kártalanítsák áldozataikat.

K: Az Efézus 4:29-ben mit jelent itt a „gonosz szavak” kifejezés?

V: A „gonosz” szó itt nem a gonoszra utaló szokásos kifejezés. Görögül ez a „sapros” szó, amelyet rothadt gyümölcsre vagy rothadt növényre használnak. A „rothadt”, „romlott”, „romlott” vagy „gonosz” kifejezések mind jól visszaadják az itt kifejezett gondolatot.

K: Miért fontos az Efézus 4:29 szerint, hogy a keresztények ne káromkodjanak?

V: Egyszerűen azért, mert a Biblia azt mondja, hogy ne tegyük. A Jakab 3:10–12 szerint nem szabad, hogy ugyanabból a szájból jöjjön ki az átok, mint az Isten dicsőítése. Igaz, hogy Péter káromkodott, amikor tagadta Krisztust, de utána sírt, és megbánta bűnét.

K: Az Efézus 4:31-32-ben mit állít szembe egymással Pál ebben a két versben?

V: A keserűség, a harag és a düh olyan érzelmi állapotok, amelyekből gonosz beszéd fakad. A rosszindulat mindezekre vonatkozó általános kifejezés. A harag (thymos) és a düh (orge) hasonlóak, de mindkettőt különálló bűnként említik. A harag egy robbanásszerű önuralomvesztés, míg a düh egy lassan forrongó, bosszúvágyó gyűlölet lehet. A haragot úgy lehet elképzelni, mint a vulkánban felhalmozódó és kiszivárgó magmát, míg a düh inkább egy vulkánkitöréshez hasonlít.

K: Az Efézus 5:1 szerint milyen mértékben kell csak utánozóknak lennünk?

V: Olyan utánzó vagy-e, aki csak azt próbálja megtenni, amit mások tettek? – Remélem, hogy igen. Ahogy a gyermek utánozza szüleit, úgy kell nekünk is utánoznunk Istent (Efézus 5:1). A gyermeknek igyekeznie kell megőrizni szülei becsületét. Mi is Krisztus utánzói vagyunk (János 15:12; 1 János 3:16), a jóság utánzói (3 János 11), vezetőink utánzói (Zsidók 13:7) és Pál utánzói (1 Korinthus 4:16; 11:1; Filippi 3:17; 4:9; 1. Thesszalonikiak 1:6; 2. Thesszalonikiak 3:7,9). Másrészt viszont – jó értelemben – tehetünk dolgokat saját kezdeményezésünkből, akaratunkból vagy megegyezésünk alapján, amint azt a 2. Korinthusbeliek 8:17 és 9:7 is mutatja.

Mellékesen megjegyezzük, hogy egyesek azt állítják: mivel Isten olyan hatalmas és végtelen, az emberek pedig olyan kicsinyek, szinte semmit sem tudhatunk Istenről. Ha azonban ezt túlzásba visszük, az mentséget szolgáltatna arra, hogy megszegjük ezt az igét, azzal, hogy tagadjuk, hogy képesek lennénk rá. Nem tudhatunk mindent Istenről; de a Mindenható és mindentudó Isten úgy döntött, és képes is arra, hogy annyit mutasson meg magáról, hogy Isten követői lehessünk.

K: Az Efézus 5:2-ben mi az, hogy „a szeretetben járni”, és mik a szeretetben járás alternatívái?

V: Sokan fogalmuk sincs arról, mi is az a szeretetben való járás, mert annyira távol állnak attól, hogy ezt gyakorolják. Ahogyan éled az életedet – akár sétálsz, akár autót vezetsz, vagy bármit is csinálsz –, mi az, amire leginkább gondolsz? Arra, hogyan szerezhetsz több pénzt, hogyan élvezheted jobban az életet, vagy hogyan érhetsz el valamilyen célt? Remélem, hogy a legfontosabb dolog számodra nem a fentiek közül való. Persze nem baj, ha néha ezekre is gondolsz, de az elsődleges, „alapvető” gondolatodnak annak kell lennie, hogyan tudsz másokat szeretni és megáldani, valamint az Istennel való szeretetteljes kapcsolatodnak. Túl gyakran próbálunk a kulturális elvárások szerint élni. Keresztényekként nem fogunk teljesen beilleszkedni a kultúrába, és nem is kellene megpróbálnunk.

Pál jó tanácsot ad arra, hogyan tudunk erre összpontosítani. Ahogy Krisztus elsősorban azért jött, hogy áldozatot mutasson be értünk, úgy nekünk is életünket Istennek szóló áldozatnak kell tekintenünk. Ahelyett, hogy azt kérdeznéd, mennyi pénzt keresel, vagy mennyire jól érzed magad, kérdezd meg inkább, mennyire tetszik Istennek az áldozatod (vagyis az életed).

Keresztényekként néha annyira elragadnak minket más dolgok, hogy ugyan meg vagyunk mentve, de nem a szeretetben járunk. A Jelenések 2:4-ben Jézus arra buzdítja az efezusi gyülekezetet (és közvetve minket is), hogy ne hagyjuk el az első szerelmünket. János apostol az 1 János 2:5–6-ban azt mondja, hogy Isten szeretetének tökéletessé kell válnia bennünk, ezért úgy kell járnunk, ahogy Jézus járt. Itt Pál is azt mondja, mennyire fontos számunkra, hogy ne csak keresztényként higgyünk, hanem a szeretetben is járjunk.

K: Mit jelent az Efézus 5:3-ban a „még a nemi erkölcstelenség legcsekélyebb jele sem” (BSB) kifejezés?

V: Természetesen magában foglalja a nemi erkölcstelenséget is, de konkrétan azt jelenti, hogy ne keveredj olyan helyzetbe vagy barátságba, ahol úgy tűnhet, hogy erkölcstelenül viselkedsz. Ez utalhat szemérmetlen viccekre és ruházatra is. Amikor mondhatnál valami vicceset, de kissé ízléstelenet, Isten azt akarja, hogy ne legyél vicces. Az 1. Thesszalonikiakhoz írt levél 5:22-ben is az áll, hogy kerüljük el a gonosz látszatát/formáját.

K: Az Efézus 5:7-ben ez a görög szó „társulni” vagy „részt venni” jelentést hordoz?

V: Az Efézus 5:7-ben szereplő görög szó, a summetochoi, nem azt jelenti, hogy soha nem lehetsz a közelükben. Azt jelenti, hogy ne vegyél részt, ne legyél részese annak, amit csinálnak, és ne legyen részed abban. Mi a helyzet akkor, ha befektetsz egy olyan vállalatba, amely erkölcstelen vagy más módon bűnös dolgokat népszerűsít? Még ha te magad nem is csinálod ezeket a dolgokat, az, hogy profitálsz abból, amikor ők sikeresek a tevékenységükben, helytelen.

K: Az Efézus 5:11-ben hogyan lehet, hogy a keresztények bűnös módon közösségben vannak a sötétség gyümölcstelen cselekedeteivel?

V: Ha közvetlenül részt veszel a sötétség cselekedeteiben, az természetesen rossz. Ha azonban lehetővé teszed, támogatod vagy hasznot húzol a sötétség gyümölcstelen cselekedeteiből, azt is abba kell hagynod. Az egyik csoport, amely parazitaként sújtja egyes gyülekezeteket, különösen a konzervatív gyülekezeteket, a szabadkőművesség. Az alacsonyabb szinteken csupán egy jótékonysági munkát végző társadalmi szervezetnek tűnik. De a magasabb szinteken, amikor egy Baphomet nevű lényt imádnak, és azt állítják, hogy a főbb vallások közül sok ugyanazt az istent imádja, akkor már a kereszténységgel ellentétes vallási szervezetről van szó. Amikor középiskolás voltam, mindezt nem tudtam. Meghívtak, hogy csatlakozzak a DeMolay-hez, ami lényegében egy középiskolás fiúknak szóló szabadkőműves szervezet. De mielőtt elmentem volna, kiderült, hogy fekete fiúk nem jöhetnek oda. Ezt nagyon furcsának tartottam, és nem akartam meglátogatni vagy csatlakozni egy ilyen szervezethez. De a szabadkőművesektől függetlenül: ha van olyan szervezet, amely bőrszín vagy etnikai háttér miatt kizár embereket, akkor keresztényként nincs helyed abban, hogy csatlakozz hozzá vagy támogasd. Tehát ha a gyülekezeted nyitott akar lenni a közösség felé, és egy helyi szabadkőműves tagozat ott akar találkozni, a gyülekezetnek ezt nem szabad megengednie.

Vannak, akik megpróbálják ötvözni a kereszténységet nem keresztény dolgokkal. Például Camilo Torres Restrepo, a felszabadítási teológia egyik vezetője azt mondta: „Ha Jézus ma élne, gerilla lenne.”

Negatív értelemben véve egyes nem keresztények úgy döntöttek, hogy nem fektetnek be olyan vállalatba, amely nem támogatja a társadalmi programjukat. A Blackstone csoportot 1985-ben alapították alternatív befektetési társaságként. A finance.yahoo.com oldalon 2023. szeptember 30-án 130 milliárd dolláros piaci kapitalizációval szerepelt. A világ 175. legnagyobb vállalatának rangsorolták. Sok vállalat szívesen támogat egy bizonyos keresztényellenes társadalmi programot, nem azért, mert az Egyesült Államok kényszeríti őket, hanem azért, mert a Blackstone és mások visszavonhatják befektetéseiket, ha nem teszik meg.

K: Az Efézus 5:11 szerint milyen mértékben vagyunk hivatottak a sötétség gyümölcstelen cselekedeteit leleplezni, szemben azzal, hogy egyszerűen hallgassunk róluk?

V: Először is tisztában kell lennünk azzal, hogy nem leszünk népszerűek, ha leleplezzük a sötétség cselekedeteit, és üldöztetést is szenvedhetünk emiatt. De lelepleznünk kell a sötétség cselekedeteit, ha azok másokat kísértésbe vihetnek, vagy ha az emberek azt állítják, hogy azok erkölcsileg elfogadhatók. Figyelmeztetnünk kell a többi hívőt, hogy ne keveredjenek bele ezekbe. Vannak olyan helyzetek, amikor a puszta hallgatás bűnnek számít.

Marx szerint a kizsákmányoláson alapuló jelen világunkban a vallás a nyomorúság kifejeződése, ugyanakkor a valós nyomorúság elleni tiltakozás is. Más szavakkal: a vallás az elnyomó társadalmi viszonyok miatt marad fenn. Amikor ez az elnyomó és kizsákmányoló rendszer megsemmisül, a vallás feleslegessé válik. Ugyanakkor Marx a vallást a munkásosztályok tiltakozásának egyik formájának tekintette, amely a rossz gazdasági körülményeik és elidegenedésük ellen irányul. Lásd: Raines, John. 2002. „Bevezetés”. Marx a vallásról (Marx, Karl). Philadelphia: Temple University Press. 5–6. o.

K: Mivel az Efézus 5:11 szerint a keresztényeknek semmi közük nem lehet a sötétség cselekedeteihez, vajon a keresztény ügyvédeknek meg kell-e védeniük azokat az ügyfeleiket, akikről tudják, hogy bűnösök?

V: Általánosságban elmondható, hogy bűnügyi védőügyvédként nehéz megélhetést biztosítani magának, ha soha nem hazudik, nem torzítja az igazságot, ügyfeleit arra ösztönzi, hogy soha ne hazudjanak, és megtagadja azok védelmét, akikről tudja, hogy hazudnak. Egy kereszténynek pontosan ezt kellene tennie, ha bűnügyi védőügyvédként szeretne dolgozni.

Azonban, amint azt a „Now That’s a Good Question” című könyv 525–527. oldalán is kiemelik, még azoknak is, akik bűnösnek vallják magukat, joguk van tisztességes tárgyaláshoz, és enyhítő körülményekre hivatkozhatnak a büntetés enyhítése érdekében. Mindazonáltal minden kereszténynek egyet kell értenie abban, hogy hazudni és azt sugallni, hogy valaki ártatlan, amikor ésszerűen biztosak vagyunk abban, hogy bűnös, olyan dolog, amit egyetlen kereszténynek sem szabadna tennie.

K: Az Efézus 5:12 szerint milyen dolgokról nem szabad egyáltalán beszélnünk?

V: Rendben van, ha általános szinten megemlítjük, hogy valamit tesznek, és hogy helytelen azt tenni. Kerülnünk kell azonban a „GSD”-t, azaz a bűn részletes leírását, amikor úgy említjük a bűnt, hogy az csábításnak teheti ki azt, aki hajlamos arra a bűnre. Emellett nem szabad semmiféle „jó tanácsot” adnunk arról, hogyan lehet megúszni egy bűnt. Például hallottam valakitől egy módszert, amivel teljesen észrevétlenül lehet megcsapolni egy céget. Akarod hallani, mi az? – Sajnálom, de úgy döntöttem, hogy soha senkinek nem árulom el.

K: Az Efézus 5:14-ben szereplő verset korábban hol említették?

V: Ezeket a szavakat pontosan így nem mondták az Ószövetségben, bár egyes részei visszhangozzák az Ézsaiás 60:1 és 26:19 verseket. Nincs rögzítve, hogy hol hangzott el korábban. Ez a költői vers származhat egy próféciából, egy, az evangéliumokban nem rögzített Jézus-mondásból, vagy egy korai keresztény himnuszból. Pál feltételezte, hogy közvetlen olvasói fel fogják ismerni.

K: Az Efézus 5:16-ban milyen értelemben gonoszak a napok?

V: Pál nem a nappali fényre utal, hanem azt mondja, hogy a kor gonosz. Ha a társadalmat egy óceánhoz hasonlítjuk, akkor van egy „alááramlás”, amely lehúz, ha nem vigyázunk. A pogány isteneknek való áldozás, az erkölcstelenség, a megvesztegetés és a korrupció, valamint mások kizsákmányolása nem csupán gyakorlatban fordult elő, hanem társadalmilag elfogadottnak és teljesen normálisnak is számított.

A keresztény író, Jeromos (393) leírja, hogy a római admirális, Duilius másoktól hallotta, hogy rossz a lehelete. Megdorgálta feleségét, Billiát, amiért soha nem szólt neki erről. A nő azt válaszolta, hogy azért nem szólt, mert azt hitte, hogy minden férfinak rossz a lehelete. Az admirális nagyon megörült ennek, mert a felesége akaratlanul is bebizonyította, hogy mindig hűséges volt hozzá. A rómaiak a nőt a nagy erényesség példaképeként tartották számon. Képzeljük el, milyen lenne egy olyan társadalomban élni, ahol egy nő éppen emiatt emelkedett ki a többiek közül. Jovinianus ellen, 1. könyv, 46. fejezet, 382. oldal

Ma ez a háttéráramlat talán kissé megváltozott, de még mindig létezik. Mi, házastársaink és gyermekeink is túlságosan könnyen belekerülhetünk, ha nem élünk szándékosan a kultúrával szemben.

K: Az Efézus 5:16 alapján milyen szokásokat vagy egyéb dolgokat vezethetünk be, hogy a lehető legjobban kihasználjuk az időnket?

V: Mielőtt bármit is tennénk, először is fel kell ismernünk, milyen értékes az a „idő” nevű ajándék, amelyet kaptunk. Teremtsünk helyet azoknak a dolgoknak, amelyekre több időt szeretnénk fordítani, azáltal, hogy abbahagyjuk azokat a tevékenységeket, amelyek rosszabb felhasználását jelentik az időnknek.

Ahogy John R. W. Stott írja az Efézusbeliekhez írt levél üzenete című művében (201–203. o.): „Jonathan Edwards még huszadik születésnapja előtt a Resolutions című művében így írt: »Elhatároztam: soha nem vesztegetem el egyetlen pillanatot sem, hanem a lehető leghasznosabb módon hasznosítom azt.«”

K: Az Efézusbeliekhez írt levél 5:17-ben Pál a hívőkhöz szól, akkor hogyan lehetnek egyes igazi hívők bölcstelenek?

V: Az itt szereplő görög szó, az aphrones, értelmetlenséget jelent, míg az Efézusbeliekhez írt levél 5:15-ben szereplő „bölcstelen” jelentésű görög szó az asophoi, amely ostobaságot is jelenthet. Ezek kissé eltérnek egymástól, bár átfedés is van közöttük. Az értelmetlenség alapvetően azt jelenti, hogy fogalmad sincs a környezetedről vagy arról, mi vár rád. A „bolond” jelentheti ezt, de azt is, hogy azt hiszed, tisztán látod, mi vár rád, de teljesen tévedsz. Van a kisgyermek bolondsága, van a tanult bolondság, és van olyan bolondság is, amely csak a gyakori gyakorlás révén alakul ki.

A hívőknek – nem csak az embereknek általában – közel kell maradniuk Istenhez, az Ő Igéjéhez, hogy ne essenek az ostobaság csapdájába.

K: Az Efézus 5:18-ban két parancs van, nem csak egy, tehát hogyan kapcsolódik a második parancs az elsőhöz?

V: Az első parancs negatív: ne részegedjetek meg. A második, pozitív parancs pedig azt helyettesíti, amit a részegséggel való foglalkozással töltenétek.

Miért részegednek meg az emberek? Különböző okok lehetnek, és az, ami miatt valaki rászánja magát a részegség útjára, eltérhet attól, ami miatt alkoholistává válik. Az emberek azért részegedhetnek meg, hogy elnyomják fájdalmukat, legyen az fizikai fájdalom vagy fájdalmas emlékek. Az emberek unalomból részegedhetnek meg, vagy megpróbálhatják elfelejteni életük ürességét és azt, amit életük értelmetlenségének tekintenek. Az emberek azért iszhatnak, mert élvezik a barátaikkal – vagy legalábbis úgy tűnik, hogy barátaikkal – való ivászatot. Az emberek azért iszhatnak, hogy élvezzék az izgalmat, vagy azt, amit izgalmasnak tartanak. Hosszú ideig tartó alkoholfogyasztás után az emberek azért iszhatnak, mert testükben kialakult az alkohol iránti sóvárgás. Nem látnak semmi rosszat vagy károsat abban, hogy berúgnak. Nem látnak semmi rosszat a májzsugorban, a demenciában vagy a gyorsított öregedésben sem, ha eleget isznak.

De a Szentlélekkel való megtöltődés nagyon különbözik az alkohollal való megtöltődéstől; egyrészt nem elég csak egy csomó folyadékot magadba venni ahhoz, hogy automatikusan megkapd ezt. Ez szándékos cselekedet, fegyelmet igényel, hogy imádkozz és közel kerülj Istenhez, és „örömmel” mondj nemet azokra a dolgokra, amelyek élvezetesnek és csábítónak tűnnek, mert magasabb hivatásod van; Isten magának akar téged. Ahogy John R.W. Stott az Efézusbeliekhez írt levél üzenete című művében (204–205. o.) említi, Dr. Martyn Lloyd-Jones így fogalmaz: „Ha lehetséges lenne a Szentlelket egy farmakológiai tankönyvbe sorolni, én a stimulánsok közé tenném, mert oda tartozik. Ő valóban stimulál… Minden képességünket stimulál… az elmét és az értelmet… a szívet… és az akaratot…” (Lloyd-Jones: Life in the Spirit, 20–21. o.)

Egyetlen igazi keresztény sem mondana nemet a Szentlélek megtapasztalására; de a probléma akkor merül fel, amikor a keresztények mindkettőt akarják: a Szentlelket és a bűnt is. Ez nem azt jelenti, hogy „igen” mondunk a Szentlélekre, hanem azt, hogy „nemet” mondunk más dolgokra, és „csak igent” a Szentlélekre.

Ahogyan az alkohol hatása alatt állni befolyásolja a döntéseidet, az ítélőképességedet, az önuralmadat és a vágyaidat, úgy a Szentlélek hatása alatt állni is hasonlóképpen befolyásolja a döntéseidet, az ítélőképességedet, az önuralmadat és a vágyaidat. Az apostolok az ApCsel 2:13-ban a Szentlélek hatása alatt álltak, és ezt tévesen alkohol hatása alatt állásnak vélték.

K: Az Efézus 5:18-ban mi is pontosan a baj a részegséggel?

V: Egyetlen ok van, és ez önmagában is elegendő: Isten megparancsolja nekünk, hogy ne részegüljünk meg. Az emberek általában örömükre részegülnek meg, hogy elnyomják bánatukat, vagy ha függők, azért, mert rosszul érzik magukat, ha nem kapják meg az italukat. Egy kereszténynek nem szabad elveszítenie az önuralmát, és nem szabad, hogy az önuralma meggyengüljön. Amellett, hogy károsítja a testedet, ronthatja a kapcsolataidat, befolyásolhatja a munkavégző képességedet, és hatással lehet a pénzügyeidre is. A részeg emberek egyik problémája az, hogy azt hiszik, képesek irányítani az alkoholfogyasztásukat, de tudtukon kívül valójában az alkohol irányítja őket.

Egyszer elvittem egy nem keresztény barátomat, aki gyakran részeg volt, egy bibliaórára (amelynek semmi köze nem volt az Efézusbeliekhez). Nem tudom, mikor nyitotta ki utoljára a Bibliát, de amikor ott először kinyitotta, az egyetlen vers, amit elolvasott, éppen ez volt. Sajnos nem jött vissza a bibliaórára, mert azt mondta, „túl ijesztő” volt!

Egy vidámabb megjegyzés: a The Communicator’s Commentary 1, 2 Királyok 262. oldalán olvasható, hogy egy népszerű prédikátor így szólt: „Néhányan azt hiszitek, hogy az italban elmeríthetitek a gondjaitokat. Szeretném, ha emlékeznétek: »A gondok is tudnak úszni!«”

K: Az Efézus 5:18 egyszeri megtöltésre utal, vagy a Szentlélek folyamatos megtöltésére?

V: A görög jelen idő itt azt mutatja, hogy nem egyszeri betöltésről van szó, hanem ismételt betöltésről.

Többes számban is szerepel, így ez minden hívőre vonatkozik, nem csak néhány egyénre. Passzív módban van, ezért a „Töltsétek meg magatokat a Szentlélekkel” fordítás helytelen lenne. A „Töltsétek meg magatokat” vagy „hagyjátok, hogy a Szentlélek megtöltse titeket” kifejezések tükröznék a passzív módot. Végül pedig ez nem egy olyan törekvés, amelyet meg kell próbálnunk elérni; hanem egy parancs, amelyet elvárnak tőlünk, hogy teljesítsünk.

K: Az Efézus 5:20-ban milyen elkötelezettséget kell vállalnunk?

V: Mindenért, ami veled történik, köszönd meg Istennek, és azt is, hogy Ő hogyan tudja azt felhasználni az életedben. Ez nem azt jelenti, hogy minden, ami az utadba kerül, jó; vannak gonosz dolgok is. Nem kell Istennek a gonoszért hálát adnod, de azért hálát adhatsz azért, hogy Ő hogyan tudja azt felhasználni. Még a mindennapi dolgokért is – mint például az evés, a házastársaddal való meghitt együttlét, vagy az, hogy elég egészséges vagy a testmozgáshoz – minden alkalommal köszönd meg Istennek.

K: Az Efézus 5:21 szerint hogyan tudjuk jobban példázni, hogy Krisztus iránti tiszteletből alávetjük magunkat egymásnak?

V: Először is fel kell adnunk azt, hogy törődjünk azzal, hogy „vezetői pozícióban” vagyunk-e mások felett, vagy sem. Az, hogy nem törődünk a szerepünk vagy pozíciónk előrelépésével, a mai társadalmak többségében ellentétes a kultúrával. Meg kell elégednünk azzal, hogy bizonyos területeken van valaki felettünk. Le kell küzdenünk azt a félelmünket, hogy az illető rosszul bánhat velünk, manipulálhat vagy kihasználhat minket.

Végül, amikor valaki más aláveti magát nekünk, úgy kell bánnunk vele, ahogyan mi is szeretnénk, hogy velünk bánjanak. A hatalom nem egyenlő a leigázással. Vigyáznunk kell arra, hogy ne bánjunk vele rosszul, ne manipuláljuk és ne használjuk ki. Szabadságot kell adnunk neki arra, hogy a cél keretein belül azt tegye, amit akar, és arra is, hogy hogyan tegye, a másokkal való csapatmunka keretein belül.

K: Miért beszél Pál az Efézus 5:22–6:4-ben ennyit a házasságról?

V: Pál sokat beszél a felelősségekről, valamint arról, hogyan kell példát mutatni a jó házasság és a jó család tekintetében. Gondolj bele: a házasság nem az ember boldogságát szolgálja. Ez a házasság egyik járulékos előnye, de a házasság elsődleges célja – akárcsak életünk többi részének elsődleges célja – az, hogy dicsőítsük Istent. Mutasd meg a világnak, hogyan lehetsz boldog, miközben dicsőíted Istent. De nem tudod örökké színlelni a boldogságot; az emberek átlátnak rajta. Meg kell tanulnod, hogyan legyél teljes mértékben elégedett, boldog és hálás a házasságodban.

Érdekes módon a sztoikus filozófusok szerint a férjeknek is szeretniük kell a feleségüket, de ehhez csak a phileo görög szót használták, ami a testvéri szeretetet jelenti. Pál szerint a férjeknek szeretniük kell a feleségüket, és ehhez az agape szót használja, ami az önfeláldozó szeretetet jelenti.

K: Az Efézus 5:22-ben miért kell a feleségeknek engedelmeskedniük férjeiknek?

V: Két, egymást kiegészítő válasz létezik.

1. Ha egy feleség engedelmes akar lenni Istennek, akkor betartja az itt megfogalmazott parancsot. A feleségeknek engedelmeskedniük kell férjeiknek, még akkor is, ha a férj nem keresztény. Ugyanakkor a feleségeknek nem kell engedelmeskedniük férjeiknek, ha konfliktus áll fenn a férj akaratának és Isten akaratának között. Ilyen esetben Istennek, a felsőbb hatóságnak kell követniük.

2. A feleségek férjeik iránti engedelmessége nem a történet vége egy keresztény házasságban. A férjeknek úgy kell szeretniük feleségeiket, ahogy Krisztus szerette az egyházat (Efézus 5:25). Az Efézus 5:21 szerint mindenkinek parancsba adatik, hogy Krisztusban alávesse magát a másiknak.

K: Igaz-e, hogy az Efézus 5:22-ben a Biblia soha nem mondja ki kifejezetten, hogy a feleségeknek szeretniük kell a férjeiket?

V: Ez egy téves állítás, amit már hallottam. A Biblia a Titusz 2:4-ben azt mondja, hogy a nőket arra kell tanítani, hogy szeressék férjeiket.

K: Mi a legszokatlanabb ebben a metaforában az Efézus 5:22-ben?

V: Ez egy furcsa metafora; Krisztus itt saját magának a házasságközvetítője. Krisztus kifejezetten öt dolgot tett menyasszonya érdekében. Szerette őt, feláldozta magát érte, hogy megszentelje, megtisztította, és magának ajándékozta.

K: Az Efézus 5:28-ban hogyan kell a férjeknek szeretniük feleségeiket?

V: Ellentétben azzal, amit egyesek gondolhatnak, a görög szöveg NEM csak azt mondja, hogy a férjeknek úgy kell szeretniük feleségüket, ahogy önmagukat. Sőt, az első rész még ennél is erőteljesebb. A férjnek úgy kell tekintenie a feleségére, mintha az a testének része lenne. Ezt az Efézus 5:29–31 is alátámasztja.

K: Az Efézus 5:33 szerint miért kell a feleségeknek tisztelniük férjeiket?

V: Már csak azért is meg kell tenniük, mert Isten így parancsolja. Ugyanakkor számos okot láthatunk arra, hogy miért jó nekünk, hogy Isten ezt a parancsot adta. Férjeként nagyra értékelem a feleségem tiszteletét. A gyermekeknek könnyebb engedelmeskedniük és tisztelniük az apjukat, ha az anyjuk is tiszteli őt. Ezért fontos, hogy a férjek és a feleségek ne bírálják egymást a gyermekek előtt.

Emellett a gyermekek figyelik és utánozzák a hozzáállásunkat és viselkedésünket, amikor nem vagyunk rá figyelmesek, olyan módon, amire nem is számítunk. Egyszer véletlenül hallottam, ahogy a gyermekeim házasodós játékot játszottak. Az egyik a nagynővér szerepét vállalta, a másik a kishúgét, az egyik az anyukát, a másik pedig a férjet.

Mellékesen megjegyezzük, hogy a görög-római társadalom is elismerte, hogy a feleségeknek kötelességeik vannak a férjeik iránt, de azt nem, hogy a férjeknek bármilyen kötelességük lenne a feleségeik iránt – az Expositor’s Bible Commentary 11. kötete 76. oldalának megfelelően. Tehát Pál itt valami „furcsát” mond ahhoz képest, amit az új keresztények már tudnak.

K: Az Efézus 6:1 szerint a gyermekeknek engedelmeskedniük kell szüleiknek, de mi van akkor, ha a szülők azt mondják, hogy hagyják el a keresztény hitet?

V: A válaszban két szempontot kell figyelembe venni.

A hitetlen szülők is: Az Efézus 6:1 nem azt mondja, hogy csak akkor engedelmeskedj a szüleidnek, ha keresztények, hanem hogy engedelmeskedj nekik hitüktől függetlenül.

Csak az Úrban: Az Efézusbeliekhez írt levél 6:1-ben Pál azzal korlátozta a kijelentést, hogy a szülőknek az Úrban kell engedelmeskedni. Minden szülői és kormányzati hatóságnak engedelmeskednünk kell, amennyiben az nem ellentétes Isten szavával.

Történelmi megjegyzésként: ezt a választ alapvetően János Chrysostomos adta az Efézusbeliekhez írt homíliákban, i. sz. 396 körül.

K: Az Efézusbeliekhez írt levél 6:1,4-ben mi a korhatár a „gyermekek” jelentésű görög szó esetében?

V: Nincs korhatár, mivel a görög szó szó szerint „utódokat” jelent, nem pedig „kisgyerekeket”.

K: Miért mondta Pál az Efézusbeliekhez írt levél 6:2-ben, hogy ez „az első parancsolat”, hiszen valójában a Tízparancsolat ötödik parancsolata volt?

V: A „első parancsolat” kifejezésben a „az” szó nem szerepel a görögben. Az „első” jelenthet elsődlegeset is, és ez az egyik legfontosabb parancsolat volt. Wuest kiegészített fordítása így adja vissza ezt a kifejezést: „amely olyan természetű parancsolat, hogy az első parancsolatnak tekinthető…” Természetesen ez a parancsolat az is, amelyet a kisgyerekek először megtanulnak.

K: Az Efézus 6:3-ban ezt a verset „a földön” vagy „a földben” kell-e fordítani?

V: Pál az Exodus 20:12 és a Deuteronomium 5:16 szakaszaiból idéz. A három vers héber és görög (beleértve a görög Septuagintát is) szövegében a szó jelenthet „földet” vagy „országot” is.

Mind az Exodus 20:12, mind a Deuteronomium 5:16 azonban így szól: „…hogy hosszúak legyenek napjaid azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked” (BSB). Így a kontextus a „Kánaán földje”, és nem a „föld”. Mivel Pál azt mondja, hogy az előző parancsolatot idézi, mindkét jelentés megengedett, de az elsődleges jelentés a „föld” volt.

K: Az Efézus 6:3-ban, a 2Mózes 20:12-ben és a 5Mózes 5:16-ban pontosan mi az ígéret?

V: A keresztények nem csupán egy, hanem négyféleképpen is láthatják, hogy ez az ígéret igaz. Bár nem mindenki ért egyet abban, hogy melyik az elsődleges jelentés, mind a négy jelentés igaz.

Közösségi szinten: Ahogyan az előző kérdésre adott válasz is mutatja, az Ószövetségi ígéretet eredetileg azért tették, hogy a nép hosszú ideig élhessen Kánaán földjén anélkül, hogy száműznék őket. Ez általánosítható egy „közösségi” elvként. Ha megnézzük a nyugati történelem nagy részét, ahhoz, hogy a kereszténység erős maradjon egy országban, a gyermekeknek a szüleiktől kell tanulniuk.

A közösségi ígéret másik példája a 2. Krónikák 7:14: „Ha az én népem, akit az én nevemről neveztek, megalázkodik, imádkozik, az én arcomat keresi, és elfordul gonosz útjaitól, akkor én meghallgatom az égből, megbocsátom bűneiket, és meggyógyítom földjüket” (BSB).

Egyénileg: Ahogy Pál tanítja, mind ez a parancsolat, mind az ígéret ma is vonatkozik ránk. Az Efézusbeliekhez írt levél 6:3 nem ígéri, hogy a keresztények hosszabb életet élnek majd, mint mások, de Isten védelme alatt a keresztény gyermekek hosszabb ideig élnek majd a földön, mint amennyit egyébként élnének. Még az is, aki 25 évesen halt meg, hosszabb életet élt, mintha 20 évesen halt volna meg. Lehet, hogy nem Izrael földjén élünk, de azon a földön akarunk élni, ahol Isten szemében lennünk kell.

Egy másik példa az egyéni ígéretre a Máté 19:29–30, ahol mindazok, akik Jézusért hagyták el otthonukat vagy családjukat, százszoros örökséget kapnak, és örök életet örökölnek.

Életminőség: Mindhárom vers nem csupán hosszú életet ígér, hanem azt is, hogy jól fogsz élni. Még a „hosszú életű” jelentésű görög szó is érdekes: a „makrochronios”, ami szó szerint „hosszú idejű”. Van egy vicc egy nőről, aki találkozott egy idős, részeg férfival, aki tántorgott, előrehajolt, ráncos volt és májfoltjai voltak. A nő megkérdezte: „Hogy lehet az, öregember, hogy ennyit iszol, és mégis ilyen hosszú életet élsz?” A részeg így válaszolt: „Öregember! Hiszen én még csak 30 éves vagyok!” Isten nemcsak megvéd minket, hanem a tiszta életmód – kábítószer, részegség és tiltott szex nélkül – gyakran meghosszabbítja az életünket a földön.

Egy másik példa az életminőségre vonatkozó ígéretre a II. Mózes 23:26, ahol Isten megígéri az engedelmes izraelitáknak, hogy eltávolítja tőlük a betegségeket és a vetéléseket, és hogy Isten „beteljesíti napjaik számát” (BSB), ami nagyon hasonlít az Efézusbeliekhez írt levél 6:3-ban szereplő ígérethez.

A millenniumi korszak szempontjából: Természetesen a Jelenések 20:4 szerint a keresztények feltámadnak, és Krisztussal együtt uralkodnak 1000 évig, mielőtt a többi halott is visszatérne.

Egyéb példák a millenniumi ígéretekre: Izráel feltámadása az Ezékiel 37-ben, valamint a templom az Ezékiel 40–47-ben, beleértve az abból fakadó vizet is az Ezékiel 47-ben.

K: Az Efézus 6:3 és következő versekben hogyan kell bánni egy kisgyerekkel, vagy akár egy felnőttel, aki gyerekként nem kapott fegyelmet vagy korrekciót?

V: Igyekezzünk áldás lenni számukra. Mi magunk vagyunk az élő Biblia (2Korinthus 3:2–3), ezért meg kell mutatnunk nekik az igazságot. Kérdezzük meg Istent, hogyan imádkozzunk értük. Tegyünk olyan dolgokat, amelyekből kitűnik, hogy tiszteljük őket. Állapítsunk meg szabályokat, például hogy „egyetérthetünk abban, hogy nem értünk egyet”.

De ez nehéz lehet, és lehet, hogy elviselhetetlen a társaságuk. Talán sajnálatot érzel a szüleiktől kapott hiányos nevelés miatt. De valahogy meg kell próbálnod beleverni a fejükbe, hogy változniuk kell, és hajlandónak kell lenniük a korrekció és a feddés elfogadására.

K: Az Efézus 6:4 szerint az apáknak szabad-e valaha is feldühíteniük a gyermekeiket?

V: Néha igen. De az apáknak nem szabad felbosszantaniuk gyermekeiket, és a Kolossébeliekhez írt levél 3:21 is azt mondja, hogy az apáknak nem szabad megkeseríteniük gyermekeiket. De a gyermekek fegyelmezésénél is fontosabb, hogy kifejezzétek nekik: szeretitek őket, tisztelitek őket, és örültök, hogy veletek vannak. Az istenfélő szülőknek nincs joguk ésszerűtlenül viselkedni a gyermekeikkel szemben. Nem szabad ok nélkül feldühíteniük a gyermekeiket, kivéve ha fegyelmezésről van szó. A testi fenyítés (fenekelés) megengedett, és néha szükséges is, amint azt a Példabeszédek 13:24; 22:15 és 23:13–14 is mutatja.

K: Az Efézus 6:4-ben az anyáknak is oda kell figyelniük erre?

V: Az Expositor’s Bible Commentary 11. kötetének 82. oldala és Gene Getz 2000. január 16-i prédikációja szerint az apákra utaló görög szó gyakran általánosan a szülőkre vonatkozott. A New Geneva Study Bible 1870. oldala szintén azt mondja, hogy ez a szülőkre utal. Hasonlóképpen a The Bible Knowledge Commentary: New Testament 642. oldala szerint itt az apákhoz szólnak, mert „ők képviselik a család kormányzó fejét, akire a gyermekek fegyelmezésének felelőssége hárul”.

K: Az Efézus 6:4-ben milyen módokon keserítik el, haragítják fel vagy bosszantják fel a szülők gyermekeiket?

V: A parorgizete görög szót csak itt használják, Róma 10:19 vö. Kolossé 3:21. Szó szerinti jelentése: „haragra késztetni”. Az Expositor’s Bible Commentary 11. kötete 81. oldalán az áll, hogy ez a vers valóban forradalmi volt, mivel egy olyan társadalomban hangzott el, ahol az apa hatalma abszolút volt, és a gyermek érzéseit nem vették figyelembe.

A gyermekeket a saját javukra kell fegyelmezned, nem pedig az érzéseid alapján. Úgy bánj velük, mintha Isten számára ugyanolyan fontosak lennének, mint te magad, mert azok is. Ne zaklassd, ne becsméreld és ne csüggeszd el őket. Kivéve azokat az eseteket, amikor tudatában vannak annak, hogy fegyelmezed őket, ugyanolyan tisztelettel, udvariassággal és zaklatásmentességgel kell bánnod velük, mint egy felnőtt barátoddal.

Íme egy lista azokról a módszerekről, amelyekkel a szülők felidegesíthetik gyermekeiket, Gene Getz 2000. január 16-i prédikációjából.

Fizikai bántalmazás, beleértve az önuralom elvesztését vagy a gyermekek fegyelmezését, miközben a dühöd ellenőrizhetetlen

Pszichológiai bántalmazás, beleértve a megszégyenítést is

Elhanyagolás, vagyis az, hogy a szülők azzal bosszantják fel gyermekeiket, amit nem tesznek meg.

Ne próbálják megérteni őket. Ne mutassanak érdeklődést az életük, tanulmányi eredményeik, sporttevékenységeik vagy születésnapjaik iránt.

Képmutatás. A szülők néha olyan viselkedést várnak el gyermekeiktől, amelyet maguk nem tanúsítanak.

Túl sokat várj el tőlük

Teljesítménykövetelményeket támasztunk velük szemben

Nem fog működni, ha rájuk kényszerítjük a saját céljainkat és ideáljainkat. Ezeknek az ő céljaiknak és ideáljaiknak kell lenniük.

Amikor nem vagyunk hajlandók beismerni a hibáinkat.

Egyéb módszerek:

Apró szabályok felállítása – megtiltani a gyermeknek olyan önkényes dolgokat, amelyek nem rosszak vagy veszélyesek, és amelyeket a többi gyerek megtehet.

Kedvenceket kiválasztani

Manipuláljuk őket – azt mondjuk nekik, hogy soha nem fognak semmire sem menni.

Olyan követelményeket támasztunk, amelyek vagy ésszerűtlenek, vagy számukra ésszerűtlenek, és nem magyarázzuk el nekik.

K: Az Efézus 6:5-7-ben a Biblia támogatja-e a rabszolgaságot?

V: A Biblia elismerte, hogy egyes keresztények rabszolgák voltak, és megengedte a keresztényeknek, hogy rabszolgákat tartsanak. Ugyanakkor az 1 Korinthus 7:21,23-ban a rabszolgák szabadságát ösztönözte. Az Újvilágban és a muszlim világban gyakorolt rabszolgatartással ellentétben az embereket nem lehetett elrabolni és rabszolgaként eladni (2Mózes 21:16); a rabszolgákat nem lehetett bántalmazni (2Mózes 21:26–27), és a megszökött rabszolgákat nem kellett visszajuttatni gazdáikhoz (5Mózes 23:15–16).

A Biblia mind azt tolerálta, hogy egy keresztény rabszolga legyen, mind azt, hogy egy keresztény rabszolgát tartson, mivel a rabszolgaság elválaszthatatlan volt az akkori kultúrától. A keresztény gazdáknak azonban nem volt szabad úgy bánniuk a rabszolgákkal, ahogyan a nem keresztény rabszolgatartók bántak velük. Az Újszövetségben a gazdáknak soha nem szabadott fenyegetniük a rabszolgákat (Efézus 6:9), és a gazdáknak igazságosan és méltányosan kellett bánniuk velük (Kolosszus 4:1).

K: Az Efézusbeliekhez írt levél 6:5–8 szerint, mivel a keresztény rabszolgáknak akkor is engedelmeskedniük kellett gazdáiknak, ha azok rosszak voltak, milyen mértékben kell engedelmeskednünk és tisztelnünk a munkahelyi főnökünket, ha ő rossz ember?

V: Igen. Ez olyasmi, mint amikor egy gyermeknek az Úrban engedelmeskednie kell szüleinek, még akkor is, ha a szülők nem keresztények. A Biblia többet szól a rabszolgákhoz, mint a királyokhoz. Viszonylag kevés király volt, míg a Római Birodalom lakosságának – a korszaktól függően – legfeljebb fele vagy kétharmada rabszolga volt.

K: Az Efézus 6:7-ben miért kell a legjobbunkat adnunk, amikor senki sem figyel?

V: Valaki egyszer úgy határozta meg a jellem fogalmát, hogy „az vagy, aki senki sem lát”. Az emberek azonban többet látnak belőled, mint gondolnád. Talán ezt a mondást úgy kellene pontosítani, hogy „a jellem az, aki vagy, amikor azt hiszed, hogy senki sem lát”.

Természetesen Isten mindig figyel minket. Valaki egyszer azt mondta, hogy keresztényként azt tehetsz, amit csak akarsz. Természetesen ne feledd, hogy Isten mindig figyel, az angyalok figyelnek, a démonok figyelnek, és talán az elhunyt szentek is figyelnek, és minden tettedről számot kell adnod Krisztus előtt. Tehát tudva, hogy mindezek az emberek figyelnek téged, és számot kell adnod, akkor persze, csináld, amit akarsz!

Egy keresztény eladót egyszer egy vásárló arra kért, hogy adjon neki többet, mint amennyit fizetett, és a vásárló biztosította róla, hogy a főnöke nem figyel. De a keresztény így válaszolt: „Az én Uram mindig figyel!” (The Believer’s Bible Commentary, 1951. o.)

Ne feledjük, hogy a legjobb tudásunk szerint szolgáljuk Istent és az embereket, függetlenül attól, hogy látjuk-e, hogy valaki figyel-e ránk, vagy sem.

K: Miért nem parancsolta Isten az Efézus 6:9-ben és az 1 Péter 2:18-ban a gazdáknak, hogy szabadítsák fel az összes rabszolgájukat?

V: Hová mennének a rabszolgák? Éppen egy gyakori háborúk által jellemzett időszak után a Római Birodalom lakosságának talán kétharmada rabszolga volt, akiknek nehéz lett volna becsületes megélhetést szerezni szabad emberekként. Abban az időben jobb volt egy keresztény gazdához tartozni, aki felismerte, hogy Isten mindkettőjük ura, mint hogy bármiféle szakértelem vagy támogatás nélkül szabaduljanak fel. Egy keresztény gazda nem bántalmazta volna a rabszolgákat, nem használta volna ki őket szexuálisan vagy más módon, és Isten előtt egyenlőként bánt volna velük. Lásd még az előző kérdést is.

K: Az Efézus 6:10–18 alapján mit tudunk a római katona fegyverzetéről?

V: Pált egy római katona őrizte, így valószínűleg elég volt, ha csak odapillantott, és megfigyelte, mi volt a római katonánál. A csatában harcoló római katonáknak mindig volt pilumuk, egyfajta lándzsa, de a foglyokat őrző katonáknál nem volt ilyen.

Egy dolog, amit itt nem mondanak ki, de erősen sugallnak, az az, hogy védelemre van szükségünk az ördög támadásai ellen. Ha még az érett keresztényeknek is szükségük van védelemre, mennyivel inkább kell védelmet biztosítani gyermekeinknek és a fiatal keresztényeknek is? Ha egy keresztény valaha is azt mondja, hogy a gyermekeket semlegesen kell nevelni, és nekik maguknak kell megtalálniuk az utat Istenhez, akkor kétségem támad, hogy elolvasta-e valaha az Efézusbeliekhez írt levél 6:10–18-at.

Egy másik szempont az, hogy a katona nem saját maga készítette el a felszerelését. Azt Istentől kapta. Nem arról van szó, hogy a katonának szüksége van a felszerelés egy részére; a katonának a teljes felszerelésre van szüksége.

A római katonák nehéz páncélzatot viseltek, hogy megvédjék állásaikat minden ellen, ami az útjukba kerül. Védekezniük kellett a közvetlen támadások ellen – kardok, lándzsák, kések, buzogányok stb. ellen –, valamint a nem látható, nyilakkal indított támadások ellen is. Polübiosz történetíró (6.23.2) részletes leírást adott egy gyalogosról. A teljes páncélzat, amelyet panopliának neveztek – és amelyből a „panoplia” szó származik –, azért volt fontos, hogy ne legyenek olyan fedetlen részek, amelyeket egy íjász eltalálhatott volna.

Íme a páncél hat darabja, két kategóriában, mindegyikben három-három darab. Az első három felvétele időbe telt, és azokat folyamatosan viselni kellett. Az utolsó három darabot a katona közvetlenül a csata előtt gyorsan felvehette. A sisak meleg és nehéz volt, ezért azt is csak a csata előtt vették fel.

A mellvértet, vagyis a thoraxot, „szívvédőnek” is nevezték. Bronzból készült, és mind az elülső, mind a hátsó részt fedte, bár egyes tisztek helyette a könnyebb láncinget viselték. Az 1. Thesszalonikiakhoz írt levél 5:8-ban a hitet és a szeretetet nevezik mellvértnek.

Az öv, vagy zóna, a páncélzatot a helyén tartotta, és ahhoz volt rögzítve a kardot tartó hüvely. Az öv meglazítása a szolgálatból való kilépést jelentette az Expositor’s Bible Commentary 11. kötete 87. oldala szerint.

A római hadseregben a pajzsok hosszúkás téglalap alakúak voltak. A római katonák legjobban egymás mellett harcoltak, hogy pajzsokból falat alkossanak, amelyet testudónak, azaz teknősnek neveztek. Méretük körülbelül 4 x 2,5 láb, vagyis 1,2 x 0,75 méter volt. Dyrachium ostromát követően egy Sceva nevű katona 220 dárdát talált a pajzsához szúrva.

A sisak, vagy perikephalaia – ami fejfedőt jelent –, bronzból készült, bőr rögzítésekkel. Az üdvösség sisakjáról az Ézsaiás 59:17-ben is említés történik, mint amit Isten visel. A sisakot az 1. Thesszalonikiakhoz írt levél 5:8-ban az üdvösség reményének nevezik. Itt fontos a sorrend. A pajzsot egy pajzsfogantyúval rögzítették a katonához, és a pajzsot fel kellett szerelni, mielőtt a sisakot fel lehetett volna venni.

A csizma fontos volt a rómaiak számára, hogy ne veszítsék el a talajt a lábuk alatt. A katonáknak speciális, caligae nevű csizmájuk volt. A zsidó történetíró, Josephus (A zsidók háborúi 6.1.8) szerint a talpukon rövid, éles szögek voltak, hogy biztosítsák a talajt. Az Expositor’s Bible Commentary 11. kötete 87–88. oldalán olvasható, hogy Nagy Sándor és Róma hadseregei éppen csizmáiknak köszönhetően tudtak gyorsan menetelni nagy távolságokon, nehéz terepen is.

Kard: A római gyalogosnak három támadó fegyvere volt, de érdekes módon Pál csak egyet említ közülük. Volt a lándzsa, vagyis a pilum, a trák széleskard, vagyis a rhomphaia, és a gladius, vagyis a rövid kard, amelyet Pál is megemlít. A gladius volt a közelharcban leggyakrabban használt fegyver.

Ennek a teljes fegyverzetnek az egyetlen hátránya, hogy felvenni egy ideig tartott. Ha valaki meglepetésszerű támadást indított, és a katonák nem voltak készen, eltartott egy ideig, mire harcra készek lettek. Így szó szerint még alvás közben is viselnünk kell a fegyverzetünket.

K: Az Efézus 6:10–18 szerint miben hasonlít az egyház egy katonai támaszponthoz?

V: Mivel manapság olyan nagy hangsúlyt fektetnek a divatra és a modellekre, az Efézus 6:10–18-at egyfajta „keresztény divatbemutatóként” vagy lelki ruhatárunkként is felfoghatjuk, a „háború” részére helyezve a hangsúlyt.

A gyülekezetet összehasonlíthatjuk egy kórházzal, ahol a betegeket ápolják és a haldoklókat mentik meg; egy nagykövetséggel; egy előadóteremmel és iskolával, ahol tanulnak; egy közösségi teremmel, ahol az Úrban testvéreinkkel találkozunk; vagy egy zenei koncerttel, illetve szórakoztató rendezvénnyel. Mindezek a helyi gyülekezet különböző aspektusai, de Pál itt ezek közül egyet sem említ, mert egy ennél fontosabb szempontra hívja fel a figyelmet. A gyülekezet háború idején egy katonai támaszpont, ellenséges területen. Dicsőítenünk kell Istent, használnunk kell az imádság támadó fegyverét, és meg kell mentenünk a pusztuló embereket az evangélium hirdetésével. Ja, és mellesleg fel kell szerelnünk és segítenünk másokat is, hogy ugyanezt tegyék. De nem sokat ér, ha másokat felkészítünk, ha mi magunk nem szolgálunk Isten katonáiként.

A mi harcunk nem fizikai, és nem erőszakos fegyverekkel folyik, hanem inkább egy szellemi harc a sátáni erők ellen. Néha tévesen feltételezzük, hogy a harc a látható emberek ellen folyik. Pedig a harc a láthatatlan szellemi erők ellen folyik.

Katonaként küzdenünk kell azért, hogy embereket nyerjünk meg az Úrnak. Ha nem küzdesz, vagy egyáltalán nem is igyekszel keményen dolgozni ezen, akkor milyen jó Krisztus katonája vagy?

K: Az Efézus 6:10 szerint miben viselkedik másképp az a keresztény, aki erős az Úrban, mint az, aki nem erős az Úrban?

V: Az Úrban erős keresztény legalább négy területen tűnik ki.

Teljes bizonyossággal és őszinte szívvel közelednek Istenhez, ahogyan a Zsidókhoz írt levél 10:22–23 mondja. Alig várják, hogy megosszák az életüket, és mindenki láthatja a ragyogásukat, amikor hitük megélésével fejezik ki Isten iránti szeretetüket.

Istenre támaszkodnak. Istenre bíznak, Istenre gondolnak, és nem annyira hajlamosak a kísértésre, mert gondolataik Őrá irányulnak. Hajlandóak feladni más dolgokat – legyenek azok jók vagy rosszak – Istenért, ahogyan azt a Filippi 3:7-10 is mutatja.

Nemcsak a kísértéseket, hanem a nehéz időket és a veszteségeket is elviselik. Olyanok, mint a versenyen futó futók, ahogyan azt a Zsidókhoz írt levél 12:2–7 mondja.

Nem annyira magukkal törődnek, hanem őszintén és komolyan törődnek másokkal. Mások jólétét fontosabbnak tartják a sajátjuknál, ahogyan azt a Filippi 2:3 mondja.

K: Az Efézus 6:12-ben mi a különbség a „világ sötétségének hatalmai” és a „mennyei helyeken lévő gonosz szellemi erők” (BSB) között?

V: Mindkettő gonosz erő, és lehet, hogy ugyanazokról van szó, de ez a két leírás különböző aspektusokat mutat be. A világ sötétségének hatalmai olyan gonosz eszmékre, erőkre és emberekre utalnak, akik hatalommal és tekintéllyel rendelkezhetnek különböző intézmények felett, mint például a kormány, az iskolák, a vállalatok és a média. A mennyei tartományokban lévő gonosz szellemi erők nem a földi hatalomra utalnak, hanem mind a közvetlen démoni erőkre, mind a gonosz vallási hatásokra, mind az egyházakon kívül, mind belül.

A világ uralkodóira utaló görög szót kozmikus uralkodóknak is lehet fordítani. Ez a kosmokratores szó, amelyet a görög orfikus himnuszokban Zeuszra vonatkozóan használtak, mint az emberek sorsát irányító mennyei erőkre.

K: Az Efézus 6:12-ben pontosan kivel vagy mivel küzdünk?

V: Fontos megértenünk, hogy küzdelmünk nem csupán az emberi tudatlanság, gyengeség és előítéletek ellen irányul. Nem csupán arról van szó, hogy a már eleve jó embereket tájékoztatni, segíteni és a helyes útra terelni kell. Inkább arról, hogy az egész világ a gonosz hatalma alatt áll (1 János 5:19), és ellenséges Isten iránt (Róma 8:7).

Küzdelmünk abban a tekintetben szokatlan, hogy Isten olyan dolgokra hív minket, amelyek teljesen hatástalanok lennének, ha saját erőnkből kellene végrehajtanunk őket. Inkább azt várja tőlünk Isten, hogy olyan dolgokat tegyünk, amelyek önmagunkban lehetetlenek, de Istennel lehetségesek.

K: Az Efézus 6:13-ban miért is fontos pontosan, hogy erősek legyünk az Úrban, és viseljük Isten fegyverzetét?

V: Ez nem valami opcionális, „jó, ha van” dolog, hanem három okból is elengedhetetlen része a biztonságunknak és a személyes hatékonyságunknak:

Ki áll ellenünk: az ördög és a sötét erők erősek, intelligensek és ravaszak lehetnek, elbűvölően kedvesek, mégis vérszomjasak, kegyetlenek és könyörtelenek, és védelemre van szükségünk mind a közvetlen támadások, mind a finomabb csapások ellen.

Küldetésünk: Szembeszállnunk kell az ördög cseleivel (Efézus 6:11), küzdenünk kell a világ sötétségének hatalmai ellen (Efézus 6:12), és a gonosz napján szilárdan állnunk kell (Efézus 6:13–14).

Mikor kell állhatatosnak lennünk: Keresztényekként Isten segítségével és dicsőségére mindig arra kell számítanunk, hogy képesek leszünk állhatatosnak maradni, de különösen akkor, amikor a gonosz napján nehézségekbe ütközünk (Efézus 6:13).

Ahogyan egy katonának nem szabadna harcolnia páncél és fegyverek nélkül, és ahogyan egy sportolónak nem szabadna versenyeznie védőfelszerelés és egyéb sporteszközök nélkül, úgy a kereszténynek sem szabadna a hitért élnie és küzdenie lelki páncélja nélkül.

K: Az Efézus 6:14-ben az igazság öve Isten igazságát, a mi őszinteségünket vagy az igazság felismerését jelenti?

V: Az itt használt görög szó az igazságra (aletheia), akárcsak az angol „truth” szó, mindkét jelentést hordozhatja. A szövegkörnyezet alapján azonban három nézet létezik:

A hívő integritása és hűsége, nem pedig az evangélium tényei – a The Bible Knowledge Commentary: New Testament (Bibliai Tudás Kommentár: Újszövetség) 643. oldala szerint. Az NIV Study Bible (NIV Tanulmányi Biblia) 1799. oldala szerint ez a jellemünk. Az Evangelical Commentary on the Bible (Evangélikus Bibliai Kommentár) 1032. oldala szerint ez az őszinteségünk más emberekkel szemben. A New International Bible Commentary (Új Nemzetközi Bibliai Kommentár) 1438. oldala szerint ez a őszinteségünk és személyes integritásunk.

Isten Igéjének igazsága és az abból fakadó bizalmunk. A New Geneva Study Bible 1871. oldala.

Az első kettő: The Expositor’s Bible Commentary, 11. kötet, 87. o.

János Krisztosztom az Efézusbeliekhez írt kommentárjában egy egész homíliát (23.) szentel éppen ennek a versnek. Elsősorban az első szempontra, azaz a mi igazságos, szent életvitelünkre összpontosít. De a 164. oldalon azt is megkérdezi, hogyan övezhetjük meg derekunkat az igazsággal, és metaforikusan így fogalmaz: „aki az igazság tanítását keresi, soha nem fog a földre zuhanni.”

Mindhárom: A The Believer’s Bible Commentary 1952. oldalán ez áll: „Természetesen hűnek kell lennünk Isten igéjének igazságához, de az is szükséges, hogy az igazság tartson minket. Alkalmaznunk kell azt a mindennapi életünkben. Amint mindent az igazsággal mérünk, erőt és védelmet találunk a küzdelemben.”

Összefoglalva: az igazság minden aspektusával fel kell övezkednünk: nem csupán hinni kell az igazság forrásában, Istenben, hanem hagyni kell, hogy az igazság gyökeret verjen az életünkben, hogy átalakítson minket, és így képesek legyünk megkülönböztetni, mi az igaz és mi a hamis ebben a világban.

K: Az Efézus 6:15-ben hogyan származik a készenlétünk a béke evangéliumából?

V: A készenlét származhat Isten Igéjének tanulmányozásából, a tanulásból és a többi hívővel való közösségből, de itt nem erről van szó. Ez a készenlét abból a reményből és izgalomból fakad, amelyet a jó hír jelent számunkra és mindazok számára, akik hinni fognak.

K: Az Efézus 6:16-ban miért van szükségünk pajzsra a többi fegyverzet mellett?

V: Jó, ha többrétegű védelmünk van a támadások ellen. Ha átjutnak az egyik rétegen, még mindig ott van a második. Nem juthatnak át a fegyverzeten, ha a pajzs megállítja őket. A római pajzs általában téglalap alakú volt, 2 láb széles és 4 láb hosszú, fémből készült, bőrrel borítva. Súlya 12 font, vagy akár 15 font is lehetett. Néha a pajzsukkal ütötték az ellenséget, hogy elveszítsék az egyensúlyukat. Ha már megvan az igazság öve és az igazságosság páncélja, akkor is szükséged van a hit pajzsára, hogy eloltsd a gonosz lángoló nyilait. A Zsidókhoz írt levél 11. fejezete számos jó példát hoz fel a hitre. Az NIV Study Bible 1799. oldalán hozzáteszi, hogy a római pajzsok fémből készültek, de bőrrel voltak bevonva. A bőrt vízbe lehetett áztatni a lángoló nyilak eloltására, bár ez megnövelte a súlyt. A görög történetíró, Hérodotosz szerint a nyilakat kátrányba mártották, majd meggyújtották. Pompeius kátrányba mártott lángoló nyilakat használt a Marcus Antonius elleni tengeri csatában. Octavianus (Augustus) is lángoló nyilakat vetett be az actiumi tengeri csatában. Nem tudunk arról, hogy bárhol is mérgezett nyilakat használtak volna.

K: Miért gondolja, hogy az Efézus 6:17-ben a kardot említik utoljára?

V: Mielőtt karddal vonulsz ki, gondoskodnod kell a védelemről.

K: Az Efézus 6:19–20-ban hogyan lehetünk Pálhoz hasonlóan félelem nélküliek?

V: A „félelem nélkül” jelentésű görög szavak, az en parrhesia és a parrhesiasomai, merészséget is jelenthetnek. Ez nem azt jelenti, hogy „csukott szemmel” vagy a kockázatokat figyelmen kívül hagyva cselekedjünk, hanem inkább azt, hogy a ismert és az ismeretlen kockázatok ellenére is mindenesetre Isten akaratát teljesítjük.

K: Mit mond az Efézus 6:19 a római katolikus „kegyelemkészletek” fogalmáról?

V: A „kegyelemkészletek” egy római katolikus elképzelés, miszerint a szenteknek – és különösen Jézus anyjának, Máriának – van olyan különleges kegyelemük, amelyet azoknak adhatnak, akik hozzájuk imádkoznak. Az Efézusbeliekhez írt levél 6:19-ben azonban Pál nem extra kegyelmet oszt másoknak, hanem arra kéri őket, hogy imádkozzanak Istenhez, hogy erősítse meg őt. Érdekes az is, hogy Pál bebörtönözve van (valószínűleg házi őrizetben), amikor az Efézusbeliekhez írt levelet írja. Fő imája nem a korai szabadulásért vagy a saját biztonságáért szól, hanem azt tartja legnagyobb szükségének, hogy bátran beszélhessen.

K: Mi érdekes az „láncok” szóban az Efézusbeliekhez írt levél 6:20-ban?

V: Kettős jelentésű. A gazdag emberek, beleértve a nőket és a követeit is, apró arany díszláncokat viseltek; mi nyakláncoknak és karkötőknek neveznénk őket. Ugyanez a szó a fogoly láncait is jelentheti. Amit a rómaiak fogoly láncainak tekintettek, azt Pál talán díszláncoknak gondolta, amelyek a mennyben is láthatók.

K: Miért van az Efézus 6:21–24 olyan szoros párhuzamban a Kolossé 4:7–8-cal?

V: Pál mindkét levelet szinte egyszerre írta, és Tichikus valószínűleg mindkettőt elvitte a gyülekezetekhez. Pál valószínűleg sietett befejezni őket, mielőtt Tichikus elindult. Ha egy későbbi személy Pál nevében hamisította volna az Efézusbelieket és/vagy a Kolosszusbelieket, ügyelt volna arra, hogy ne legyenek ennyire hasonlóak.

K: Milyen hasonlóságok vannak az Efézusbeliek és Pál többi levele között?

V: Íme néhány hasonlóság és különbség Pál többi levelével. A hitelesség igazolása érdekében összehasonlítjuk ezeket a könyveket a Jakab-levéllel, az 1. és 2. Péter-levéllel, az 1–3. János-levéllel és a Júdás-levéllel is, amelyekről mind köztudott, hogy nem Pál írta őket.

(nem teljes)

K: Az Efézusbeliekhez írt levélben Pál írta-e az Efézusbeliekhez írt levelet?

V: Mindenki egyetértett abban, hogy Pál írta az Efézusbeliekhez című levelet, amíg a keresztény liberalizmus atyja, Friedrich Schleiermacher (1768–1834) ezt nem tagadta. Azt állítják, hogy a levél eltér a többitől a hosszú mondatok, az egyedi szavak és a Kolossébeliekhez című levéllel való hasonlóságok miatt, amelyet ők szintén nem tekintenek Pál művének. Az Efézusbeliek levélben 39 (vagy 42) olyan egyedi szó található, amely nem szerepel azokban a könyvekben, amelyeket Pál műveként ismernek el. A Rómaiakhoz írt levélben azonban 100, az 1. Korinthusbeliekhez írt levélben 180, a 2. Korinthusbeliekhez írt levélben 95, a Galatákhoz írt levélben 33, a Filippusbeliekhez írt levélben pedig 41 ilyen szó található.

K: Milyen bizonyítékunk van arra, hogy az Efézusbelieknek a Bibliában kell lennie?

V: Legalább négy jó ok van erre.

1. Pál írta, és ő apostol volt. Péter a 2. Péter 3:15–16-ban tanúsította, hogy Pál szavai Szentírásnak minősülnek.

2. Pál maga is azt mondta, hogy apostol volt az 1 Timóteus 1:1-ben; 2:7-ben, a Rómaiakhoz írt levél 1:1-ben; az 1 Korinthusbeliekhez írt levél 1:1-ben; 9:1-ben, a 2 Korinthusbeliekhez írt levél 1:1-ben, 11:5-ben; a Galaták 1:1-ben, az Efézusbeliek 1:1-ben; a Kolosszusbeliek 1:1-ben; az 1. Timóteus 1:1-ben; a 2. Timóteus 1:1-ben; valamint a Titusz 1:1-ben.

3. Idézetek és hivatkozások a korai keresztény íróktól

Ignácus levele az efezusiakhoz (Kr. u. 110–117) 1. fejezetében az Efézusbeliekhez írt levél 5:2-t idézi, és a 12. fejezetben azt mondja, hogy Pál levelében megemlíti az efezusiakat. Ignácus levele Polikárphoz 5. fejezetében az Efézusbeliekhez írt levél 5:25-öt idézi.

Polikárp levele a filippiekhez (püspök Kr. u. 100–155 között) az Efézusbeliekhez írt levél 2:8–9 és 4:26 versét idézi számos más vers mellett anélkül, hogy megadná a forrást, csupán annyit mondva, hogy a Zsoltárok 4:5 és az Efézusbeliekhez írt levél 4:26 verséből származó idézetek „akkoriban ezekben az írásokban szerepeltek”.

Irenaeus of Lyons (182–188) számos helyen hivatkozik rá. Egy helyen az Efézusbeliekhez írt levél 5:30-at idézi Pál nevében az Irenaeus: Az eretnekségek ellen című művének 5. könyve, 2.2. fejezetében, 528. oldalon

A eretnek Marciontól (Kr. u. 170 előtt) Tertullianus és Epiphanius szerint az Efézusbeliekhez írt levél 1:1,18; 3:9; 4:6; 5:14; 6:1,12,19 versekből származó idézetei ismertek

A Scillitai vértanúk szenvedéstörténete (Kr. u. 180–202) említi, hogy a keresztények rendelkeztek Pál írásaival, anélkül, hogy megnevezte volna, mely levelekről van szó.

A Muratori-kánon (Kr. u. 190–217) megemlíti, hogy Pál leveleiben hét gyülekezethez írt: a korinthusiakhoz (2 levél), az efezusiakhoz, a filippiekhez, a kolosszusokhoz, a galatákhoz, a thesszalonikaiakhoz (2 levél) és a rómaiakhoz. Pál írt még a Filemonhoz, a Tituszhoz és két levelet a Timóteushoz.

Alexandriai Kelemen (Kr. u. 193–217/220) megemlíti, hogy az apostol az efézusiakhoz írt, és idézi az Efézusbeliekhez írt levél 4:13–15-öt. Az Oktató című mű 1. könyve, 5. fejezet, 213. oldal

Tertullianus Kr. u. 207-ben írta, hogy Pál apostol írta a „A test feltámadásáról” című mű 40. fejezetében. Tertullianus azt állította, hogy Pál írta az Efézusbeliekhez írt levél 2:20-at a „Marcion ellen írt öt könyv” című mű 4. könyvének 38. fejezetében, 415. oldalon.

Theodotus (valószínűleg montanista) (kb. 240-ben) utal az Efézusbeliekhez. Válogatás a prófétai írásokból, 20. fejezet, 45. oldal

A gnosztikus naassenusok (Kr. u. 235/6 előtt) Hippolytus szerint hivatkoznak az Efézusbeliekhez írt levél 5:14-re a „Minden eretnekség cáfolata” című mű 5. könyvének 2. fejezetében, 51. oldalon

Hippolytus (Kr. u. 222–235/6) az „Minden eretnekség cáfolata” című mű 5. könyvének 2. fejezetében, 51. oldalán az Efézusbeliekhez írt levél 5:14-es versét Szentírásként idézi.

Origenész (Kr. u. 225–253/254) az Efézusbeliekhez írt levél 6:12-es versét Pál által az efézusiaknak írt levélből idézi a *De Principiis* című mű 3. könyvének 4. fejezetében, 332. oldalon

Novatianus (Kr. u. 250/254–257) az Efézusbeliekhez írt levél 4:10-et idézi, mondván, hogy Pál írta, a „A Szentháromságról szóló értekezés” című mű 17. fejezetében, 627. oldalon

A Novatianus elleni értekezés (254–256) 17. fejezet, 663. oldal az Efézusbeliekhez írt levél 5:6,7 versét az apostol írásaként idézi

Kiprián, Karthágó püspöke (kb. 246–258) a 12. értekezésében, a harmadik könyv 7., 70., 72. és 117. pontjaiban idéz „Pál efézusiakhoz írt leveléből”.

Caesarea-i Firmilianus Cyprianushoz írt levelében (256) az Efézusbeliekhez írt levél 4:5–6-ot idézi a Cyprianus-levelek 74. levelének 24. fejezetében, 396. oldalon.

A VII. Karthágói Zsinaton (Kr. u. 258) az 571. oldalon Assuri-i Viktor az Efézusbeliekhez írt levél 4:5-öt így parafrázolja: „így van megírva”.

Gregorius Thaumaturgus (Kr. u. 240–265) az Efézusbeliekhez írt levél 5:5–13-at úgy parafrázolja, hogy „a Szentírás azt mondja” a Kánonikus levél 2. fejezetében, 18. oldalon.

Adamantius (= Adamantius Judaeus) (kb. 300) az Efézusbeliekhez írt levél 2:11–13 versét az efézusiakhoz írt apostoli levélből idézi. A „Párbeszéd az Istenbe vetett igaz hitről” című mű második részének 99. oldalán. Hivatkozik továbbá az Efézusbeliekhez írt levél 1:5-ös versére is, mint az apostol írására, valamint az Efézusbeliekhez írt levél 1:6–7-es és 2:17–18-as versére is.

Victorinus Petau-ból, Ausztriából (304-ben vértanúhalált halt) a következőképpen sorolja fel Pál leveleit: Rómaiakhoz, Korinthusbeliekhez, Galatákhoz, Efézusbeliekhez, Thesszalonikaiakhoz, Filippiakhoz, Kolosszusbeliekhez, Timóteushoz.

Alexandriai Péter (306, 285–311) az Istenségről szóló 2. töredék 280. oldalán az Efézusbeliekhez írt levél 2:8–9-ből idéz, mint az apostol művéből.

Methodius (Kr. u. 270–311/312) az Efézusbeliekhez írt levél 5:28–30-at Pál szavaiként idézi. A tíz szűz lakomája című mű 3. beszéde, 2. fejezet, 317. o.

Athanasius of Alexandria (318, a niceai zsinat előtt) az Efézusbeliekhez írt levél 3:18-at Pál szavaiként idézi. Az Ige megtestesülése, 16. fejezet, 45. oldal.

Lactantius (kb. 303–kb. 325) az Efézusbeliekhez írt levél 4:26 felét idézi így: „Isten megparancsolta nekünk, hogy ne hagyjuk, hogy a nap a haragunk felett lenyugodjék.” Az Isteni intézmények című mű 6. könyve, 18. fejezet, 185. oldal

Eusebius Caesareai (Kr. u. 318–325) az Efézusbeliekhez írt levél 6:12-es versét (nem a 11, 15 vagy 3 szót) „szent Írásként” idézi: Az evangéliumra való felkészülés, 16. fejezet, 22. oldal

Eusebiusz Egyháztörténete (323–326) 3. könyv, 3. fejezet, 134. oldal (burkoltan). Azt mondja: „Pál tizennégy levele jól ismert és vitathatatlan.” Majd hozzáteszi, hogy egyesek vitatják, vajon Pál írta-e a Zsidókhoz írt levelet vagy sem. A 3. könyv 25. fejezetének 155. oldalán azt is kijelenti, hogy Pál levelei Szentírásnak minősülnek. A nikaiai és poszt-nikaiai atyák második sorozata, 1. kötet, 155. oldal.

Nikaia után

Eustathius (323–337)

Asterius, a szofista (341 után) hivatkozik az Efézusbeliekhez írt levél 6:12-re

Aphrahat, a szíriai (337–345) Válogatott érvelések

Hegemonius (4. század) az Efézusbeliekhez írt levél 3:8 felét Pál szavaiként idézi a „Vitája Manesszel” című művében, 34. fejezet, 207. oldal.

Ammon (4. század) hivatkozik az Efézusbeliekhez írt levél 6:12-re

Marius válasza Candidus ariánusnak (359–362)

Római Victorinus (363 után)

Kappadókiai Bazil (=Ancyrai Bazil) (357–378/379) az Efézusbeliekhez írt levél 4:15,16-ot „Efézusbeliek” című művében, a Szentlélekről szóló rész 5.9. fejezetében, 61. oldalon idézi. Bazil az Efézusbeliekhez írt levél 3:9-et is Pál szavaiként idézi. A Szentlélekről szóló rész 11. fejezetében, 7. oldalon

Alexandriai Athanasius (367) felsorolja az Újszövetség könyveit az „Ünnepi levél” 39. levelében, 552. oldalon

Hilarius, Poitiers-i (355–367/368)

A Synopsis Scripturae Sacrae (350–370 vagy az 5. század) Pál Efézusbeliekhez írt levelét az Újszövetség részeként említi. Idézi az Efézusbeliekhez írt levél 1:1 teljes szövegét.

A szakadár Lucifer of Cagliari (370/371) hivatkozik az Efézusbeliekhez írt levél 4:9; 5:9; 5:15 versére

Ancyra-i Marcellus (kb. 374) hivatkozik az Efézusbeliekhez írt levél 4:6-ra

Titus, a bostrai (Kr. u. 378 előtt)

Efraim, a szír himnuszíró (Kr. u. 350–378)

Kappadókiai Bazil (357–378) hivatkozik az Efézusbeliekhez írt levél 4:32-re

A Laodiceai (Frígiában) zsinat (343–381) 60. kánonja (159. o.) felsorolja az Ószövetség és az Újszövetség könyveit. Az 59. kánon (158. o.) kimondja, hogy a templomban csak az Ószövetség és az Újszövetség kánonikus könyveit szabad felolvasni.

Ambrosiaster (384 után)

Jeruzsálemi Cirill (kb. 349–386) a 2.1. előadás 8. oldalán az Efézusbeliekhez írt levél 2:10-et az apostol szavaiként idézi

Milánói Ambrosius (370–390)

Nazianzi Gergely (330–391)

Elvirai Gergely (392 után)

Nüsszai Gergely (kb. 356–397) az Efézusbeliekhez írt levél 3:18-ra úgy utal, mint „Pál … az efézusiak”. Lásd még a Nagy Katekizmus 32. fejezetét, 150. oldal

János Aranyszájú 396-ban 23 prédikációt írt az Efézusbeliekhez írt levélről, amelyek ma is fennmaradtak. Azt mondta, hogy Pál írta.

Didymus (398)

A szardíniai Cagliari-ból származó szakadár Lucifer (361–kb. 399) hivatkozik az Efézusbeliekhez írt levél 5:9,15-re

Epiphanius, a salamisi (360–403)

Rufinus (374–406)

Severian (408 után)

Orosius/Hosius of Braga (414–418) az Efézusbeliekhez írt levél 4:7 versének felét az apostol szavaiként idézi. A pelagiánusok elleni védelem, 17. fejezet, 137. oldal

Jeromos (373–420)

Karthágói zsinat (218 püspök) (393–419)

Chromatius Aquileiából (meghalt 407-ben) hivatkozik az Efézusbeliekhez írt levél 4:29-re

Nilus (kb. 430) hivatkozik az Efézusbeliekhez írt levél 4:32-re

Makariosz/Szimeon (4. vagy 5. század)

Maximinus (4–5. század) hivatkozik az Efézusbeliekhez írt levél 4:6-ra

Hippo-i Ágoston (388–430. augusztus 28.) azt mondja, hogy Pál (A bűnbocsánatról és a keresztségről) 1. könyv, 43. fejezet, 31. oldal (5. kötet) írta a Rómaiakhoz, az 1. Korinthusbeliekhez és a 2. Korinthusbeliekhez írt leveleket (44. fejezet, 32. oldal), a Galatákhoz írt levelet (45. fejezet, 32. oldal), az Efézusbeliekhez írt levelet (46. fejezet, 33. oldal), a Kolosszusbeliekhez írt levelet (47. fejezet, 33. oldal), az 1. Timóteus- és a 2. Timóteus-levelet (48. fejezet, 33. oldal), a Titusz-levelet (49. fejezet, 33. oldal), a Zsidókhoz írt levelet (amelyet egyesek megkérdőjeleznek) (50. fejezet, 34. oldal), János Jelenések 5:9-ből származó idézetét (51. fejezet, 34. oldal), valamint az Apostolok cselekedeteit (52. fejezet, 34. oldal)

Johannes Cassianus (410–430) az Efézusbeliekhez írt levélből az Ef 4,28-at idézi a „Johannes Cassianus intézményei” című mű 10.17. fejezetében, 272. oldalon

Marcus Eremita (430 után)

Alexandriai Cyril (444)

Theodotus Ancyra-i (5. század)

Hesychius of Jerusalem (-450 A.D.) refers to Ephesians 5:19; 6:12

Hesychius Jeruzsálemből (450 után)

Quodvultdeus (kb. 453) hivatkozik az Efézusbeliekhez írt levél 5:14-re

Theodoretus, a Cyrrhus-i (kb. 466)

Varimadum (445/480)

Speculum (5. század) hivatkozik az Efézusbeliekhez írt levél 4:19; 5:2 versére

Theodotus Ancyra-i (5. század)

Proclus (412–485) hivatkozik az Efézusbeliekhez írt levél 4:32-re

Bizonyítékok az eretnekekről és a hamis könyvekről

A marcionita eretnek Tertullianus és Epiphanius of Salamis szerint

A naassenek Hippolytus szerint az Efézusbeliekhez írt levél 5:12-re hivatkoztak

A Lélekről szóló exegézis (gnosztikus) az Efézusbeliekhez való hivatkozásokat Pál műveként idézi.

Priscillianus eretnek (385-ben kivégezték) az Efézusbeliekhez írt levél 6:12-re hivatkozik

Pelagius eretnek (416–418)

A pelagiánus eretnek, Mopsuesztiai Theodor (428-ban)

Ezek egy része Aland és társai negyedik, átdolgozott kiadása, Adamantius: Párbeszéd az Istenbe vetett igaz hitről, valamint A lépések könyve: a szír Liber Graduum alapján.

K: Az Efézusbeliekből hogyan tudhatjuk meg, hogy a mai Szentírás megbízhatóan őrzi az eredetileg leírtakat?

V: Legalább 74 kézirat és korai egyházi író idézte vagy hivatkozott az Efézusbeliekhez írt levél versaira. Legalább három jó okunk van erre.

1. Isten megígérte, hogy megőrzi az Ő szavát Ézsaiás 55:10–11-ben; Ézsaiás 59:21-ben; Ézsaiás 40:6–8-ban; 1 Péter 1:24–25-ben; Máté 24:35-ben.

2. A korai egyház tanúsága. A korai egyházi írók az I. Nikaiai Zsinatig (325-ben) mintegy 208 alkalommal idéztek az Efézusbeliekhez írt levélből, az utalásokat nem számítva. Az Efézusbeliekhez írt levél 66%-át idézték, a törtrészes verseket is beleértve. Ez a 155 versből 102,85-öt jelent.

Az Efézusbeliekhez hivatkozó írók közül néhányat az előző kérdésnél találhatunk.

3. Az Efézusbeliekhez fűződő legkorábbi kéziratokból kitűnik, hogy vannak ugyan apróbb kézirati bizonytalanságok, de teológiailag jelentős hiba egy sem található bennük.

A p46 Chester Beatty II kézirat (Kr. u. 100–150) az Efézusbeliekhez tartozó 150 verset tartalmazza. Pontosabban az Efézusbeliek 1:1–2:7; 2:10–5:6; 5:8–6:6; 6:8–18, 20–24 verseket, valamint Pál leveleinek és a Zsidókhoz írt levélnek más részeit. Az Efézusbeliekhez tartozó első oldal fényképe megtalálható az A General Introduction to the Bible című mű 389. oldalán, a Wycliffe Bible Dictionary 532. oldalán, valamint az Eerdmans’ Bible Dictionary 340. oldalán. A „The Complete Text of the Earliest New Testament Manuscripts” című mű 192. oldalán található a p46 kézirat egy részének fényképe. A mű 197–198. oldalán azt is olvashatjuk, hogy a minőség és a sztihiometrikus jelek arra utalnak, hogy ezt egy hivatásos írnok írta.

A 3. század első fele – 1936 – Frederic G. Kenyon, a „The Complete Text of the Earliest New Testament Manuscripts” című mű alapján.

2. század, Kr. u. 200 – 1935 – Ulrich Wilken, a The Complete Text of the Earliest New Testament Manuscripts című mű alapján.

Kr. u. 200 – 1968 – „The Text of the New Testament” című mű alapján.

Kr. u. 81–96 – 1988 – Young Kyu Kim, a „The Complete Text of the Earliest New Testament Manuscripts” című mű alapján.

Kr. u. 200 körül – 1975 – Aland et al., harmadik kiadás.

Kr. u. 200 körül – 1998 – Aland és társai negyedik, átdolgozott kiadása.

A 2. század eleje–közepe – 1999 – A legkorábbi újszövetségi kéziratok teljes szövege. Ez részben azon alapul, hogy a kézírás nagyon hasonlít az Oxyrhynchus 8-as papiruszra (az 1. század vége vagy a 2. század eleje) és az Oxyrhynchus 2337-es papiruszra (az 1. század vége).

p49 + p65 (a 3. század közepe) Efézusbeliek 4:16–29; 4:31–5:13 A legkorábbi újszövetségi kéziratok teljes szövege című mű a 346. oldalon tartalmaz egy fényképet a p49 egy részéről. Azt is megemlíti, hogy a p49-et és a p65-öt ugyanaz a másoló írta.

A 3. század vége – 1968 – Az Újszövetség szövege.

p92 Efézusbeliekhez írt levél 1:11–13, 19–21; 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 1:4–5, 11–12 (kb. 300) A legkorábbi újszövetségi kéziratok teljes szövege című kiadvány 614. oldalán található a p92 egy részének fényképe. Azt is megjegyzi, hogy ez a 3. század végére vagy a 4. század elejére datálható, mivel a kézírás meglehetősen hasonlít a P. Bodmer IX, a P. Cairo Isid. 2 és a P. Rylands III 389 kéziratokhoz.

Vaticanus [B] 325–350 után

Sinaiticus [Si] 340–350

I (Washington D.C.) 5. század Ef 3:20; 4:9,29; 5:22; 6:12; 6:19–20, egyéb?

Bohairi kopt [Boh] 3./4. század

Sahidikus kopt [Sah] 3./4. század

Fajjumi kopt [Fay] 3./4. század

Alexandrinus [A] kb. 450-ben

Claromontanus 5./6. század

Örmény [Arm] az 5. századtól

grúz [Geo] az 5. századtól

Etióp [Eth] kb. 500-tól

Latin Vulgata [Vg] 4. és 5. század

Peshitta szír [Syr P] Kr. u. 400–450

p13 London/Firenze, 3–4. század

Filoxén-szír [Syr Ph] 507/508

Az Efézusbeliekhez fűzött levél korai kéziratairól bővebben lásd: www.BibleQuery.org/Ephesians Manuscripts.html.